Ahogy beléptünk az ajtón a pokolba, egyenesen a szobámba rohantam és megpróbáltam elkerülni hogy megint megüssenek. Ahogy beértem a szobámba becsaptam az ajtót magam mögött, odafutottam az ágyamhoz és a párnába temetve arcomat sírni kezdtem. Miért történi ez velem? Végre boldog voltam, most meg elveszett minden reményem. Sírtam a párnámba, amikor hallottam az ajtóm csapódását. Felpattantam az ágyamon és letöröltem a könnyeim. Láttam, ahogy a nevelőapám jön felém majd megállt mellettem. Dühös voltam és próbáltam visszafolytani a könnyeim.

-Miért futottál el?- kérdezte nyugodtan most az egyszer.

-Mert- nézett a szemembe, én pedig próbáltam elkerülni a tekintetét- Én…én…

-NÉZZ RÁM!- fordította a fejem felé, hogy rá nézzek.

-Kérlek Chris!- sírtam és a szemeibe néztem.

-MIÉRT HÍVSZ ÍGY?- kiabálta.

-Ez a neved nem?- kiabáltam vissza.

-AZ APÁD VAGYOK LISA!

-TE SOHA NEM LESZEL AZ APÁM!!!-   kiabáltam, de utána megbántam hogy ezt mondtam. A torkomnál fogva megragadt és nekitolt a falnak.

-Kérlek ne…- mondtam. Elég nehezen tudtam beszélni.

-Soha többet ne beszélj velem így!!!- kiabálta, majd megint neki lökött a falnak.

Kiment a szobából, és amint az ajtó becsukódott leültem a földre a hátamat a falnak támasztva és sírni kezdtem. Pár perccel később ránéztem az ágyam melletti asztalon lévő órára. Délután 2:15 volt.

Elaludtam és kiabálásra ébredtem. Felálltam a földről és kimentem az ajtón. Lassan lementem a lépcsőn. Ahogy leértem, Chris jött ki a nappaliból. Amint meglátott egyenesen hozzám jött.

-Mit csinálsz?- kérdezte.

-Cs-csak inni szeretnék.- hazudtam.

-Nem iszol! Menj fel a szobádba! Most!!!- kiabálta.

Felmentem az emeletre és megálltam. Kiabálást hallottam. Leültem a lépcsőre és körülnéztem. Egy csomó alkoholos üveget láttam a nappaliba, amit Helen és Chris (a nevelőszüleim) megittak. Megráztam a fejem, majd felálltam és bementem a szobámba.

Becsuktam az ajtóm és az ágyamhoz mentem. Leültem és az órára néztem. Este 9:00.

„Wow. Ennyit aludtam…”- gondoltam magamba. A tükörhöz léptem. A fekete szemfesték lefolyt a sok sírástól és volt egy piros folt az arcomon, ahol Chris megütött.

Odamentem a fiókomhoz, kinyitottam és kivettem belőle egy fekete hálóinget. Felvettem majd befeküdtem az ágyamba és álomba sírtam magam.

Reggel arra keltem, hogy Helen jön be a szobámba.

-Lisa készülj, mert iskola van.- mondta gyorsan.

Az órára néztem. Reggel 6:00.

„De 8-ra kell suliba mennem.”- gondoltam.

Felkeltem és bementem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe. Az arcom már nem volt annyira piros, de a szememről lefolyt fekete festék még rajta volt. Leöblítettem vízzel, majd levettem a hálóingem és lezuhanyoztam. Mikor kész lettem visszamentem a szobámba és kerestem valami ruhát. Kivettem egy fekete farmert és egy Green Day-es pólót.

-KIFELÉ! TAKARODJ INNEN!- hallottam Chris kiabálását.

Hallottam egy sikítást, ami valószínűleg Helen volt. Ettől nagyon megijedtem, majd egy hatalmas ajtócsapódás. Odafutottam az ablakhoz és kinéztem. Láttam, ahogy Helen fut végig az úton, beugrik az autójába és elmegy. Engem már nem érdekel. Mindig ez történik. Mikor hazajöttem, még ölelgették és csókolgatták egymást. Nem tudom hány évesek a nevelőszüleim, de nem lehetnek több 35-nél.

Odamentem a földön heverő hajszárítómhoz és bedugtam a konnektorba.  Beraktam egy CD-t a lejátszómba és megszólalt az MCR. Könnycseppek folytak le az arcomon. Letöröltem őket, majd szárítani kezdtem a hajam. Mikor kész lettem, oda mentem az ágyamhoz és felöltöztem.

Ránéztem az órára. Reggel 7:00. Még 1 óra.

Belenéztem a tükörbe. A szemeim még mindig pirosak voltak a sírástól. Megfogtam a szemceruzám és elkezdtem kihúzni vele a piros szemeimet, hátha nem látszik annyira.

Felvettem a táskám a földről, leállítottam a CD lejátszót, ami a Teenagers felénél tartott és kimentem az ajtón. Lementem a lépcsőn. Nem a finom kávé illat terjengett mint  az MCR turnébuszában. Szörnyen alkohol és cigaretta szag volt. A nappaliba Chris az ágyon feküdt és körülötte mindenhol üvegek hevertek. A konyhába mentem, megfogtam egy műzliszeletet és elindultam az ajtó felé.

Felvettem a kabátom majd zajt hallottam a nappali felől. Felvettem a Conversem majd kiszaladtam az ajtón. Nem akartam hogy Chris meglásson.

30 percem volt még hogy beérjek. Átmentem a parkon és leültem egy padra abba az utcába, ahol a sulim volt. Üres volt az utca nem láttam senkit. Az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam az Frank Iero volt. Nem Gerard Way és nem a My Chemical Romance csak Frank. Sírni akartam, de visszafolytottam könnyeimet.

Már csak 15 perc volt. Felálltam, majd elindultam az iskolába. Ahogy sétáltam, megláttam egy hatalmas buszt. Mellettem haladt el. Az MCR turnébuszához hasonló volt. Néztem, ahogy megy és könnyek folytak végig az arcomon. Átmentem az úton és elindultam a suli felé…