A reformer fáraó, Ehnaton új fővárosának építése szörnyű titkokat rejt: a romantikus boldogságot sugalló kép helyett valójában fiatalon megnyomorodott és éhező munkások emelték a hatalmas templomokat - derült ki a BBC Timewatch című történelmi magazinműsorának legutóbbi adásából.
Ehnaton (korábbi nevén IV. Amenhotep) az ókori egyiptomi 18. dinasztia tizedik fáraója volt. Ma leginkább átfogó vallási-kulturális reformjáról, az ún. Amarna-reformról ismerjük, amelynek során a napkoronggal fémjelzett Aton kultuszt állította a középpontba. Új, Atonnak szentelt fővárosa az Ahet-Aton, azaz "Aton fényhegye" vagy "Aton horizontja" nevet kapta (ma Amarnaként ismert, és az egész korszakot róla nevezték el).
A helyszín kiválasztásában szerepet játszhatott egy sziklahasadék, amely épp úgy helyezkedett el, ahogy az ahet hieroglif jel esetében a két domb között felkelő és lenyugvó napot ábrázolták. Maga a város nagyrészt tudatos tervezés eredménye. Határait ún. határkősztélék jelölik ki, melyeken Ehnaton városalapító nyilatkozata olvasható. A sztélékről megtudjuk Ahet-Aton alapításának pontos dátumát - az 5. uralkodási év 8. hónapjának 13. napja.
A hieroglifák arról tanúskodnak, hogy Ehnaton feleségével, Nefertitivel kiköltözött Thébából, hátrahagyva a régi isteneket és azok papjait, majd 320 kilométerre északra egy lakatlan, barátságtalan sivatagos területen rendelte el az új város megépítését. A közel 50 ezer embert befogadó település 15 év alatt készült el, ám a fáraó halála után alig pár évvel már el is néptelenedett.
A régészek közel egy évszázada kutatják Amarna kiürítésének okait, ám egy brit expedíció nemrég igazi tudományos áttörésről számolt be a témában, amikor emberi maradványokat találtak a sivatagban, amelyeket a Nílus áradásai mostak ki. Ezek minden bizonnyal a várost építő munkások maradványai, és bemutatják, hogy mekkora árat kellet fizetni a fáraó álmának megvalósításáért: az ott élők többsége tinédzserként nyomorogva, szenvedések közepette tengette mindennapjait. Sokan szenvedtek gerincbántalmaktól, szegényes táplálékot fogyasztottak, és legtöbbjük visszamaradt a növésben is - állapították meg a Timewatch legújabb adásában a régészek.
Barry Kemp ásatásvezető régész professzor szerint a csontokból az egyiptomi mindennapok sötét oldala tárul fel, és azok egész más képet festenek a városról, mint amit Ehnaton propagandája sugallni szeretett volna. Míg a felső-középosztály sírjaiban talált freskók egytől egyig étellel roskadásig megrakott tálakat és kosarakat mutatnak, az átlagemberek maradványai más valóságról árulkodnak. A csontokat elemző antropológusok vezetője, Jerry Rose professzor a műsorban elmondta, hogy ezek az emberek nagyon keveset ettek, és még abban is minimális tápanyagmennyiség volt. Semmi nyoma nincs annak, hogy a város gondját viselte volna a munkásoknak.
A felfedezésről Vanek Zsuzsanna egyiptológus a Múlt-kornak elmondta, hogy "az ásatások eredménye érdekes, főként a nyomorra és a szegénységre vonatkozóan. Egy dologra azonban felhívnám a figyelmet: az Ehnaton kiválasztotta terület teljesen lakatlan volt. Ehnaton hívei önszántukból, egy jobb és gazdagabb jövő reményében vállalhatták itt a munkát, lehetséges, hogy földet és házat ígértek nekik. Valószínű, hogy a munkások ellátását nem tudták megfelelően megoldani, úgy, mint a piramisépítésekkor (megjegyzem, a piramisépítők temetőjéből is sok olyan csontváz került elő, amely balesetekről, láb, gerinc, karok deformáltságáról, erős reumatikus fájdalmakról stb. ad bizonyítékot), és a nehéz fizikai munka balesetekkel és egyéb betegségekkel, így járvánnyal is járhatott.
Véleményem szerint a várost valószínűleg a 3. uralkodási évben kezdték el építeni, IV. Amenhotep első megújulási (heb-szed) ünnepe után, s valóban gyorsan elkészült az északi, a déli és a középső (centrum) városrész. A lakosság azonban nem volt sok, csak azok követték Ehnatont, akik hittek az általa képviselt vallásban. A 6. uralkodási évtől javulhatott az ellátás, jobban megszervezték a termelést és a terjesztést.
