(20:22)

GEORG: Ha valakinek nem tetszik valami, akkor megbeszéljük. Amint a többiek is nevetnek, akkor minden rendben.

SAKI: 30 perc és visszaszámlálás.

GEORG: Csak végy egy mély lélegzetet. Oh istenem!

NATALIA: Nézd azt a kettőt (Gustavnak)

VALAKI: Most , a mikrofon.

TOM: Oh ne!

GEORG: Gyere gyorsan, Natalie! Doktor Borzasztó!

TOM: Doktor Borzasztó!

GEORG: Ma szerencsés vagyok, többnyire.

TOM: Inkább tartsd meg magadnak.

(21:34)

GEORG: Minden fellépésnek van tetőpontja és mélypontja.

TOM: Kezdetben elkövettünk hibákat, de most már túlléptünk rajtuk.

Elégedettek vagyunk, eddig.

GUSTAV: Mikor turnén vagy, egy csomó élménnyel gyarapodsz. És talán a következő alkalommal másképp csinálnád.

(22:05)

TOM: Rohadt jók voltunk. Nem, tényleg. Jó volt. Az aréna tömve volt. Szerintem még telt ház is volt.

Yeah, ez egy nagyszerű koncert volt. A közönség nagyszerű volt. Jól játszottunk.

(22:19)

GEORG: Tom nagyon magabiztos.

BILL: Tom olyan, mint én. Épp olyan, mint én. Ezért tudjuk bosszantani egymást.

GUSTAV: Sokáig alvó.

GEORG: Mindig vitatkozik.

BILL: Ugyanolyan önfejű, céltudatos, akadékoskodó és stresszes, mint én.

(22:33)

BILL: Nem szúrhattam el ennyire.

TOM: De a koncert nagyszerű volt.

BILL: Rossz voltam ma. Ez volt a valaha legrosszabb koncertem.

TOM: A koncert jó volt. Elégedettek vagyunk.

BILL: Soha nem voltam még ilyen rossz.

TOM: A koncert simán ment. Billnek béka volt a torkában.

BILL: Nagyon szar voltam ma.

TOM: Bill az egyetlen, aki boldogtalan. Csak némi figyelmet akar, és most jövünk ezzel, ’Oh Bill…’

BILL: Tök marhaság… Csak nagyon rossz voltam.

ZÜRICH

(23:05)

BILL: Zürichbe vagyunk, és ez az aréna első osztályú! Szent szivar! Szent szar!

TOM: Ez óriási nagy.

BILL: Tényleg óriási nagy. Tényleg első osztályú.

NARRÁTOR: És tudjátok milyen média esemény lesz itt ma?

TOM: Lemez díjátadó.

GEORG: Itt a következő. Az új albumért már. A régiért meg platinát kaptunk.

És kinek kell ezt megköszönni?

TOM: Nekem. Nem ismerné el a kamera előtt, de később mindig odajön, és azt mondja ’Köszi, Tom’.

GEORG: Ostobaság! Ez egy nagy marhaság.

TOM: ’Ha ez nem miattad lenne, akkor építőmunkásként dolgoznék’

GEORG: Hogy mi?!

RAJONGÓ: Gustav!

GUSTAV: Igen?

SAKI: Ennyi volna. Nem akarok udvariatlan lenni, de… vigyáz

GUSTAV: Legyetek jók.

RAJONGÓ: Hey!

GUSTAV: Mi?

RAJONGÓ: Nem köszöntél el.

GEORG: Köszi, sziasztok.

RAJONGÓK: Sziasztok.

(24:27)

GEORG: Jó lövés! Francba!

BILL: Mi, már?

TECHNIKUS: Rendben, te jössz.

TOBY: Légyszi, itt várjatok.

SAKI: Rendben, te jössz.

(25:20)

BILL: Soha nem tudom milyen nap van. Mindig meg kell kérdeznem mert mindenki csak azt mondja, ’Hétvége van!’ És számomra, minden nap olyan mint a másik.

BILL: Köszi.

(25:46)

GEORG:  Párizs és Nancy nagyon lenyűgöző volt mert három hónappal ezelőtt játszottunk Párizsban, a Trabendoban. Ez egy 350 fős klub. Most 6000 fős arénákba játszunk.

PÁRIZS

(26:15)

TOM: Korán ébredtem, mert rohadt meleg van. És azért mert ezek  az idióták beszélgettek és nyitva hagyták az ajtót. Olyan hangosak voltak. Mindent hallgattál.

BILL: Feküdtem az ágyban, hánykolódtam és forgolódtam. Ezer dolgon járt az agyam.

(27:05)

TOM: Ideges vagy még a hangpróba előtt is.

TOM: Busta Rhymes volt itt előttünk! Tíz kamionnal több van nekünk, mint Bustanak.

GUSTAV: Miért izzadok? Túl meleg van itt!

TECHNIKUS: Mindent adjatok bele, srácok.

GEORG: Ma zúzás lesz.

(28:15)

BILL: Mindannyiuknak voltak táblái Párizsban, olyan feliratokkal rajta, mint, hogy ’Merci’ (Köszi). Egész este, meg akartak lepni minket és szerintem egy nagyon szuper. Jobban szórakozom, mint mikor a másik turnét csináltuk.

