Kovács Gábor:
Tavasz a kertben

Az egynyáriak vetése:

Az egynyáriak azok a virágok, amelyek magról szaporodnak, és amelyek egyetlen éven belül virágot és termést hoznak Két csoportot különbözetünk meg köztük: a hidegtűrőket és a kevésbé hidegtűrőket.
A hidegtűrő egynyáriakat már kora tavasszal is el lehet vetni, mert a viszonylag hűvös körülményeket is jól bírják. Némelyik fajtát pedig akár már ősszel is el lehet ültetni, így ezek a szabadban áttelelve különleges korai virágdíszt nyújtanak.

A kevéssé hidegtűtő egynyáriak viszont már érzékenyebbek. Csak akkor lehet a szabadba vetni őket, ha már nem kell tartanunk a palántákat károsító fagyoktól. Addig legtöbbjük cserépben, tálcán, zárt üvegházban vagy télikertben nevelhető.

Az egynyáriak legszebben szegélynövényként, csoportba vetve díszlenek. Mielőtt elvetnénk őket a talajt ásóval át kell forgatni, a göröngyöket finom morzsásra aprítani, mialatt a gereblyével általános műtrágyát dolgozunk be a talaj felső rétegébe. Ezek után a virágok helyét bottal vagy homok kipergetésével jelölhetjük ki úgy, hogy egymást átfedő talajszelvényeket készítünk. Minden szelvényben sekély, párhuzamos sorokba vessük el egy-egy fajta magját, vékony sávba pergetve. Ügyeljünk az egynyári fajták tasakján feltüntetett növénymagasságra, és úgy végezzük a magvetést, hogy a legalacsonyabb fajták a szegély elejére, a legmagasabbak a szegély hátuljára kerüljenek. Amint elvetettük a magvakat, takarjuk be vékonyan talajjal, és gyengéden tömörítsük a vetést. Ha öntözni kell, kis nyílású öntözőrózsát használjunk, hogy elkerüljük a mag kimosódását a barázdából. Az évelők csírázásának kezdetekor sok gyomnövény magja is csírázásnak indulhat, ezeket kézzel távolítsuk el. Amikor az évelők csíranövényei elérik a megfelelő fejlettséget, szakaszonként végezzük ritkítást, a fajtától függően kialakítva a 10-30 cm-es végleges távolságot.

A szegélynövények gondozása:

A szegélynövény kifejezés rendszerint lágyszárú évelőket jelöl - olyan növényeket, amelyek minden ősszel visszahúzódnak a talajban áttelelő szerveikbe, amelyekből azután tavasszal újra kihajtanak. Tekintettel arra, hogy hajtásaik elpusztulnak, könnyen elfelejthetjük, hogy a szegélynövények egész télen át jelen vannak kertünkben, viszont kora tavasztól kezdve erős új hajtásaik megjelennek a talaj felszínén, emlékeztetve folyamatos jelenlétükre. Ebben a korai növekedési stádiumban még kevés munkát igényelnek.

Tőlevélrózsa megtisztítása:

A tőlevélrózsán ősztől megtapadt szárakat és levélmaradványokat most kell eltávolítani, ügyelve arra, hogy ne sértsük meg az új, fiatal hajtásokat. A gyomokat szintén el kell távolítani.

Meztelen csigák okozta kár:

A lágyszárú évelők lédús fiatal hajtásai a meztelen és éti csiga kedvenc táplálékát képezik. Tisztítsunk el minden maradékot, amelyben a kártevők megbújhatnak, a nem kívánt állatokat éles szemcséjű homokkal tereljük el a gyenge növények mellől. Utolsó mentsvárként alkalmazhatunk meztelen csiga csalétket is. Ügyeljünk arra, hogy a "csiga-galacsinok" hozzáférhetetlenek maradjanak a vadmadarak és más állatok, valamint házi kedvenceink számára.

Tőosztás:

Három vagy négy év elteltével sok szegélynövény koronája nagy halmazzá válik, ugyanakkor kopasz a közepe. Ezeket a növényeket tőosztással megfiatalíthatjuk. Erre a munkára talán az ősz a legalkalmasabb.

