VARSÓ

(09:00)

NARRÁTOR: Mit tárolsz ebben a bőröndben?

TOM: Sapkákat. És alsónadrágokat.

SAKI: Ez egy húsz perces út. Az első médiával való találkozó, a lengyel VIVA-val.

(09:13)

TOM: Tíz találkozó. Ez nem túl sok. Aztán hangpróba. Aztán további tíz. Aztán fellépés. A menedzsmentünk nem terhel túl minket vagy valami más. Egyáltalán nem.

Tök sok szabadidőnk van. Nem olyan terhelő vagy valami ilyesmi. Minden nagyon nyugis.

(09:32)

BILL: Egy tolmács? Oh, igen. Szükségünk van tolmácsra. Szükségünk van tolmácsra.

SAKI: Most ellenőrizzük.

NŐ: Már mindent tudnak.

BILL: Még meg kell kérdeznünk a tolmácsot.

(09:52)

RAJONGÓK: Bill! Bill! Üdvözlünk!

BILL: Nagyon szépen köszönöm!

(09:55)

BILL: Álldogálni az esőben és várakozni a hidegben ránk, nagyon fárasztó lehet. Nagyon tisztelem ezt.

(10:00)

GEORG: Néhányuk még egy lakókocsit is bérel és azzal követ bennünket.

BILL: Nagyszerű érzés, hogy ennyire elszántak, hogy kövessenek minket. De én ugyan így voltam Nenával. Én is írtam neki leveleket egy rajongói címre és ácsorogtam az esőben.

(10:16)

NARRÁTOR: Mennyi ideje várakoztok itt?

RAJONGÓK: 27 órája.

NARRÁTOR: 27 órája?!

RAJONGÓK: Ja.

(10:21)

BILL: Nagyon szuper szerintem. Azt, gondolom, hogy jól érzik magukat.

(10:27)

RAJONGÓ: Utólag is boldog szülinapot. Ez egy hivatalos. Az Universaltól. És ez egy kis ráadás.

GEORG: Oh, az Universaltól? Mi ez?

RAJONGÓ: Super Mario, a játék.

BILL: Mi ez?

GEORG: Több személyes?

RAJONGÓ: Egy kis képernyő. Tudod… Tudod, rajta tárolhatod a filmjeid vagy a zenéid…

GEORG: Tárolhatom? Nagyszerű!

TOM: Szexy! (Szuper)

BILL: Szexy! Szexy!

GEORG: Köszi

(10:58)

GEORG: A turné buszunk még a legújabbnál is újabb.

TOM: Azon kívül, hogy Nelly Furtado gyereke összefirkálta az ajtót. Előttünk az övé volt a busz.

GUSTAV: Ebben már 25000 km van. Mikor megkaptuk a buszt még csak 15000 volt.

BILL: Kicsit féltem a buszos élettől

(11:15)

VALAKI: Nincs több tej, Bill.

BILL: Nagyszerű. Tejnek mindig kell lennie a buszban. Most nem tudok kukorica pelyhet enni.

GUSTAV: Most megmutatom nektek először, még egy kolbásznak sem elég, hogy átférjen rajta. Szóval máshol kell elvégezned a kettes számút.

BILL: Mindent meg kell beszélni, és nagyon szűkős. De a mi buszunk elég nagy, szóval ez rendben van.

GEORG: Szeretünk egymás körül lenni. Mi mind barátok vagyunk.

BILL: Szerintem, szar lehet egyedül lenni koncert után. Az együttessel akarom tölteni az időt. A srácokkal lógni.

GUSTAV: Rendben, akkor menjünk az emeletre. Ez az én ágyam. Mindig magam csinálom meg.

Tom itt alszik.

Érezitek a szagot, ha haladuk tovább. Itt alszik a hobbit. Georg.

GEORG: Csak akkor tudok aludni, ha a busz mozog. Ha megállunk, valahol mikor alszom, akkor mindig felébredek.

GUSTAV: Itt alszik Bill, rögtön a másik oldalon.

