Petra romváros a- Jordánia

Az egykori nabateus központ, Petra az UNESCO világörökség részét képezi és a Arab-sivatagban található. Az itt található, kőzetekbe vájt épületek többsége halotti szertartások helyszínéül, illetve lakóházként szolgált. A rejtélyes nabateus város fénykora az i. e. 1. század és i.sz. 2. század közé esett, amikor is neves kereskedelmi központtá volt. Az arab hódítás, majd földrengés következtében a 13. században elnéptelenedett, beduin pásztorok lakták nyájaikkal, mígnem a 19. században a svájci Burckhardt fel nem fedezte.

A nabateusok híresek voltak technikai tudásukról: városuk alatt hatalmas alagút- és csatornarendszer húzódott, valamint hatalmas víztározók is épültek, amelyek a város ivóvízellátását biztosították. Petra színházában nem kevesebb, mint 4 ezer néző foglalhatott helyet, a hellenisztikus stílusban épült Palotasírok homlokzatát pedig 42 méter magas oszlopok díszítetik.

Elhelyezkedéséből adódóan Petrának nemcsak védelmi funkciója volt, hanem egy idő után gazdag kereskedővárossá fejlődött, hiszen itt futott össze néhány fontos közel-keleti kereskedelmi útvonal. I.sz. 106, a római hódítás után a város gazdasági jelentősége lassan hanyatlani kezdett. Ekkor mintegy 20-30 ezer ember lakott itt, a Bizánci Birodalom uralmának a vége felé, i.sz. 700 körül pedig már szinte romokban hevert a város.

Ezt követőem Petra eltűnt a térképekről és legközelebb 1812-ben ismerhette meg nevét a világ, amikor a már említett Johann Burckhardt svájci utazó egyszerű arab pásztornak öltözve bejutott a városba és hírül vitte annak szépségét.

- Petra, a sziklába vájt csoda -

 A visszatérő utazók meséi inspirálták John Burgon viktoriánus tudóst, az angliai Chicester későbbi dékánját, hogy verset írjon Petra ősi városáról. "Keleti ég óvta rózsapiros csoda / Feleannyi idős, mint az idő maga." Burgon tévedett, mert Petra nem rózsaszín. Ugyancsak pontatlan Edward Lear olasz szakácsának, Giorgónak a megjegyzése, de a hely színeit illetően talán mégis kifejezőbb, "Ó, uram, olyan világba jöttünk, ahol csokoládéból, sonkából, curryporból és lazacból készült minden."

A jordán sivatag csaknem járhatatlan hegyláncának szikláiba vésett Petra ma is csak gyalogszerrel vagy lóháton közelíthető meg.

Az Elji falu közelében található vádi-Múszából, azaz Mózes völgyéből Petrába vezető ösvény helyenként alig több mint 1 m széles sikké, sötét szorossá szűkül. A sik csaknem 1,5 km-en át kanyarog a hegyekben, miközben hatalmas sziklák tornyosulnak a lent haladó emberek és állatok fölé. Sziklába vésett vízbevezető csatornák sorakoznak az óarany színű, faragott kőtömbök mindkét oldalán. A sik váratlanul véget ér, a homályból a napfényre lépve a látogató máris megpillantja Petra legpompásabb építményét, el-Kasnehet, ezt a ragyogó, sötétvörös, nabateus sziklatemplomot.

Petra ősi romjai

Az épségben maradt el-Kasneh vagy Kincstár szobrai, falfülkéi és oszlopai görög hatásra vallanak. Templom volt, síremlék vagy kincsesház ? Feltehetőleg mindhárom, noha neve egy legendából ered, mely szerint a tetején lévő urnában egy fáraó kincseit rejtették el. A helyi beduinok sok éven át (míg a szokást be nem tiltották) lövöldöztek az urnára a csillogó aranyeső reményében. Az épületet valószínűleg sírként használták, hiszen Petra bővelkedik sírokban, a sziklaoldalba vágott királyi Urna-sírbolttól a közemberek számára a falakba vájt temetkezési fülkéig és a félelmetes temetőaknáig, ahová a bűnözőket lökték be, élve...

A város szívében római kori romok tűnnek fel a látogató szeme előtt. A legfeltűnőbb a domboldalba épített hatalmas színház, melynek 33 sora több mint 3000 nézőt fogadott be. Szintén a rómaiak építették a 2. században a Petra forgalmas központján végighúzódó oszlopsoros utat, melyet egykor a piac szegélyezett. Itt volt a köztéri ivókút is, a nimfáknak szentelt forrás, hogy árnyékot s hűsítő vizet adjon a nyári hőségben.