Dugványok vágása:

Ha olyan évelő növényünk van, amelyet szaporítani szeretnénk, erre a célra felhasználhatjuk azt a rengeteg új hajtást, amit a növény tavasszal fejleszt. Amint elérik a kb. 10 cm-es nagyságot, éles késsel vágjunk le több új hajtást, a lehető legközelebb a hajtás alapjához. Ültessük be őket nedves komposzttal töltött cserepekbe, és helyezzük őket zárt, műanyag szaporítószekrénybe. Védett fekvésben, a közvetlen napsütést elkerülve, néhány hét múlva megindul a gyökerek képződése. Sose vágjunk dugványkészítés céljából a koronában lévő hajtásokból egyharmad résznél többet, hogy a növény megőrizhesse virágpompáját.

Karózás:

A magas szegélynövényeknek támasztékra van szükségük ahhoz, hogy eső vagy szél ne károsítsa őket, és e támasztékokat lehetőleg már a hajtásnövekedés kezdetén el kell készíteni. Így a növények az egész tenyészidőszak alatt megőrzik formájukat. Gallyas ágak, tervszerűen elhelyezett vesszők és zsinórok, drótháló, és az e célra készült különböző formájú támasztékok mind-mind sikerrel alkalmazhatók.

Nyáron virágzó hagymások:

A hagymás növények ragyogó virágdíszt adnak egész nyáron, sőt némelyik virágzása átnyúlik az őszbe is. A legtöbb nyáron virágzó hagymás növény kedveli a védett, napos termőhelyet és a könnyű, szabad vízelvezetésű talajt, a nehéz talaj és a nedves környezet azonban könnyen a hagymák rothadásához lehet. Nehéz talaj esetén ásóval dolgozzunk be az ültetés helyén a földbe durva homokot és kőzúzalékot, valamint egy kevés műtrágyát. Abban az esetben, ha az ültetés időszakában esős az idő, szórjunk egy kevés homokot minden ültetőgödör aljára, így biztosíthatjuk, hogy a hagyma alapja ne kerüljön álló vízbe. Hagymás növények például (Bár botanikai értelemben nem mindegyikük földben lévő része hagyma, egyes növényeknél ez gumó, hagymagumó vagy gyökértörzs, azaz rizóma.): Mákvirágú anemóne, Rózsás ernyősliliom, Kerti sáfrányfű, Hullámos levelű üstökliliom, Kardvirág, Csíkos kardvirág, Csillogó pirosliliom, Pávaliliom.

A virágtartók előkészítése:

A virágtartóknak számos előnyük van. Amellett, hogy a benne nevelt növények mindenfajta kertbe alkalmasak, könnyen és gyorsan beültethetők, segítségükkel szükség szerint könnyen alakíthatók ki színváltozatok, és tetszés szerinti helyen tarthatók a kertben. Az edényeket azonban nem szabad túl korán beültetni. A növények többsége jelentősen károsodhat a kései fagyoktól, ezért a beültetett virágtartókat csak a fagyveszély elmúlása után lehet kivinni a szabadba. Ha van fűtött üvegházunk, csak akkor érdemes kora tavasszal megvásárolni a növényeket, melyeket készre nevelhetünk benne a későbbi kiültetésre.

Virágtartók esetében rendkívül nagy a választék: a földre helyezhető típusok között cserepek, dézsák, ládák találhatók, a legkülönbözőbb formában és méretben, anyaguk lehet műanyag, kő vagy fa. Legcélszerűbb olyan anyagot és formát választanunk, amely harmonizál a ház vagy a kert stílusával, de akár a szándékos kontraszt is vonzó lehet. Az alakládák, falicserepek és függő cserepek révén háromdimenziós hatás érhető el, és velük nem csupán a kertet körülvevő falakat és kerítéseket lehet kihasználni, de még a ház falait is. A pergolák, boltívek és egyéb kerti szerkezetek szintén elbírják a beültetett virágtartókat. Ha újra fel szeretnénk használni a korábban már használt virágtartókat, akkor elsőként tisztítsuk meg őket. Távolítsuk el belőlük a talaj- és növényi maradványokat, és kívülről-belülről mossuk le őket kevés kerti fertőtlenítőszert tartalmazó meleg vízzel. A kitisztítás után gondoskodjunk arról, hogy rendelkezésünkre álljanak olyan anyagok - például törött cserépdarabok - amelyek a vízelvezető lyukak fölé helyezve biztosítják a szabad vízelfolyást. Legyen elegendő kerti föld, tartós hatású műtrágya, vízmegkötő golyócskák, és függőkosár bélelésére szolgáló anyag is. Az edényeket nyáron bőségesen kell öntözni, ezért ügyeljünk arra, hogy az öntözőkannák, tömlők és tartozékaik mind jó állapotban legyenek. Végül pedig gondoljuk el, milyen színváltozatokat vagy milyen konkrét növényeket szeretnénk beültetni a virágtartóba, mielőtt megvásároljuk őket.

