Kínában élhetnek az elveszett légió leszármazottai

DNS-vizsgálat igazolhatja egy kínai település lakóinak rejtélyes eredetét: a kutatók szerint Marcus Crassus elveszett légiósainak leszármazottait azonosították.

Történészek és genetikusok együttműködésében zajlik az a vizsgálat az észak-kínai Góbi-sivatag szélén található Licsienben, amely legutóbb 100 embertől vett vérminta alapján kutatja a kínai Alexandria történeti eredetét.

A város lakóinak titokzatos eredetére először az 1950-es években keresett választ Homer Dubs, az Oxfordi Egyetem ókori kínai történelmet oktató professzora. Szerinte Licsient a kínaiak és hunok közt i.e. 36-ban vívott háborúban foglyul ejtett légiósok építették fel, akik Marcus Crassus i.e 53-ban Carrhae-nál vereséget szenvedett egykori seregéből származtak.

Az elveszett hadsereg legendája

Ekkor 10 ezer katona került a parthusok fogságába, akik aztán a mai Üzbegisztán területére vitték foglyaikat. A katonákat később eladták, legtöbbjük a hunok seregébe került, ahol egy újabb vereséget éltek át i.e. 36-ban. Dubs szerint a kínai évkönyvek az ütközetről azt örökítették meg, hogy 150, teknőc-alakzatban küzdő katona is fogságba esett, akik minden bizonnyal római legionáriusok lehettek. A katonák később felépítették saját városukat, amelynek neve - Licsien (Liqian) - a kínai átírásban Alexandriának felelt meg.

A város lakóinak titokzatos eredetére először az 1950-es években keresett választ Homer Dubs, az Oxfordi Egyetem ókori kínai történelmet oktató professzora. Szerinte Licsient a kínaiak és hunok közt i.e. 36-ban vívott háborúban foglyul ejtett légiósok építették fel, akik Marcus Crassus i.e 53-ban Carrhae-nál vereséget szenvedett egykori seregéből származtak.

30 évvel később egy ausztrál kalandor, David Harris a könyv hatására elhatározta, hogy megkeresi ezt a titokzatos várost. Kutatása sikerrel járt, és ebben nagy segítésére volt egy kínai szakértő, Güan Yüang is, aki az elmélet tudományos megerősítését szorgalmazta. Erre azonban korai halála miatt csak a fia által vezetett kutatócsoport vállalkozott.

Többségük zöld szemű, szőke hajú és nagyorrú

Xie Xiaodong genetikus professzor azonban úgy gondolja, hogy ha vannak is a helyieknek római génjei, az nem igazolja az elveszett hadsereg legendáját. Szerinte ugyanis a Római Birodalom hatalmas területre terjedt ki, és sok katona eljuthatott zsoldosként kelet felé.

A helyiek körében az elmúlt időben jelentősen megnövekedett azok száma, akik magukat római ősöktől származónak tartják. A város elöljárói azt remélik, hogy a vizsgálat eredménye fellendítheti az idegenforgalmat: a város egyik legfőbb utcája a Birodalmi város nevet kapta, az egyik karaoke-bár pedig Caesar nevét viseli.

 Cipőben járt az ősember

Az emberek már negyvenezer évvel ezelőtt is cipőt viseltek - derült ki két amerikai tudós kutatásából. Egy Peking melletti negyvenezer éves sírkamrában talált lelet nagylábujjcsontjainak vizsgálata alapján már az ősember is lábbelit húzott a lábára.

A Missouri Washington University két tudósa, Erik Trinkaus és Hong Shang olyan lábujjcsontokat vizsgált, amelyeket a Peking melletti Tian-Jüan barlangban találtak, és legalább 40 ezer évesek. A két kutató a nagylábujj alakját vizsgálta meg, majd megállapították a csontszövet sűrűségét. A kapott eredményeket később összehasonlították az amerikai modern városlakók, valamint az amerikai kontinens őslakossága, azaz az indiánok és az eszkimók adataival.