Az oszlopsoros út a Temenosz-szentélyhez vezet, melyet eredetileg ajtók zártak el a külvilágtól. A közepén egymagában áll a feltehetőleg a Kr. e. 1. századból származó nabateus templom, a Kaszr el-Bint romja. A templom Dusára isten szentélye volt, bár nevének jelentése, "a fáraó leányának kastélya", hogy miért, az már örök rejtély marad. Az épülettől pontosan nyugatra egy sírboltban vagy templomban kapott helyet a mai múzeum. Sokkal nehezebben megközelíthető a hegyhátra épített, szintén urnával koronázott Deir, a kolostor, Petra egyik különösen megkapó látványossága. A nádi el-Deir hosszú kaptatóját vésett keresztekkel teli barlangok sora szegélyezi. A keresztek a város rövid ideig tartó keresztény korára emlékeztetnek, funkciójuk azonban ma már kideríthetetlen.

Kik voltak Petra lakói ?

Egy rendkívüli kézügyességgel megáldott nomád pásztornép, a nabateusok tették Petrát birodalmuk fővárosává, több mint 2000 évvel ezelőtt. Arábia északnyugati területéről vándoroltak el, s 600 év leforgása alatt, a Kr. e. 5. századtól, egészen az északi Damaszkuszig terjesztették ki birodalmuk határait. Az edomiták, ez a még régebbi népcsoport (Edóm vöröset jelent, s ennek a közel-keleti vidéknek ez a bibliai neve) élt korábban e tájon, a sziklavárost azonban már a nabateusok alapították. Saját építészeti stílust hoztak létre, egyedülállóan finom fazekasságot, valamint a Petra fennmaradásához és boldogulásához elengedhetetlen mesterséges vízmű-rendszert.

A stratégiailag fontos helyen, ősi kereskedő utak találkozási pontján fekvő Petrát folyamatosan felkeresték a Földközi-tenger mellékének országaiból, Egyiptomból, Damaszkuszból, Arábiából árut szállító kereskedők. Petra, e szinte bevehetetlen erőd által a nabateusok tartották a kezükben a karavánutakat, így gazdagodtak meg s virágzottak fel. A szikla mindennél fontosabb volt, így nem meglepő, hogy főistenüket, Dusárát kőtömbökkel és a síkben, valamint a városban mindenütt fellelhető obeliszkekkel jelképezték. És valamikor később a város a Petra, azaz Szikla nevet kapta.

A nabateusok a Krisztus születését megelőző és követő századokban érték el fejlődésük csúcsát, amikor is a városuk lakossága kb. 20 ezer főt számlált. Időről időre meg kellett védeniük magukat szomszédaik, különösen a rómaiak támadásaitól, akik Kr. e. 63-ban ostrom alá vették a várost. Végül Kr. u. 106-ban, láthatólag harc nélkül, sikerrel jártak, s Petra a Római Birodalom provinciája lett.

Bár a nabateus dinasztia elbukott, a nép több mint egy évszázadon át együtt élt a rómaiakkal. A város ez idő alatt sem veszített pompájából, a rómaiak felépítették a színházat és az oszlopsoros utat. Amikor a 4. században a keresztény Bizánci Birodalomhoz csatolták, a legnagyobb nabateus temetkezőhelyek egyikét, az Urna-sírt templommá alakították, és a város püspöki székhely lett. A 7. században győzedelmeskedett az iszlám vallás, Petra mozlim kori sorsáról azonban hallgat a történetírás, eltekintve a keresztes lovagok egyetlen, rövid ideig tartó ott-tartózkodásától, akik ekkor építették az egyik nyugati hegycsúcson álló várat.

A város újrafelfedezése

Johann Ludwig Burckhardt, fiatal angol-svájci felfedező 1812-ben Damaszkuszból Kairóba utazott. Ekkor hallott a hegyek közé épült ősi városról, s elhatározta, hogy felkutatja. Jól beszélt arabul, így felvette az Ibráhim ibn Abdalláh nevet, s mozlim kereskedőnek öltözött, aki fogadalmat tett Allahnak, hogy egy kecskét áldoz Áronnak a próféta sírjánál, a szóbeszédben hallott városra néző magas hegy, a Dzsebel-Harun csúcsán.

Erre a jól kifundált történetre azért volt szükség, hogy eloszlassa a helyi törzsfőnök bizalmatlanságát. Eljiben rábeszélt két beduint, hogy kalauzolják végig a Vádi-Múszán, át a síken el-Kasnehig, ahol is a köpenye alatt sikerült észrevétlenül lerajzolnia az épületet.

Rövid gyalogutat tett a városban, alkonyatkor feláldozta a kecskét az Áron-szentély lábánál, majd küldetését befejezve visszatért Eljibe.