Itt fent van a társalgó. És ez a legkényelmesebb hely, véleményem szerint.

BILL: Sokat ülünk együtt és végig beszélgetjük a fél éjszakát dolgokról és nagyon sokat viccelődünk. Nemrégiben olyan dolgokat hallottam Gustavról és Georgról, amit még hét év után sem tudtam.

(12:43)
BILL: Nézd, ott van Ali. Ahogy visszatartja őket, miközben mind nekirontanak. „Ne! Ne! Nyugodjatok meg! Ne!”

BILL: Képzeld el, hogy a szabadidejüket veszik igénybe és eldöntik, hogy arra használják, hogy plakátokat és más dolgokat készítenek. És a legtöbbször még nem is látjuk őket. Nem tudom, hány lány készíthet táblákat, amit soha nem látunk, de mégis megcsinálják. Ez csodálatos.

(13:18)

TOM: Vannak pihenő szobák, ami azért van, hogy jól érezd magad, és vannak olyanok is, hogy ne. Ez nem olyan és csak kétszer olyan ideges vagy.

GEORG: Ez egy másik három négyzetméteres pihenő szoba.

GUSTAV: Igen, és még ablak sincsen.

GEORG: A pulzusom… Nem is tudom.

GUSTAV: Hagyd, nézzem

GEORG: 120.

(13:45)

GEORG: Nincs különösebb szertartás, ahol együtt állunk és elmormogunk néhány imát vagy ilyesmi.

Az egyetlen rituálé, hogy Tom, Bill és én találkozunk a pihenő szobába fél órával a koncert előtt és együtt idegeskedünk.

Gustav mostanában elkülönül. Melegít a dobokon, és zenét hallgat.

BILL: Gustav nagyon zárkózott. Gustav nem olyan mint, mi. Mindannyian különbözőek vagyunk, de ő tényleg nagyon más.

TOM: Gustav…

GEORG: Nagyon rosszindulatú.

TOM: Iszonyat rosszindulatú, érzékeny és…

GEORG: Nagyon határozott. Ha valamit meg akar tenni, akkor meg is teszi.

(14:30)

GUSTAV: Ez nagyon undorítóan hangzik, de meg akarom óvni a bőrkeményedéseimet. Nagyon fáj, mikor felszakadnak, mert a bőr ott nagyon vékony. Ezért egész nap, minden alkalommal mikor fellépésünk van, ezt csinálom. Beragasztom az ujjaim.

(14:47)
BILL: Ma azt kell mondanom, hogy ’Ahoy Varsó’… és… és…

NŐ: Alszol?

Gustav bólint.

BILL: Yak, yak, dehogyis. Mi a baj azzal…

(15:24)

BILL: Szórakoztatnod kell az embereket, persze. És azt szeretnéd, hogy tetsszen nekik. Itt vannak másfél órát. Fizettek és nagyszerű koncertet akarnak.

És mégis vannak olyan napok, mikor nem vagy olyan hangulatba, hogy énekelj, de a koncertet nem mondhatod le, és szórakoztatnod kell az embereket.

(15:54)

BILL: A hangzás nagyszerű volt. Nagyszerű rajongók. A koncert félelmetes volt. A város szuper. Szerintem megyünk szórakozni és nyomunk pár menetet a Play Stationon. Tonnányi játékunk van, és a fél éjszakát végig fogjuk játszani, mert a holnapunk szabad.

SAKI: Ki akarsz menni és aláírást adni? Van filced?

BÉCS

(16:35)

BILL: Az elmúlt néhány napot Ostravába és Pozsonyban töltöttük. Voltunk már ott amúgy egyedül is.

TOM: Nem. Én egyáltalán nem emlékszem rá!

BILL: A szüleinkkel! Voltunk ott!

TOM: Ez tiszta hülyeség!

GEORG: Balaton.

GEORG: Hol?

BILL: Voltam Magyaroszágon!

GEORG: Hol? Nem tudom.

TOM: Hagyd abba a kamuzást!

BILL: Te tudod. A következő három koncert visszatérés a múltba.