A freskókon látható áldozati asztalok bősége nem jelenti azt, hogy valóban gazdagon táplálkoztak, és a középosztálynak is megvolt mindene (tudvalevő, hogy csak kevés arisztokrata követte a fáraót, híveinek többsége az alsó- és középosztályból került ki). Az ábrázolások mágikusak, eleve azt sugallják, hogy a halott, aki "bőségben" élt a földön, a túlvilágon sem fog nélkülözni. Mivel a sziklasírokat kirabolták, emberi maradványokat nem találtak, nem igazán lehet megállapítani, hogy milyen állapotban és milyen életkorban hunytak el.
A város 14 évig működött (Barry Kemp szerint 12-ig), ez nagyon rövid idő egy város életében, mert nem igazán alakultak ki nemzedéki hagyományok. Természetes volt, hogy a fáraó halála után többen elhagyták Ahet-Atont (köztük utódja is (Szemenhkaré-Nofertiti?), többek között félve az üldözéstől is. A várost szándékosan lerombolták, épületeinek maradványai a Karnaki és a Luxori templom pülonjainak belsejében voltak elhelyezve. Érdekes, hogy az ábrázolásokat általában nem rongálták meg.
Téves az a nézet, hogy Ehnaton bárkit bármire is kényszerített volna, hiszen nem büntette azokat sem, akik nem követték. Mivel a fáraó és a reformja erősen elszigetelt volt, lehettek az országnak olyan részei, ahol nem is tudtak róla."
A templomok és paloták építésekor a fiataloknak közel 40 Celsius fokban kellett a több ezer sziklatömböt a 2,5 kilométerre lévő kőfejtőből az építési területre szállítania, és a helyére tennie. A csontok alapján az is biztosnak tűnik, hogy többségük gerincbántalmaktól és más sérülésektől szenvedett. Rose szerint ezek az emberek nagyon fiatalon nagyon nehéz súlyokat cipeltek. Amarna lakói között így kiugróan magas volt a fiatalkori halálozások aránya, és kétharmaduk 20 éves kora előtt elhunyt.
A kutatók szerint azonban még a feszített munka sem szolgál magyarázattal az ilyen magas halálozási rátákra. A régészek szerint lehetséges, hogy valamilyen fertőző betegség is pusztíthatott; ezt megerősíti az is, hogy a hettiták is beszámoltak az egyiptomiakkal vívott csaták után tomboló járványról. A szakértők szerint a betegség lehetett a végső csapás Ehnaton új városára.
-Múlt-kor-
Közismert tény, hogy azok az emberek, akik "megzavarták" a Fáraók nyugalmát (régészek, a piramisokban dolgozó munkások), rövid időn belül meghaltak.
A médiák azonnal ugrottak a történtekre, és megteremtették a legendát, a Fáraó Átkáról.
Később valamennyi elhunytat exhumálták, és alaposan megvizsgálták, hogy mi okozhatta a halálukat. Egyetlen közös elemet találtak, "Kannás Penész" félék családjába tartozó gombákat, és spórákat, a légző szervekben.
Arra a megállapításra jutottak, hogy a sírkamrákat, elsősorban a sírrablók elleni védekezésül, a főpapok fertőzték le, szándékosan a már említett penész fajtával, ami halálos toxint képes termelni. A szervezetbe került spórák, a testben lévő nedvesség hatására, szaporodni kezdtek, és elvégezték a halálos küldetésüket.
Mivel a feltárások során, több olyan sírt találtak, ahol csak kevés, és nem a legértékesebb műkincsek hiányoztak, ráadásul többségük feldöntött állapotban volt, arra következtettek, hogy erről a halálos fenyegetésről, a sírrablók egy része tudott. Ezért a legtöbbször gyorsan rohanva szedték össze az elrabolni kívánt holmit, nem válogattak, mert tudták, hogy ha sokáig tartózkodnak bent, akkor meghalhatnak...
A múmia átka nem létezik
Bécs, 2001.
A fáraó átka, amely állítólag a Tutanhamon sírkamráját felfedező Howard Carter számos társának és az ásatás mecénásának, Lord Carnavonnak a halálát okozta volna, egyszerűen nem létezik, pusztán a fantázia szüleménye. E tény alátámasztásának sokévi munkát szentelt Domenic Montserrat angol egyiptológus.
A British Museum 35. vitrinében pihenő 22542-es számú kiállítási darabot illetően a teremőrök sokáig tanácsolták a látogatóknak, hogy ne időzzenek az Amon-Ra templom papnőjének szarkofágja előtt, mert azt átok sújtja, ami 1880 óta már 13 embernek az életébe került.