(28:45)

GUSTAV: Bill nagyon elszúrta.

TOM: Párizsban? Oh igen!

BILL: Meséltek neked róla? Azok a tökfejek!

TOM: Bill tök eltolta! Nagyon kínos volt.

BILL: Valójában, a technikusaink szúrták el a dolgokat.

TOM: Teljesen mámorban voltam. Elemembe voltam. Mindannyian nagyszerűen éreztük magunkat. Aztán Bill korán jelzett és elrontottuk.

BILL: Nem az én hibám volt.

TOM: A ritmus teljesen elcsúszott! Én ilyet sohasem csinálok.

BILL: A ’in-ear-monitor’ (ez a füles amit használnak koncertkor) rendszer merült le. Elszúrtam. Beállították, hogy jó legyen a fülemhez de, rosszul állították be.  

(29:19)

DOKTOR: Oh. Ez jó koszos.

BILL: Nem akarom. Ez fáj.

DOKTOR: Tényleg? Nagyon óvatos leszek.

BILL: Valahogy bedugták. Nem hallottam, így ki kellett vennem és ki kellett mosni vízzel. Aztán visszaraktam és újra hallottam.

TOM: És ki mondta: ’Én sosem szúrom el’? Néhányszor előfordult a turné során. Épp Bill szúrta el.

GUSTAV: Ahogy a technikusaink mondják ’Ez a rock and roll!’

(29:19)

TOM: Yeah, boy! Vess egy pillantást erre! Szóval ’Leb die Sekunde’ DVD. Platina. Aztán DVD. Live DVD. Platina. Aztán az albumok. Mindkettő arany lett. Yeah!

GEOG: Yeah!

TOM: Ezt nevezem én sikeres napnak.

GEORG: Tobias.

TOBIAS: Hello, Georg és Tom.

TOM: Légy jó, Tobias. Aludj jól. Álmodj rólam.

NANCY

(30:28)

BILL: Nagyszerű… Most itt vannak a TV kamerák is velünk… Nem túl gyakori ez a luxus.

TOM: Egy újabb fürdőszoba, amit tudsz bezárni. Utálom ezt. Sosincs törülköző. És még wc papír sincs.

GUSTAV: Tom volt ott.

TOM: Szükségem van kéztörlőre! Francba. Ide fogom…

KAMERÁS: Ne, hagyd békén

TOM: Miért nincs törülközőjük? Ez elfogadhatatlan. Ez nem működik. Túl koszos.

BILL: Gyerünk!

(31:00)

BILL: Mi egy német együttes vagyunk, és meg akarjuk csinálni az első európai turnénkat ezzel a német albummal, amely már mindenhol megjelent. Eldöntöttük, hogy németül csináljuk.

GUSTAV: Kaptunk leveleket Franciaországból a szülőktől, és azt mondták: ’Szerintünk, nem jó a gyerekeink németül tanulnak és nem angolul.’

GEORG: Fontos, hogy megértsék a dalszövegeket. Hatalmas szerepet játszanak a zenénkben.

BILL: Kijövünk a szállodából, és németül beszélnek hozzánk. Aranyos akcentusuk van, de ezt majd elhagyják.

(32:11)

TOM: A fellépés nagyon elképesztő volt. A fellépés. A közönség. Minden tökéletes volt.

SAKI: Srácok akartok játszani egy kicsit?

BILL: 1:0.

TOM: Ha elégedettek vagyunk mindennel, akkor pingponggal kapcsolódunk ki. Kicsit le tudsz csillapodni vele. Lecsillapodsz, mialatt játszol. És azt tudnotok kell, hogy mindig én nyerek.  

BILL: 4:0

GEORG: Szerintem csak béna vagy.

BILL: 5:0

TOM: Csak szerencséd van.

GEORG: Kezdetben, Bill jobb volt egy kicsit. De mára, simán fenéken billentem.

BILL: Mindenki tudja, hogy én vagyok a legjobb, és ezért vannak ellenem. Irigyek. Nem érdemlem meg.

GEORG: 11:7.

GEORG: De az adottságaimmal szembe, nincs esélyük.

BILL: Fenébe.

(32:59)

BILL: Mind Nancy, mind Párizs nagyszerű fellépés volt. A rajongók tényleg nagyon bámulatosak voltak.

GEORG: Tömve volt és ezért fantasztikus légkör volt.

(33:22)

NARRÁTOR: Nem elég, ha csak adsz egy aláírást fizetésként?

BILL: Nem. Sajnos, még itt is fizetnem kell.

VALAKI: Nem hiszem el Dirk.

GEORG: Bor! Sör!

BILL: Egy csomó alkohol! Nézzétek, mezítláb rohangál. Egy benzinkúton!

GEORG: Az egész csapatba ő a legjobb ember.

TOM: Nagyszerű a légkör. Mindenki elvan. Tökéletes összhang van. Mindenkinek van valami amit csinálhat, és jól érzék magukat miatta. Ez csupán élvezet.

BILL: Mezítláb egy benzinkúton! Mindannyian megőrültek! Mezítláb!