Az összevetés révén a kutatók képet kaphattak az őskori "cipődivatról", mivel a lábbeli határozza meg miként jár az egyén, és a cipők enyhén megváltoztatják az ember csontozatát. A merev, kemény cipőtalp miatt a lábujjak kevésbé görbülnek és erősödnek meg, mint az olyanoknál, akik egész életükben mezítláb járnak, s így kevesebb erőbehatás éri a csontokat. Ennek megfelelően a mai amerikaiaknak a cipőviselet következtében gyenge és kicsi nagylábujjaik vannak, a régen élt, mezítlábas indiánok azonban széles, erős lábujjakkal rendelkeztek, míg a mainál puhább lábbeliket hordó eszkimók valahol a két csoport között voltak. A 40 ezer éves leletek leginkább az eszkimó csontokra hasonlítottak, ezért igen valószínű, hogy már az ősember is rendszeresen hordott cipőt.
A tanulmány eredetileg a Journal of Archaeological Science című régészeti szakfolyóiratban látott napvilágot.

borsonline

Kína elterelte a Sárga-folyót az Olimpia miatt

A Kína keleti részén fekvő Senhszi és Hopej tartományok megszenvedik a 2008-as Olimpiát. A Sárga-folyó vízgyűjtőjének itteni része oldja majd meg a játékok vízellátását. Kína több száz kilométeres vízvezeték-hálózatott épített a szóban forgó tartományokban, hogy az ottani folyók vizét elterelje a fővárosba.

Az amúgy is aszályos vidéken a vízkészletek megcsapolása veszélybe sodorja a mezőgazdasági termelést, a gyárak működését, és nem utolósosorban (bár Kínát ez érdekli legkevésbé) visszafordíthatatlan környezeti károkat okoz. A földművesek már most érzik, hogy ebből baj lesz, a növényeket a tavaszi növekedési időszakban elfonnyasztja a vízhiány. Ennivaló nem lesz, de Olimpia igen. Mindenáron.

Az említett aszályos vidéknek a terjeszkedő Góbi-sivatag tőszomszédságában amúgy sincsenek túl jó kilátásai. Emellé jön még a növekvő metropoliszok vízigénye, és a kínaiak - két kézzel - a saját sírjukat ássák.

Kínában ritkának számít, hogy magas pozícióban lévő kommunista vezetők bírálják a kormány politikáját, de a mostani vízelterelési akciót nem mindenki hagyta szó nélkül. A giga-vízelterelés ötletét először Mao vetette fel 1949-ben.

Kína a vízhiány mellett a méltán világhírű pekingi szmoggal is küzd. A cél érdekében márciustól új szennyezőanyag-kibocsátási határétéket vezet be az autókra. Emellett a környező tartományokban korlátozzák a gépkocsiforgalmat. Legalább ideiglenesen lehessen levegőt venni, amíg az egész világ Pekingre figyel.

Ádám Rita
Vezető meteorológus
Meteo21
-Shambala.hu-

 Alkímiával színezték az agyagkatonákat

A legújabb kutatások szerint az úgynevezett kínai lila pigment, amit az 1970-es években feltárt 2000 éves Qin agyaghadsereg katonáiban találtak, egyedi kínai találmány, nem az egyiptomiaktól vették át, ahogy azt korábban feltételezték.

A tényre a New Scientist április 12-i számában megjelent összefoglaló szerint a kaliforniai Stanford Egyetem Szinkrotron Sugárzási Laboratóriumának vizsgálatai derítettek fényt, melyekben a szintén kínai származású Zhi Liu vezetésével röntgensugárral elemezték ki a szóban forgó pigment mikroszerkezetét. Az eredmények szerint a pigment egyedi kínai találmány, amit egy üvegfúvási technikából tökéletesítettek a taoista szerzetesek.

 Körülbelül i. e. 450-től i. sz. 220-ig a szerzetesek egyik jellegzetes produktuma volt egy báriummal megfestett üveg, mellyel a jádét igyekeztek imitálni, illetve ólmot kevertek hozzá, csökkentve ezzel az üveg olvadási pontját. Liu csapatának eredményei azt mutatják, hogy a kínai lila nagyon hasonlóan készülhetett, ólmot használtak a bárium kristályok növesztéséhez, amiből arra következtettek, hogy ez is a taoista szerzetesek munkáját dicséri. Ezt erősíti az a tény is, hogy a taoizmus hanyatlásával egyenes arányban kezdett kimenni a köztudatból a kínai lila használata.

Az ősi pigment a festékek azon szűk körébe tartozik, melyek nem természetes festékeken alapulnak. Összesen három ilyen létezik, ezek egyike az egyiptomi kék, amiből mindeddig eredeztették a kínai találmányt. Az elméletek szerint a kínaiak az egyiptomiaktól tanulták meg a pigment elkészítését, csupán az egyiptomi kéknél használt kalciumot báriumra cserélték, ami magasabb olvadáspontja miatt nehezebben szintetizálhatóvá tette a kínai pigmentet.

Forrás: sg.hu