-Tudom, hogy nagyon megijedtél a történtektől. És hogy felkavart ez az egész...De ha nem mondod el nekem azt, ami idáig vezetett, hogy menekülnöd kell és egyszerűen utálsz anyád szemébe nézni, akkor nem tudok segíteni...

-Nos...ez tényleg hosszú, Gee... -alig bírtam beszélni, már éreztem, hogy nedvesedik a szemem.

-De én ráérek! És hidd el, attól, hogy mi nem tudjuk az igazi okokat nem lesz jobb! -faggatott, s nekem közben egyre gyengébbé vált a tűrőképpességem.

-OKÉ! Igazá tudni szeretnéd? Hát...akkor...-egy hatalmas levegőt vettem, majd elkezdtem mondani saját életem történetét.

Furcsa volt, de úgy éreztem, még senkinek nem adtam elő ezt olyan őszintén és szívből mint most Geenek. Egyszerűen megbíztam benne, és  beszéd közben nem is figyeltem, hogy miket mondok el. Egyszerűen ömlöttek a szavak belőlem. És nem a szám, hanem a szívem mesélt.

Gerard rettentő megértő volt, és így világossá vált, abszolút nem kellett volna félnem ettől a beszélgetéstől.

-Nos, így már mindent értek. -szólalt meg hosszas hallgatás után Gee -Bátor vagy, hogy nekivágtál a nagyvilágnak egyedül.

-Egy kicsit se tartod őrült dolognak? -kérdeztem kíváncsian.

-Attól függ, mit veszünk őrültségnek. -válaszolta mosolyogva, majd letörölt egy csillogó könnycseppet arcomról.

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire megértő leszel....Tudod, eddig így még senkinek nem mertem elmondani...-suttogtam elcsukló hangon.

-Ugyan már, miért ne értettelek volna meg? Így legalább tudom, mi nyomott. És ne félj, senki nem fogja megtudni. -aranyosan rám mosolygott, majd egy zsebkendőt nyújtott át nekem.

-Köszi! -hálásan elvettem a zsepit.

Ahogy befejeztük a beszélgetést, mehettünk is vacsorázni.

Az étteremben végig jó kedvem volt. Igaza volt Gerardnak, hatalmas kő esett le a szívemről. És ezt biztos a többiek is észrevették...

Vége az evésnek, étteremből mindenki a szobájába.

Gerard ment először fürdeni, s addig én hosszasan elgondolkodtam, mit csináljak a "Barbi" ruhával, ami mindvégig egy fotelben hevert.

-"Elég baromság lenne felvenni, mivel nagyon nem áll jól, és ráadásul ronda is...Másra meg mire jó? Max arra, hogy felmossunk vele..."-állapítottam meg tűnődve.

Hirtelen kinyílt a fürdőszoba ajtaja, és kilépett rajta Gee, talpig törölközőbe burkolózva, s szinte csak a szeme látszott ki.

Vettem egy levegőt, s beszélni kezdtem volna, de Gee felemelte kezét, jelezve, hogy ne tegyek semmi féle megjegyzést.

-Bocs, nem akartam beszólni! -hazudtam, s közben széles vigyor terült szét arcomon.

-J...p..sz...e...-Gee szavai kivehetetlenek voltak, a fejére csavart "állarc" miatt.

-Mit mondtál? Talán ha nem lennél olyan mint egy múmia, hallanám is...-mondtam, s mégjobban vigyorogtam.

Gerard pedig ennek hatására kibugyolálta fejét a törölközőből, megrázta vizes haját, és mérgesen rámnézett.

-Hajat mostan, semmi más...-szólalt meg, mostmár érthetően.

-Ja, értem. Azért voltál becsomagolva tíz törölközőbe...-fakadtam ki.

-Hagyjuk...-legyintett Gee, majd mégegy törölközőt levett, most a válláról, és lehuppant az ágyra.

Elindultam a fürdő felé, de ismét eszembe jutott a ruha, amelynek problémájával elég sokat foglalkoztam.