Montserrat most megnyugtatja az aggódókat: a múmia átkáról a régi egyiptomiak mit sem tudtak, azt ugyanis 180 évvel ezelőtt találta ki egy angol írónő. Jane Loudon Webb 1821-ben, Londonban tanúja volt annak, hogy múmiákat csavartak ki a gyolcsból. Ez az akkor 25 esztendős hölgyet tudományos-fantasztikus regény írására serkentette, amelyben egy dühös múmia új életre kelve megfojtott egy régészt.
Ettől kezdve a bosszúálló múmia alakja számos horrorban garázdálkodott, s 1869-ben jelent meg első ízben "A múmia átka" címmel. A századforduló után, 1912-re a motívum már annyira népszerűvé vált, hogy akadt, aki még a Titanic katasztrófáját is annak tulajdonította, hogy a hajó egy egyiptomi hercegnő szarkofágját fuvarozta.
Tíz évvel később - amikor Howard Carter feltárta az i.e. 14. században élt Tutanhamon fáraó sírkamráját - az állítólagos átok a sajtó címoldalaira került, ugyanis Marie Corelli írónő előre figyelmeztetett: a lezárt sírkamrába hatolókat utoléri majd a legszörnyűbb büntetés. Jóslata teljesülni látszott, amikor az ásatások mecénása, Lord Carnavon nem sokkal később meghalt, s sok szakértő csak hetekkel-hónapokkal élte túl a kamra meglátogatását. A lapok nyomban tudni vélték, hogy a múmia átkának, és a sírokba falazott veszélyes anyagoknak estek áldozatul.
Montserrat szerint viszont a fáraók korában mit sem tudtak a mikroorganizmusok és fertőzések összefüggéseiről, ezt ugyanis csak évezredekkel később, a 19. században fedezték fel. Az igazság az, hogy a sírkamra feltárása idején Carnavon már rossz egészségi állapotban volt, s az expedíció jelen lévő 26 tagja közül húszan még tíz év múltán is éltek, a Tuntanhamon múmiáját boncoló orvos, Douglas Derry pedig 87 évet élt.
Ezen kívül Montserrat arra is rámutat, hogy a korabeli források nem szólnak semmiféle átokról, akkori periratokból viszont tudható, hogy a sírkamrák fosztogatóit még csak nem is sírgyalázás, hanem lopás miatt fogták perbe. Ez még egy olyan esetben is így volt, amelyben a sírrablók a múmiák felgyújtásával világították meg a sírt.
Másfelől a sírok - de különösen Tutanhamon - kamrájának felnyitása az oda temetett holtaknak kifejezetten "érdekében állt", hiszen az egyiptomiak hite szerint a fáraó lelke addig él, amíg említik nevét a földön. És mivel a sírkamra feltárása kétségtelenül örök világhírnévre segítette a fiatalon elhunyt fáraót, a kutatókat nem hogy átok nem sújtja, hanem nyilván éppen a fáraó áldását élvezik - véli Montserrat.
A brit szerző kutatásai azért érdekesek, mert azt már kiderítette a tudomány, hogy a Tutanhamon-sírt feltárók némelyikének betegségét és halálát a sírkamrában belélegzett mikroorganizmusok okozták, de az emberek fantáziájában megszületett "múmia átkának" történetét ő dolgozta fel először részletesen.
A külvilág mindig
lerendezi saját magát (nélkülem is).
Lábam a földön, fejem az égben, szívem középen. Hídként hajlok
szellem és anyag között. Vándor, kelj át rajtam bátran, Ne félj a
szakadék fölött!
"Levelek sosem hullanak
hiába - minden csupa harangszó Chori"
"minden akciót azonos
értékú ellenreakció követ Newton"
"az vagy amit gondolsz,
és azzá lettél, amit gondoltál Buddha"
Ti küldtétek:
"Amikor félsz, gondold azt, hogy mások is félnek. Sőt, vedd magadra az ő félelmüket is. Még ha a szenvedésed fokozódik is azáltal, hogy a terheidet növelted, meglátod, a félelmed mégis csökkenni fog."
- Őszentsége a Dalai Láma
Mosolyország:
"Akármilyen közel áll hozzánk valaki, akármennyire féltjük és szeretjük, nem élhetünk, nem dönthetünk helyette. Ezzel elvennénk tőle a saját tévedései tapasztalatait, pedig nékülözhetetlenül szüksége van rá.
Ha kérdezi, elmondhatjuk véleményünket, tanácsunkat, de nem erőszakolhatjuk rá. "Jóslatainkkal" nem ijesztgethetjük cselekedetei szerencsétlen következményeit illetően, mert legjobb szándékú szavaink is könnyen válhatnak rossz szuggesztiókká a befolyásolható karaktereknél, akik teljesítik mindazt, amit beléjük vetítettünk.
Szepes Mária"
milyen napon születtem
"Naptár"
Tudni akarod melyik napon születtél? Válaszd ki az évet, hónapot és a napot:
AJÁNLOM AZ OLDALT