Fák és bokrok metszése:

Rózsák metszése: A metszésnek több szerepe is van. Először is: fenntartja a növény ideális alakját, és megakadályozza, hogy az kinője a számára biztosított helyet; másodszor: eltávolítja az elhalt, beteg vagy nem jellegzetes részeket; és harmadszor: serkenti a maximális virágképződést vagy virágzást és terméshozást. A helytelenül vagy rossz időben történt metszés viszont árthat a virágzóképességnek, és a növény alakját is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Kora tavasszal, közvetlenül a hajtásnövekedés előtt, vagy annak kezdetén a sokféle díszfa és bokor közül a nyáron virágzó lombhullató fajtákat kell metszeni. Ezek virágai az előző évben kifejlődött új hajtásokon képződnek, így a késő ősszel és kora tavasszal elvégzett visszavágás serkenti a virágzóképes, erős fiatal hajtások fejlődését. A metszési módszerek nem bonyolultak. A legfontosabb az éles metszőolló. Ahol lehetséges, közvetlenül egy kifelé néző rügy felett kell vágni, olyan metszési felületet képezve, ami a rügytől enyhén távolodik. A fák vagy bokrok metszésének első lépése, hogy kivágjuk az egyértelműen elhalt hajtásokat, majd a sérült és beteg részeket. Sok, tavasszal metszett bokor jól regenerálódik - ezeket erősen, majdnem a földfelszínig vissza lehet vágni; ez esetben a növények alakját az újonnan fejlődő hajtások határozzák meg.

Rózsák metszése: A rózsák metszésének két fő módszerét ismerjük: a hagyományos és a modern módszert.

Hagyományos metszés: Mint minden módszer, ez is az elhalt, beteg és sérült részek eltávolításával kezdődik. Vágjuk vissza ezeket a hajtásokat az egészséges részekig, mindaddig, míg a levágott hajtások központi része nem mutat barnás elszíneződésű szöveteket. Ezután vágjunk le minden, esetleg még megmaradt, gyenge hajtást. A rózsa fő hajtásait az alaptól számított 2-3 rügyre vissza lehet vágni, így kevesebb, de jobb minőségű virágot kapunk. A rózsabokor közepét meg kell hagyni "nyitottnak". A metszésnél válasszunk kifelé néző rügyet, e felett vágjunk, hogy kifelé növő hajtás ébredjen. A bokor közepe felé növő hajtásokat általában el kell távolítani.

Modern metszés: Ennél a módszernél a rózsabokrokat egyszerűen félmagasságúra vágják vissza egy motoros sövényvágó segítségével. Annak ellenére, hogy a gyenge, ágas-bogas hajtások megmaradtak a bokrokon, látszólag nem volt nagyobb gond a betegségekkel, és a nagyüzemi metszésre fordított idő jelentősen lerövidült.

Fák és bokrok gondozása: Tavasszal az alapos metszés után a következő feladat az, hogy eltávolítsuk a fa alatt található gyomokat, és ellenőrizzük, hogy a talaj elég nedves-e. A felszínen nedvesnek tűnő talaj az alsóbb rétegekben egészen száraz is lehet. Könnyű talajokon és száraz fekvésekben jó ötlet lesüllyeszteni egy függőleges csövet a fa mellé - lehetőség szerint még ültetéskor. Később ezen keresztül vizet adagolhatunk, és így biztosak lehetünk benne, hogy az eljut a gyökerekig. Sok fa és bokor jól hasznosítja a tavaszi műtrágyázást, de ez nem mindig szükséges. A virágaikért vagy terméseikért termesztett fajtáknak azonban adjunk magas káliumtartalmú műtrágyát; egyéb esetekben adagoljunk kiegyensúlyozott, általános műtrágyát. Az erős növekedésű növények mindaddig nem igényelnek trágyát, amíg egészségesen fejlődnek. A kicsi vagy közepes méretű kertekben gyakran szükségessé válik, hogy inkább lassítsuk, mint fokozzuk a fák növekedését. A törzs körüli füvesítés is segíthet ebben, miután a fű versenyre kel a fával a tápanyagokért és a vízért. Viszont ha a füves területen lévő fa nem nő olyan erősen, mint szeretnénk, távolítsuk el a füvet a fa közvetlen közeléből. A csupasz talaj kaviccsal történő borítása magakadályozza a gyomok növekedését. Tavasszal szinte minden fa és cserje körül betakarhatjuk a talajt, hogy megőrizzük annak nedvességét és elfojtsuk a gyomok növekedését. Gondoskodjunk arról, hogy a talaj alaposan átnedvesedjen, mielőtt leterítjük a talajtakarót. Az aprított fakéreg, a kókuszhéj, a kerti komposzt és hasonló szerves anyagok szintén felhasználhatók talajtakarásra.

