Három-négy órát utazgattunk békésen.

Igaz, Franky kicsit mérges volt rám, mivel minden pókerpartyban elvertem, de én csak jókat nevettem rajta, ahogy ott mérgelődött.

Mikor épp a tizedik meccsbe kezdtünk, szép lassan megállt a busz.

Kinéztem az ablakon, és egy másik hatalmas hotelt pillantottam meg. Igaz, nagyon hasonlított az előzőhöz.

-El se mozdultunk innen, vagy mi? -tettem fel viccesen a kérdést.

-Hát lehet, hogy csak álmodtuk az utazást. Nemtom. -vágott vissza kissé nyugtalan hangon Frank

Nem csodálom, szinte egész végig kártyáztunk, és már biztos az agyára ment.

Kiszálltunk a buszból, majd kezdték kipakolni a bőröndöket.

Igaz, Gerard mondta, hogy nyugodtan várjam meg őket a bejáratnál, hozzák a cuccokat, én segítettem nekik. Felvettem egy kisebb táskát a vállamra, majd hogy ne legyek útba, félreálltam a bőröndök elől, és közben nem is vettem észre, hogy Mikey háta mögé álltam, aki épp egy méretes táskát emelt ki a csomagtartóból. És ő se vett észre. Hátrálni kezdett, és lendületett vett, hogy kiemelje a nehéz bőröndöt, és ekkor történt meg a baj. Mivel érezte, hogy nekem jött, ezért megpróbált kitérni az utamból, de ennek az lett a vége, hogy elesett a csomag súlya alatt.

-Jajj, jól vagy Mikey? -kérdeztem ijedten -Ne haragudj, nem tudtam, hogy a hátam mögött vagy-megpróbáltam felsegíteni a földől, de túl nehéz volt nekem, és váratlanul ráestem. Ahogy visszanyertem egyensúlyomat gyorsan felálltam. Mikey is így tett. Leporolta pólóját, majd rámnézett.

-T...tényleg...ne ...haragudj-kértem őszintén bocsánatot Mikeytól, majd ismét elpirultam.

-Semmiség...-nevetett Mikey.

-Hát...még életemben nem hallottam annyi "Bocsit"mint ebben a két napban tőled. -tette hozzá vigyorogva Gerard.

-Őőő...bocsi. Hopsz...-feleltem mégjobban pirulva.  

Bementünk a főcsarnokba, majd mikor megkaptuk a szobakulcsokat mindenki felment elhelyezkedni, és kipakolni. Az már nem is volt kérdéses, hogy kinél lakjak.

A szoba nagyon szép volt, a kilátás csodás. Csak egyetlen probléma adódott...EGY ÁGYAS A SZOBA!!! Vagyis, van benne egy hatalmas francia ágy.

Mikor megláttam, azthittem tátott szájjal ott esek össze.

-Hát, asszem meg kell osztoznunk ezen a franciaágyon...-vigyorgott teliszájjal Gee -Legalább így nem zavar, ha éjszaka arra kelek ,hogy a lábamon fekszel.

-De...-még mindig nem tértem magamhoz.

-Héé, jobban szeretem, amikor mindig bocsánatot kérsz és pirulsz hozzá egy sort, mint ezt a kétségbeesett arcot. -bíztatott Gerard,bár szavai nem nagyon hatottak meg -Najó, tényleg ki kell egy kicsit pakolni.

Ahogy Gee rendezgetni kezdte a külömböző holmikat, én hanyatdőltem az ágyon és behunytam a szemem. Kinyújtótam a karom, és csak kényelmesen feküdtem. Ekkor egy hatalmas csattanás a fejem mellett, mely csúnyán felkeltett az álmodozásból.

-Na!-kaptam fel mérgesen a fejem.

-Bocs,nem tudtam máshova tenni most a táskát. -magyarázkodott nyugodtan Gerard, majd miután látta, hogy nem nézek rá jó szemmel hozzátette -Na, nem csak neked kell bocsánatot kérni mindig.

Előkapott pár pólót, majd azokat kezdte el pakolgatni.

Így telt el kb. fél óra, majd mehettünk is ebédelni. Igen, mikor meghallottam ennek hírét, tiltakozás nélkül sétáltam le Geevel együtt az étterembe.

Hatalmas asztalokon tálaltak mindenféle ételt. Kivettem egy csirkecombot, krumplit és leültem az asztalhoz enni.

Egy darabig egyedül ültünk Geevel,majd lassan kezdtek beszállingózni a többiek is.

-Helló! Ilyen sokat késtem? -ült le Mikey csodálkozva közénk.

-Á, nem. Mi is most kezdtük el. Bob meg Ray pedig nemrég jöttek.

-Oh, akkor jó...

Javában tartott már az ebéd, csak egy valaki hiányzott. Franky...

-Hé Gee, hol van Frank? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem tudom. Biztos jön nem sokára. Ahogy ismerem, nem hagyná ki az ebédet...-mosolyodott el, majd visszafordul enni.

És így is volt. Pár percel késöbb betoppant Franky, és szemével kereste, hogy hol vagyunk. Majd Gerard intett neki, és pillanatok alatt ott is termett.

-Huh, bocsi a késésért, de bonyodalmak voltak a ruhákkal -zihálta, majd ő is csatlakozott hozzánk -Hogy tudtatok ilyen könnyen kipakolni? Már komolyan azthittem, hogy sose fogok végezni. -magyarázta, miközben jólesően rágcsált egy kenyeret.

-Ja, mondjuk nekünk nincs egy évre becsomagolva...-jegyezte meg gúnyosan Mikey.

-Haha...-dünnyögi Franky orra alatt -Hé, Lora te cuccodat ugye hoztuk?!

Megköszörültem a torkom, majd zavartan néztem a fiúkra.

-Hát...van a táskám...de abba nincs túl sok ruha meg ilyesmi. -feleltem halkan.

-Nos, ez elég probléma, ha sokáig velünk leszel. -jegyezte meg komolyan Ray -El kéne menni délután Lorának vásárolni...

-Egyetértek. -bólogatott Gerard, majd vigyorogva hozzátette -Mert külömben vészesen fog fogyni a tiszta pólókészletem.

-Akkor most meg kéne beszélnünk kivel menjen Lora. Szerintem nem túl célszerű, ha mind az öten kullogunk a háta mögött...-javasolta Ray.

-Menjen Franky, ő úgyis jobban szeret vásárolni nálunk. -tanácsolta nevetve Mikey.

-Jó, én szivesen elmegyek, ha elötte befoghatom Mikey száját! -dünnyögte kissé mérgesen Frank.

Hát ez hamar megoldódott...Széles vigyorral ültem ott, és egy "Nagyon köszönöm!" kíséretében átöleltem Frankyt, akit ez meglepetésül ért.

-És azért is köszi, hogy te eljössz velem!

-Ja,semmi. Tényleg szeretek vásárolni...-tette hozzá hamiskás mosollyal arcán.