Marokkó – az ellentétek országa

Marokkó Észak-Afrikában helyezkedik el, északról az Atlanti- óceán és a Földközi –tenger határolja. Felszínét az Eurázsiai-hegységrendszerhez tartozó Atlasz vonulatai hálózzák be. Jelentős a part menti síksága középső részén a Mezeta, a Rif-hegység északi része teljesen járhatatlan.

Marokkó minden domborzati elemmel rendelkezik: csodaszép tengerpart, nyáron is hófödte hegycsúcsok, sivatag, óceán és hegységek.

Marokkó éghajlata igen szélsőséges: hegyekben igen kemény téllel találkozhatunk, rengeteg csapadékkal; az ország más részein viszont forróság és kevés csapadék van. Alapjában véve mediterrán jellegű éghajlattal rendelkezik.

Marokkó történelme során mindig egy nép lakta be: a berberek, mely minden lépésükkel azon voltak, hogy megőrizzék a kultúrájukat. Az utána következő időkre a föníciai és a római fennhatóság volt a jellemző. A 15. században spanyol és portugál hódítás áldozatai lettek. Az iszlámvallás mellett a kereszténységnek is sikerült betörnie az országba.
1900-as évek elején az országot három részre osztották fel: spanyol, francia gyarmat lett, Tangier pedig nemzetközi zónává alakult.

Marokkó gasztronómiáját nagy részben a bevándorlók, a hódítók és az utazók tömege tudta befolyásolni. Mindez mellé képzeljünk egy afrikai, keleti vagy európai fűszerezést.
Jellegzetes ételnek számít a köleskása, a tyúk-és birkahúsból készült ételek, bőséges gyümölcsválaszték, búza - vagy árpacipó, ürühús, kuszkusz, de ott van a pastilla is (félig sós és édes sült tészta), út menti kocsmákkal és büfékkel azonban nem találkozunk.
Marokkó a csodák és az ellentétek országa: királyi paloták. Mecsetek, Korán-iskolák, mesés kelet, romantika, vadregényes tájak, egzotikum és varázslat, cédruserdők, homoksivatagok, Kelet-titkai, Humphrey Bogart Casablancája.

Marokkó fővárosa Rabat, ahol a múlt és a jelen ötvöződik, ahol az igazi egzotikumot az adja, hogy európai és arab kultúra határozza meg a várost. Mindenképpen érdemes megnézni a Tour Hassant, mely egy befejezetlen mecset, egyedülálló csodát nyújt a turistáknak. Szintén kihagyhatatlan V. Mohammed Mauzóleuma is.
Casablanca városa természetesen mindenki számára a híres filmről lett nevezetes, de igazi élményt tud nyújtani a romantikára vágyóknak.

Marrakesh városa a fesztiválokról híres, de egy igazi kulturális és szórakoztatói központ is, vörösessárga színe már messziről hirdeti magát. Ahova biztos el kell látogatni, az a Jemaa el Fna tér: kígyóbűvölők, varázslók, akrobaták, hennafestők próbálják elvarázsolni az odalátogatókat. Érdemes kitérőt tenni a helyi piacra és egy mecsetlátogatásra is.

Fez városa egy igazi királyi város kacskaringós utakkal és történelmi hangulattal. Itt igaz kincsnek számít a Medersa Bon Inania, az egyházi főiskola.

Agadir pedig Marokkó üdülővárosa homokos stranddal, francia stílusú éjszakai élettel, berber piaccal. A városhoz szorosan hozzátartozik egy jellegzetes látvány: az Atlasz-hegységben kecskéket láthatunk a fák tetején. A városból jeep-pel más halászfalvakba is el tudunk menni.

Meknes városát nevezik nem véletlenül „marokkói Versailles-nak”, palotákkal és francia kerttel van körbevéve. Tanger városa a Gibraltár-szoros kapujában helyezkedik el, két kontinenst összekötve. Quarzazate városa az ouzguita szőnyegekről nevezetes, bár ezeket csak dísztárgyakként lehet használni. Érdemes egy kis kitérőt tenni és meglátogatni a Kasba de Taouir-t, mely hatalmas erőd a város szélén.

Megfejtették az éneklő homokbuckák titkát

Énekelnek a homokbuckák, mesélik évszázadok óta a sivatagok vándorai. A furcsa jelenség magyarázatát ötévnyi alapos kutatómunka után most adták meg amerikai, francia és marokkói kutatók a fizikusok rangos folyóiratában, a Physical Review Letters hasábjain.

A kutatók alapos munkát végeztek, Marokkóban, Chilében, Kínában, Ománban és az Egyesült Államokban hallgatták, elemezték a homokdűnék hangját. Enyhe légmozgás hatására nagyon erős hang hallatszik, olyan, mintha millió darázs zümmögne a közelben. A hang erőssége néha a leszálló repülőgép zajának erősségét is eléri. A dűnék hangja mély, de nem egyformán szólnak. Nevadában a homokhegyek mély c hangot adnak, a chilei sivatagban kissé magasabb hangot, f-et hallottak, Marokkóban pedig még magasabbat, giszt. Egy megszólalás során a hang frekvenciája (magassága) állandó, de egy újabb megszólaláskor keletkezhet más hang is, Nevadában bétől ciszig változott a hang magassága. A legszebbnek az ománi homok tiszta hangját találták a kutatók, a legkevesebb zenei élvezetet a kínai hang adta.

Azt eddig is tudták, hogy a hang a homokdombokon legördülő lavinákat kíséri. Korábban úgy vélték, hogy a lavinák hatására az egész homokdomb rezgésbe jön, ez adja a hangot. Ám ha így lenne, akkor a különböző méretű és alakú dűnék nem egyetlen hangon szólalnának meg, hanem hangzavart tapasztalnánk, sokféle hangot hallanánk egyszerre. A sivatagban azonban nincs hangzavar, tisztán szól egyetlen hang. Más korábbi elmélet szerint a homokszemcsék nagyobb egységekké tapadhatnak össze, és ezeknek a legördülő daraboknak a rezgései adják a hangot.

Az új, most közölt magyarázat szerint a homokszemcsék mozgása az egymás közti ütközések hatására szinkronizálódik. Ekkor a homokdűne külső rétege úgy rezeg, mint a hangszóró kúpja. A megszülető hang magassága elsősorban a szemcsék méretétől függ. Nem minden homokdomb énekel, csak azok, amelyek nagyon tiszta, pormentes homokszemcsékből állnak. Főképp a szélnek köszönhető, hogy a dűnékben nagyjából egyforma szemcsék találhatók, adott erősségű szél az eltérő méretű homokszemcséket ugyanis más és más távolságra röpíti el.

A homok hangjának meghallgatásához már nem is kell elutazni sivatagos vidékre. A kutatók Marokkóból hozott homokja megszólalt a párizsi laboratóriumban, pedig nem tettek mást, csak egy fémlappal mozgatták a homokot.

Jéki László

Marakesh

Igazi labirintus