Míg a lombhullató fák és bokrok fő ültetési ideje az ősz és a tavasz, addig az örökzöldek tavasz közepén-végén ültetve fejlődnek a legjobban. Ha az időjárás rendkívül meleg vagy száraz, biztosítani kell a gyökerek számára a megfelelő mennyiségű vizet.

Kerti műtrágyák: Sokszor segítségünkre lehetnek a műtrágyák, ha nem áll rendelkezésre elegendő tápanyag a talajban (például ha több éven át azonos fajt termesztünk ugyanazon a termőhelyen, a talaj tápanyagai fokozatosan kimerülnek). A kertészek számára sokféle műtrágya áll rendelkezésre, ezért oda kell figyelni arra, hogy a megfelelő típust válasszuk, és hogy jó időben alkalmazzuk őket, különben a műtrágya kimosódhat, vagy rosszabb esetben a növény károsodhat. A növények számára szükséges legfontosabb nyomelemek - a nitrogén, a foszfor és a kálium - minden valószínűség szerint nem áll rendelkezésre elegendő mennyiségben, ezért ezeket rendszeresen vissza kell pótolni a talajba. Sokféle egyéb fontos kémiai elem is van, például a kalcium, a vas, a magnézium, a mangán, a molibdén és a bór, ezekre azonban rendszerint csak kis mennyiségben van szükség. A nitrogén általában a levélzet, a foszfor pedig a gyökér növekedését segíti; káliumra a virág- és termésképződéshez van szükség. A műtrágyák sokféle formában kaphatók, de a hatóanyagokat a növény csak oldott formában képes elvenni. A szerves trágyákat állati vagy növényi termékekből nyerik, tápanyagaikat lassan engedik szabadon, amint fokozatosan lebomlanak, illetve feloldódnak. A szervetlen műtrágyákat részben iparilag állítják elő, részben bányásszák; ezekben rendszerint koncentráltabb, könnyebben oldódó formában találhatók meg a tápanyagok, így gyorsabban is hozzáférhetők a növények számára. A műtrágyák talajba juttatására a tavasz a legmegfelelőbb időszak, ilyenkor a növények erős növekedésben vannak, és nagyobb ütemben veszik fel tápanyagaikat. A tavasszal alkalmazható műtrágyák granulátum, por vagy oldat formában kaphatók: a folyékony műtrágyák hatása a leggyorsabb. Ezeket öntözéssel legtöbbször a növény körüli talajra juttatjuk, ám egyes készítményeket közvetlenül a levelekre is permetezhetjük. A talajnedvesség hatására elég gyorsan feloldódó por és granulátum alakú műtrágyákat a növény köré a talajra szórjuk.

Küzdelem a kert kártevőivel:

Bár a kártevők egész évben jelen vannak, tavasszal különösen jól érzékelhető kellemetlen jelenlétük. A kártevőt úgy határozhatjuk meg, mint olyan élőlényt, amely természetes életmódja során károsítja a kertészeti növényeket, vagy megakadályozza, hogy azok teljesen elérjék a bennük levő lehetőségeket. Az alábbi kártevőkkel valószínűleg találkozni fogunk tavasszal a kertben: Levéltetvek, bogarak, hernyók, meztelen és házas csigák.
Kétféle módszerrel védekezhetünk ellenük: használhatunk kémiai rovarirtó szereket, vagy alkalmazhatunk nem-kémiai, biológiai védekezési módszereket. Érdemesebb először a biológiai módszert alkalmazni, és csak akkor használni a vegyszereket, ha az előbbi megoldás nem használt a kártevők ellen.