GEROG: De a holnapunk szabad.

TOM: Holnap a Dorint Sofitelbe leszünk. Egy szabad nap Münchenben.

BILL: Csodálatos!

GEORG: A legjobb szálloda a világon.

(17:04)

GEORG: Mindig ez a helyzet a szabad napjainkon, hogy sokáig alszunk. Kivéve Gustav, aki mindig fent van 9-kor.

GUSTAV: Mindannyian nagyon különböző személyiségek vagyunk. Hárman közülünk sokáig alvó. A szabadnapjainkon, 18:00-ig is alszanak, legalább.

GEORG: Mi 15:00 vagy 16:00 óráig alszunk. Tom még 17:00 vagy 18:00-ig is képes aludni.

TOM: Mindannyian szabadok vagyunk, hogy a saját dolgunkat csináljuk. Ez fontos!

BILL: A szabadnapjainkon Gustavot alig látom, mert szüksége van időre, hogy magával foglalkozzon.

GUSTAV: Ezért megpróbálok valami mást csinálni. Egy kicsit kiszabadulni, időnként. Ücsörögni valahol a réten és hagyni, hogy a nap süsse a sörhasam.

(17:43)

TOM: Tudjátok melyik szálloda totál szar? ---

BILL: Még egyszer a rekordért. A --- szálloda ---- tök szar. Nem szállunk meg ott soha többet. A tulajdonosok tök balfaszok! A szálloda szar! Bármely más szálloda jobb a Földön.

TOM: Ezért olyan olcsó.

BILL: A személyzet barátságtalan. A szoba szerviz gonosz. Senki ne menjen oda. Megmondom neked, ne menj oda!

BILL: Ott vannak a rajongók. Ott a bejárat.

(18:15)

TOM: Tavaly 40 fokos lázzal játszottam itt. Borzalmas volt.

BILL: Oh, fogd be. Ez egy hatalmas aréna!

GEORG: Itt volt tavaly az arany díj átvételünk.

BILL: Oh ne!

TOM: Hol van a zárt szoba?

GEORG: Talán itt van a végében, a wellness szobában. A pompás wellness szobában.

TOM: Mesés, mi?

GEORG: Ez itt egy fogas.

TOM: Úgy érzed magad egy ideig mint, az örvényben.

GEORG: Ülj a dobozra. Ez egy lazító doboz. Egy masszőr doboz. Ráfekszel a tetejére, és tök ellazulsz.

TOM: Ő Susie, a masszőrünk. Hello. És… nagyszerű.

Alex Richter tehet arról, hogy minden álmunk valóra válik.

BILL: Oh ne! Kijött a herpeszem! Ez undorító! Herpesz! Herpesz! Szólj nekik, Georg. Kinyomta a pattanását és az egész szétfröccsent az arcán.

GEORG: Az egész arcodon.

BILL: Kedves rajongók, Georg közelében ne beszéljetek herpeszről, csak ha azt akarja valaki, hogy kinyomja az ajkáról.

(19:20)

GEORG: Felvettem a pszichológiát az iskolában, és tanultuk összefüggés elméletet. És ez, olyan hogy: Az az ember akinek problémája van a saját testével, aki nincs összhangban önmagával, azok másokban keresnek hibákat, hogy elfogadják magukat… érted?

(19:37)

BILL: Georg tiszta kétbalkezes.

TOM: Kétbalkezes. Rendetlen. Folyton késik.

BILL: Bulizós. Nagyon sok galibába keveredhetsz vele.

GEORG: Most már egy életen keresztül cipelhetem őket a hátamon.

DUNJA: Oh, gyere be. Hol a táskám?

GEORG: Mert mindig a táskában hurcolod a pénzt.

DUNJA: Mintha! Akkor ezért kell nekem más emberek kertjében dolgoznom?

GEORG: Dunja!

(20:01)

BILL: Ellenőrizzük a hangzást.

Fenébe. Megint lehorzsoltam magam a dzsekivel. Úgy nézek ki mint egy narkós.