A Japán illem. Nézzük is mindjárta az asztali illemtant: * A saját evőpálcáinkkal ne kínáljunk vagy adjunk át másoknak ételt. * A pálcikákkal tilos mutogatni, rájuk ételt szúrni, lenyalni őket, az ételben turkálni, vagy válogatni velük. * Ha egyszer a pálcáinkkal felemeltünk valamit a tányérunkról, és beleharaptunk, együk tovább, mert nem illik visszatenni. * Amikor a pálcáinkat nem használjuk, ne állítsuk a tányér szélére, ne tegyük közvetlenül az asztalra vagy a bárpultra, hanem párhuzamosan, a (remélhetőleg odakészített) tartóra. * A rizses-, tésztástálakat balkezünkkel egészen magasra emeljük, és a szánkhoz vezető immár csekély távolságot pálcikákkal küzdjük le. * A leves levét közvetlenül illik meginni, a darabos részét pedig a pálcikákkal vesszük magunkhoz. * A leves és tészta fogyasztásánál nemcsak szabad, hanem egyenesen illik szürcsölni. * Büfögni viszont nem illik, sőt Japánban vagy japán társaságban orrot fújni is nagy illetlenségnek számít. Általában nyilvánosan is, de az asztalnál különösen. * Étkezés végén lehetőleg soha ne hagyjunk a tányérunkon rizst, mert ez udvariatlanságnak számít. * Lehetőleg ne kérjünk kést vagy egyéb nyugati evőeszközt, mert japán szemmel nézve ez azt jelenti, hogy az étel ehetetlenül és élvezhetetlenül kemény. * Az ízesítésre szolgáló szójaszószt nem az ételre (és főleg soha nem a rizsre) öntsük, hanem mindig kis tányérkába helyezzük, amelybe a falatokat belemártjuk. * A szójaszószból (és esetleg azt a wasabival összekeverve) ne csináljunk nagy adag levest, mindig csak annyit öntsünk a kis mártogatótálkába, amennyit biztosan el is használunk. Ha elfogyott, könnyen utánatölthetünk. * A sushit a halas felénél mártogassuk bele, mert a másik oldalánál a rizs szétázna, és akkor nemhogy elegánsan, de még civilizáltan sem tudjuk egyben bekapni. Ezek nem teljesen az étkezésre vonatkoznak, inkább csak az asztalnál való viselkedésre: * amikor leülsz az asztal elé, mondd ezt: "itadakimasu" (~ köszönöm, hogy megvendégelnek, köszönettel elfogadom) * a végénél gochisosama (deshita) -t kell mondanod ( ~ köszönöm az ételt) * természetesen pálcikát kell használnod az evéshez :D * az éttermekben egy közös tányérra rakják az ételt, az elején vedd el, ami neked kell belőle, utána ne turkálj benne (és természetesen ne rakd vissza :D) * illik megenni mindent, ami a tányérodban van (különösen a rízst!) * ne beszélj a vécéről, és egyéb hasonló témákról * ha végeztél, igyekezz visszaállítani az eszközöket az eredeti helyükre (a tányérokat vissza az asztal közepére, a pálcikákat a szalvétára...) Japán "szomszédolás", azaz amikor meglátodatsz valakit: * Ha belépsz egy japán házba, egyből rakd le a cipőidet az ajtó elé, és figyelj arra, hogy a cipők orra mindig az ajtó felé mutasson. Utána a házigazda adni fog egy pár papucsot. * Ha egy olyan szobába lépsz, ahol tatami (nád) padló van, vedd le a papucsot! Arra csak mezitláb, vagy zokniban lehet lépni! * Ha az illemhelységbe akarsz menni, akkor tedd le a papucsot az ajtó elé! * Sose fújd ki nyílvánosan az orrod, mindig keress egy helyet, ahol nem látnak! * Ha belépsz a szobába, ne ülj le akárhová, várd meg míg megmutatják, hogy hová ülj. * Mindig vigyél ajándékot! Ivás (alkohol): * ha a társad pohara kiürül, tölts neki. Ez logikus. * ha valaki tölteni akar neked, és még nem ittad meg, akkor gyorsan idd meg, és nyújtsd felé a poharad. * ne igyál mielőtt meg nem kapja mindenki a poharát, és el nem hangzik a 'kampai'! * természetesen nem ajánlatos lerészegedni Egy Japán lakás Ha belépsz egy japán lakásban, csak az előszobáig mehet be