BERLIN

(34:05)

GEORG: Jó reggelt!

BILL: Jó reggelt!

GEORG: Hello Bill…!

TOM: Bill

BILL: Azon a ponton vagyunk, ahol sokat megyünk egymás idegeire. A türelmünk egy kicsit lecsökkent.

TOM: Emberek, csend legyen! Telefonálok!

GEORG: Akkor menj máshova.

TOM: Nem!

BILL: Néha veszekszünk.

TOM: Nem akarom megcsinálni! Soha nem mondtam, hogy meg fogom!

BILL: Idióta vagy? Az együttes miatt van! Az együttesért mondtam igent.

TOM: Nem veszekszünk túl sokat az együttesben.

BILL: Hogy mi? Most azt gondolod, hogy csináljam meg egyedül?

TOM: Igen Bill, Miért én? Őrült vagy?

BILL: Nem akarok semmilyen rossz hangulatot. Csupán próbálom megérteni őket és jól érezni magam.

TOM: Sokat vitázunk, és néha elég komollyá válik.

BILL: Miért miattam? Te hülye fasz. Nem csak miattam!!

TOM: TE beszélted meg!

BILL: Ez…

TOM: Idióta vagy?

BILL: Azt akarod, hogy egyedül csináljam meg?

TOM: Először kérdezz, mielőtt elfogadsz dolgokat.

BILL: Néha palacsintasütővel ütöttük egymást otthon. De másfél óra múlva abba hagytuk. Mindkettőnknek monoklija lett és ütöttük egymást, de aztán kibékültünk. Az együttesben is így működik ez.

GEORG: Ha vitázunk, akkor mindannyian kinyílunk és hagyjuk kijönni. Fontos, hogy ne tartsd vissza addig, míg utálat gyűlik fel benned mert aztán nem tudsz megszabadulni tőle.

GUSTAV: Elkerülöd őket, de tudod, hogy minden rendbe lesz. A következő nap újra együtt vagytok a színpadon.

BILL: És az együttes is nagyon hamar kibékül.

(35:41)

BILL: Egy perc múlva egy fincsi reggelit akarok enni.

TOBY: Bill, te a folyosó végén vagy.

GEORG: Megint Tom kapta a lakosztályt.

BILL: Ez a kedvenc szállodám. A kedvenc szállodám egész Németországban. Én kaptam a legnagyobb szobát, természetesen.

Apró, apró szoba!

Apró, apró szoba!

(36:09)

TOM: Itt van! Szuper!

BILL: Cool!

SOFŐR: Érezzétek jól magatokat a fellépésen, srácok!

MINDENKI: Köszi.

SOFŐR: Hello.

(36:21)

GEORG: Ez egy nagyon intenzív időszak. Néhány ötletünk minden bizonnyal innen jön.

TOM: Mindig van nálunk hangszer. Nálam egy akusztikus gitár. A ’Zimmer 483’ 100%-a akkor készült mialatt úton voltunk. A buszban. A szállodákban. A 483-as szobában. Az összes dalunkat út közben írtuk.

(37:32)

TOM: Néha libabőrös leszek. Mikor a ’Durch den Monsun’-t játsszuk, mert a közönség legtöbbször végig énekli és az egész aréna visszhangzik.

BILL: A legnagyobb dolog, ami összeköt bennünket, a zenélés. Emiatt sosem veszekszünk. Ez nem olyan, hogy Tom előjön, és azt mondja, hogy hip-hopot akar csinálni, és hogy Georg valamilyen hard-core-t akar játszani vagy valami ilyesmi. Ez nem ilyen. Ebben mind egyetértünk.

(38:19)

TOM: Bill… az én kis öcsém.

GUSTAV: Sokáig alvó.

GEORG: Állandóan vitázik.

TOM: Zárkózott.

GEORG: Önző.

TOM: Jókedvű.

BILL: Hagyj, tisztázzam ezt. Csak akkor vagyok önző, ha azt akarják, hogy cipeljem a hangszereket. Csak ezt nem fogom. Ebből kifolyólag lettem énekes. Nekem csupán a mikrofonomra van szükségem. Vigyék csak ők. És nekik nem csak egy kell. Nekik hét vagy nyolc gitárra van szükségük. És különböző színekben. Csinálják maguk.

De mindemellett, én egy nagyon segítőkész és kedves ember vagyok.

HAMBURG

(39:11)

BILL: Akkor most te jössz.

GEORG: Gyakran mikor ideges vagyok, nagyon álmos leszek.

TECHNIKUS: Nagyon boldog lennék, ha követnétek engem a mai koncertre.

SAKI: Minden rendbe van? Rendben, te jössz.

(39:54)

GUSTAV: Ezt nem lehet megszokni. Minden alkalommal más közönség, és habár ugyanaz a dallista, mégis minden alkalommal egy különleges kapcsolatot kell teremtened a közönséggel. Én így érzem.

OBERHAUSEN

(40:27)

TOM: A fellépés jó volt tegnap. Ez azt jelenti, hogy ma szar lesz!

GEORG: Tegnap egyáltalán nem volt minden jó.

TOM: Nagyszerű volt. Ha ugyanúgy fog menni, akkor nagyon fogok örülni. Aztán nagyon boldog leszek.

(40:55)

BILL: Hiszem, hogy a mi utunk soha nem válik el. Együtt fogunk menni, az éjszakában.

Ez volt az első alkalom, hogy Tom és én egy dalt Georg és Gustav nélkül játszottunk. Nagyon érzelmes volt. Ez csak rólunk szól és a kapcsolatunkról. Nagyon szép volt, szerintem.

KÖLN

(41:39)

BILL: Ma van az utolsó koncert Kölnben. A kölni arénában. Ez az első alkalom, hogy itt játszunk. A nagy záró koncert. De jó lesz.

TOM: Fáj a fejem.

BILL: Figyelj, szoknyát visel! A srácok nem hordanak szoknyát, ugye? Nézd, szoknya van rajta. Ez egy lány.

TOM: Ilyet akkor csinálj, ha nincs rajtad alsó nadrág, takarja a …

(42:04)

TOM: Oh istenem! Bill, csináld ez, hogy elmúljon az idegesség.

(42:20)

BILL: Szerintem, hogy elhagyunk egy országot és különösen, hogy egy másik országban játszunk. Szerintem ez volt a kihívás számunkra. De, ez volt a legjobb része is.

GEORG: Tudom, hogy nem ez volt az utolsó turné. Alig várom már a következőt. És szeretném megköszönni az összes rajongónak aki ott volt, és remélem mindannyian jól éreztétek magatokat és tudtunk nektek valamit adni.

(43:40)

BILL: Szerintem még nem fogtuk fel, hogy vége. Ez mind megmarad, minden dolog a fejedben. És azt kell, hogy mondjam, nagyon szomorú vagyok.

TOM: Beszállunk a turné buszba. Az otthonunkká vált és minden nagyon gyorsan ment.

BILL: A turné megmarad az emlékezetedben, a csontjaidban hosszú időn át. Ezek olyan dolgok, amelyekre még sokáig fogunk gondolni, és várni rá, hogy eljöjjön. És sokat írunk róla. Minden bizonnyal ösztönző.

GEORG: Állati volt. Nagyon jól éreztem magam. Látjuk egymást hamarosan.

TOM: Elfogyott a teám, Fabian.

GUSTAV: Szóval, barátaim vigyázzatok magatokra

FELIRAT

BILL: Kedves gyerekek, ne egyetek semmi egészségeset otthon. Csak ilyen hamburgereket egyetek.

THE END