-Te...szerinted mi legyen ezzel az izével? -kérdeztem Geet, rámutatva a ruhára.

-Ja, azzal? Szerintem hord pizsinek...-vetette fel az ötletet- Azt úgyis csak én látnám, senki más. -fejezte be mondatát, majd ismét megrázta a haját.

-De jó...elég ha csak te látod...már azis sok...-válaszoltam ijedten.

Felnevet, majd tovább firtatja ezt a pizsama dolgot:

-De amúgy sincs olyan cuccod, amibe aludhatnál. És most pár éjszakát igazán kibírsz. Komolyan megnéznélek abban a ruhában! -ismét nevet, én pedig morcosan visszanézek rá.

"-Ez most egy visszavágó?" –töprengtem, majd vállamra csaptam a rózsaszín ruhát, és betrappoltam a fürdőszobába.

Pár perc volt míg lezuhanyoztam, majd akarva -akaratlanul, belebújtam abba a förtelembe...

Alig bírtam kimenni Gee elé, mert már előre láttam reakcióját...és nem is tévedtem sokat. Ahogy Gerard meglátott abban a pillanatban elnevette magát, majd látszott rajta, hogy alig bírja magát türtőztetni.

-Na...ez most boldoggá tett? -kérdeztem tőle gúnyosan.

-Áh...áh...neeem...jól áll rajtad-alig bírt beszélni, és a feje is egyre jobban vörösödött.

-"legszívesebben lelocsolnálak forró vízzel Gerard..."-mérgelődtem magamban, majd odasétáltam az ágy széléhez, bebújtam a takaró alá, s hátat fordítva Geenek behunytam a szemem. Próbáltam aludni.

Ez sikerült is volna, de mikor Gerard befeküdt mellém ez a terv szertefoszlott.

Először elkezdett mocorogni, mintha nem tudná eldönteni, hogy jobb, vagy bal felén aludjon. Aztán mindig babrált valamivel a fejem fölött, majd a csúcs az volt, mikor elkezdte halkan, suttogva énekelni a "Sleep" -et. Már a párnát is fülemhez szorítottam, de nem segített. Majd végül feléfordultam.

-Légyszi, fejezd be, aludni szeretnék már egy ideje...-kérlelően néztem rá, de ő nem értette, mit akarok.

Ahelyett hogy abbahagyta volna az éneklést, belekezdett a "Teenagers" -be, de hangosabban, és erőteljesebben.

-Gee! Süket vagy vagy mi?! Légyszi fejezd be! -próbáltam szavaimmal túlbeszélni.

Ő hirtelen befejezte a dalolást, rámnézett, vigyorgott, majd egy pillanat alatt ismét énekelni kezdett, megint suttogva. Ettől  egy kicsit megnyugodtam. Egészen addig, amíg rájöttem, hogy mit is énekel.

-I'm okay...I'm o...-ennyi volt a halk ének, s utána teli torokból hozzátette -kaaayyyy!

Nem győztem befogni a fülem, mivel majd megsüketültem, ahogy mellettem ordibált.

Mikor végére ért előadásának egy pillanatig csöndben volt, majd elnevette magát.

-Vége az éjszakai koncertnek? -kérdeztem reménykedve, s közben már én is nevettem.

-Ja...persze. Látszik, hogy ma nem volt koncertünk...Amúgy meg ne nézz hülyének! Csak fel akartalak vidítani.

-Igen? Ez sikerült is, bár, inkább ébren tartottál.

-Miért, álmos vagy? -nézett rám ravaszan, majd ismét belekezdett a "Sleep" -be jó hangosan, mire én gyorsan befogtam a száját.

-Jó' van...abbahagytam...de anyukád lefekvéskor soha nem énekel neked? -kérdezte viccesen.

-Hát nem...de amikor mégis, nem üvöltve.

-Jólvan. De holnap meghallgatsz!

-Oké...de...holnap! Addig is, jóéjt!

-Neked is!

Majd visszafeküdtem helyemre, s pár perc múlva aludtam is.