az ember utcai cipővel. Itt a házigazda egy papucsot ad, így lehet fellépni a lakás magasabb szintjére. De ez sem marad sokáig a lábunkon, mert a nappaliban lévő tatamira(rizsszalma szövetű padlóburkolat) csak mezitláb vagy zokniban szabad lépni. A japán lakás legmegbecsültebb része a nappali szoba finom egyszerűséggel díszített falmélyedése a tokonoma. Itt egy hosszú tekercskép függ a falon, tömör megfogalmazású kaligrafikus írással, mely a lakás hangulatát és a benne lakó életfelfogását tükrözi. Alatta többnyire friss vágott virágos japán kompozíció, ikebana áll. A virág a vázában sosem szimmetrikus elrendezésű, mert a japán emberek nem szeretik a szimmetrikus, merev elrendezést. E saroknak jelentős kisugárzása van, ezért itt a helye a családfőnek, és ide ültetik a megbecsült vendégeket is. Egy másik megbecsült hely a lakásban a butthista vagy sintoista oltár. Ennek közelébe helyezik el az elhunyt családtagok fényképeit. Japánban előírt ülésformák vannak. Egy hagyományos japán lakásban az előírt térdepelő ülést kell gyakorolni. A tatamis otthonokban, és a hagyományos vendéglátó helyeken is, a kis asztalokhoz, csak a padlózat szintjén lehet elhelyezkedni az előre odakészített párnán vagy láb nélküli széken. A párnákra lábbal ráállni illetlenség. Könnyitéképp a férfiak törökülésbe ülhetnek, a nők pedig féloldalt maguk alá húzott két lábuk mellé ülhetnek, és hogy ne zsibbadjanak el, hol az egyik, hol a másik oldalukra helyezkednek. A hagyományos japán női öltözetben, a hosszú, szűk kimonóban azonban csak szabályosan lehet térdepelni, amit lábzsibbadás nélkül csak az ehhez szokott japán nők képesek teljesíteni. Az idősebbek számára van egy ügyes, kinyitható, illetve összecsukható, parányi méretű székecske, amit térdeplésben hátul lévő két lábfejük közé rakva, a hátsó alsó felükkel rá tudnak támaszkodni, s így testsúlyuk nem a lábukra nehezedik. A lábat nem illik előrenyújtva tartani, különösen nem asztal mellett, mivel a nem túl széles asztalok alatt a lábak óhatatlanul egymásba akadnának. A lagtöbb japán lakásban nincsnek ágyak. A tatamira ágyaznak, így gerincük egyenesen marad. Arra azonban nagyon ügyelnek, hogy a fej nehogy észak felé legyen, mivel a buddhista előírások a halott felravatalozását rendelik el fejjel északi irányba. A japánoknak, velünk ellentétben külön fürdéskultúrájuk van. Fürdőszobájuk két részből áll: az első részben kis széken ülve, mosdótálból bevizezik, beszappanozzák, majd lezuhanyozzák magukat. Ezután, immár tisztán beleülnek a fürdőszoba másik felén lévő, igen meleg vizű kádba, és ott relaxálnak kb. 20-30 percig. Mivel tisztán mennek a kádba nem engedik le maguk után a vizet, hanem ugyanabba ül bele, a család többi tagja is. Ez az esti fürdőzés igen fontos minden japán számára, melyről semmi esetre se mondanának le. Ez kioldja belőlluk a feszültséget, és így nyugodtan beszélgethetnek a vacsora mellett. A japánok szívesen iszogatnak gyenge rizspálinkát (szakét) vagy zöld teát. A csészéket soha nem töltik tele, csak félig, mert a japán ember nem szereti a teli csésze látványát. Két kivétel van: a sör, ami telehabozhatja a poharat, és a zsaké, mert ha a zsakéspoharat nem öntik tele, akkor szinte semmit nem isznak :) A hagyományos japán öltözék a kimonó, melyet nők és férfiak egyaránt hordanak, csak a férfiak többnyire sötét egyszínűt, a nők pedig színes mintájút. A kimonó elől záródik, oly módon, hogy az egyik fele ráhajlik a másikra. Fontos szabály, amire kínosan ügyelnek, hogy mindig a jobb fele legyen alul és a bal fele felül. Fordítva a halottakra kerül ez a ruhadarab.