5.fejezet
-Hát...-kezdett bele a mesébe Frank -Egyszer mikor pihentünk, együtt elmentünk valami étterembe. Ott feltétlen akarta, hogy mind az ötünknek ő hozza ki a kaját, mert svédasztal volt...És mikor megkaptuk azthittem elhányom magam...Először is nekem mogyorókrémes szalámit hozott. És mellé persze kávé volt...a többiek menüéről ne is beszéljünk! -ismét felnevetett.
Én se bírtam ki, hogy el ne nevessem magam...
"Na szép! Még a végén ideállít valami tonhalas sütivel..."-gondolta, majd elképzeltem magamba a jelenetet ahogy azt tálalná...
-Na de azért nem csinálta ezt komolyan...-szakította félbe vicces képzelgésemet Franky -Utána rögtön választott valami normális kaját...
-Csodálkoznék, ha Gerardnak ilyen ízlése lenne...-folytattam teliszáj vigyorral.
Ekkor toppant be Gee, kezében két tálall, melyek meg voltak rakva méretes szendvicsekkel.
-Tessék, remélem ennyi elég lesz. -lerakta ölembe az egyik tányért
én meg kajla vigyorral arcomon nézegetni kezdtem az elém pakolt ételt.
Gerardnak ez feltűnt, és kérdően nézett rám.
-Büdös vagy mi? Vagy esetleg azt hiszed, hogy mérget raktam bele? -tette fel kérdését.
Már nagyon idegesítette, hogy kutatómunkát végzek a szendvicseken.
Erre nem tudtam mit válaszolni, csak lesütött szemekkel Frankyre sandítottam, aki látta a nevetéstől visszafolytott arcomat, amely kezdett színt váltani. Majd ő is próbálta kontrolálni magát.
Végül belőlem kitört a röhögés...
Gerard észrevette hogy Frank se bírja sokáig, majd mosolyogva folytatta:
-Nyugi Lora, te nem vagy áldozat! -és egy barackot nyomott Frank fejére...
Majd ledopta magát egy közelben lévő fotelba, és ő is enni kezdett.
Mikor leült, egy hatalmas darabot haraptam a szendvicsből, és jóízűen enni kezdtem.
Amióta úton voltam nemigen ettem semmit...
Majd miután megettük mind a ketten a szendvicseket, Gerardéknak sietnie is kellett próbálni.
-Figyelj! Nekünk este koncertünk lesz, és most tényleg mennünk kell. Maradj itt légyszi! -hadarta el gyorsan Gerard.
-De.." Najó, szép. Itt hagytak egyedül, azt se tudom mi-hol van. Ezt nem hagyom annyiban..."
Miután elmentek felkeltem a kanapéról, és utánukosontam, óvatosan, hogy nehogy észrevegyenek menet közben.
Majd amikor odaértünk a színpadhoz odaosontam Gerard háta mögé, aki épp gyanútlanul olvasgatta a műsortervet, és befogtam a szemét.
-Mi van? Bob, te szórakozol? -nevetett, majd levette szeméről a kezem, és épp tréfásan be akart egyet boxolni, de én közbevágtam...
-Gerard, megmentettél, és most megversz? -kiáltottam fel kissé ijedten.
Gee keze hirtelen megállt a levegőben, és gyorsan hátrafordult.
-Lora! Te mit keresel itt?
-Ugye nem gondoltad, hogy ott hagyhattok engem egyedül?! Légyszi, hadd maradjak! Szeretnék segíteni!
-Őőőő, oké, biztos van munka számodra is...Tudsz kávét főzni?
-Aha.
-Oké, hát akkor most egy kis kávé jól esne. A kávéfőző az irodában van.
-Oké...-feleltem csalódottan -"Ennél nehezebb feladatot énse tudtam volna kitalálni..."-sóhajtottam magamban, majd hátatfordítva elindultam vissza az irodába, át egy hosszú folyosón.
Sokáig tartott míg lefőtt a kávé. Már nagyon mérges voltam a vacak kávéfőző miatt.
Miután végre sikerült kiérnem a folyosóra, türelmetlenül suhantam végig rajta. Alig vártam, hogy odaadjam a csészét Gerardnak.
-"Úgy érzem, erre a napra elég volt ennyi kávét főzni" -dünnyögtem magamban.
Mikor megérkeztem a színpad háta mögé, sehol nem találtam Geet. Jobban körülnéztem, de nemcsak hogy Gerardot nem láttam, a többieket sem. Aztán hirtelen meghallottam, hogy valaki elkezd gitározni a színpadon.
-"Jaj, ne! Már biztos elkezdték a próbát."
Gyorsan a színpadi bejáróhoz robogtam, és onnan kikukucskáltam. Valóban, ott álltak és már majdnem kezdték is az első számot...
-"Most mit csináljak? Odamenjek? Vagy megvárjam míg vége van az egész próbának?" -tanakodtam magamban, és közben nemis vettem észre, hogy elindultam Gee felé.
Amikor észhezkaptam, már ott álltam szemtől szembe vele, a csészét szorongatva.
-Ja, a kávé...-szólalt meg hirtelen Gerard -Köszi.
-Őőő, szivesen -adtam volna neki oda, de hirtelen kicsúszott a csésze remegő kezeim közül, és egyenesen Gee, mellkasára löttyent tartama.
-ÁÁÁ! -nyögtem fel ijedten -Ne haragudj, én nem azért...tényleg...olyan béna vagyok! -alig bírtam levegőt venni.
|