Zöldségtermesztés:

Jó esetben már ősszel vagy télen felástuk a zöldségparcellát, így tavasszal, amikor a talaj száradásnak indul, a vetéshez való előkészítés során fokozni kell a talaj morzsalékosságát.
Vasvillával dolgozzuk át a felásott földet, és ha szükséges, zúzzuk szét a nagyobb rögöket. Utána gereblyével alakítsuk ki az egyenletes, apró morzsalékos talajfelszínt és távolítsuk el a gyomokat vagy egyéb növényi hulladékokat. Ha már elsimítottuk a talajfelszínt, elvégezhető a magvetés. A legtöbb zöldségfélét a zöldségesparcellára merőlegesen kihúzott egyenes vetősorba vetjük. Ezt úgy a legkönnyebb megtenni, ha kerti kitűző zsineget ( a két végén karóra kötözött spárga ) húzunk ki a parcellára merőlegesen. A zsineg mentén a saraboló kapa fokával kihúzzuk a vetőbarázdát. Ezt úgy is elvégezhetjük, hogy a gereblye vagy kapa nyelét gyengén a talajba nyomva készítünk sekély mélyedést a vetés számára. A magot vékony sorba szórjuk a barázdába. A vetés befejeztével a gereblyét használva finoman és egyenletesen visszahúzzuk a földet a barázdába, majd a gereblye lapos felével tömörítsük a földet. Azokat a magvakat, amelyek már elég nagyok ahhoz, hogy kezelhetőek legyenek - például a bab és a borsó magja -, nem folyamatosan kell elvetni, hanem bizonyos távolságba, "fészekbe".
A fedett helyen vetett magból nevelt, a megfelelő méretet elért palánták kedvező időjárás esetén kiültethetők. A fiatal növényeket fogjuk meg a leveleiknél, és óvatos ütögetéssel távolítsuk el a szaporítótálcából vagy cserépből. Készítsünk nekik ültetőgödröt, majd helyezzük a növényt a lyukba úgy, hogy a gyökerek jól érintkezzenek a földdel. Utána a növények méretétől függően tömörítsük körülöttük a talajt. Az ültetési munka elvégzéséhez a legalkalmasabb a hűvösebb, enyhén csapadékos időjárás, mert ilyenkor a növények gyorsabban megerednek, és kevésbé hervadnak.

Konyhakerti gyomirtás:

Alapszabály, hogy a gyomok kiirtását időben el kell végezni, mert így könnyebb dolgunk lesz, és csökkentjük a növényeknek okozott kár mértékét is. Bizonyos helyzetekben hatékonyan meg lehet akadályozni a gyomok nagymértékű elszaporodását talajtakaró anyag felhasználásával.
A már meglévő gyomok ellen többféleképpen védekezhetünk. Tehetjük ezt kézi gyomirtással. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy így a teljes gyomnövényt eltávolíthatjuk, ezzel megakadályozva az újrasarjadást. Hátránya viszont az, hogy rendkívül sok időt igényel.
A kapa a fiatal, magról kelt gyomok elleni védekezés kiváló eszköze. A kapálás célja, hogy a talajszint magasságában történő levágással elpusztítsa a fiatal gyomnövényeket. A kapálást végezzük napfényes, száraz, enyhén szeles időben, mert ilyenkor a gyomok gyorsabban elhervadnak, elpusztulnak. Ennek a módszernek az az előnye, hogy viszonylag gyorsan elvégezhető, viszont a hátránya az, hogy csak kedvező időjárás esetén ad igazán jó eredményt.
A lángszóró a gyomirtás egyik kevésbé elterjedt módszere. Benzinnek vagy gáznak hengerből, rendszerint egy védőlemez oltalmában történő áramoltatása révén nagyon forró levegőt fújunk a gyomokra, amelyek azonnal összetöpörödnek és elpusztulnak. Előnye az, hogy gyors és könnyű kivitelezni, és alkalmazható nedves körülmények esetén is, hátránya viszont az, hogy gondatlanság esetén a termesztett növény könnyen károsodhat.
A kémiai gyomirtó szerekből nagyon sokféle van forgalomban. Ezeket a szereket permetezővel vagy néha granulátum formájában lehet alkalmazni. Hátrányuk az, hogy nem alkalmazhatók a biokertészetekben, valamint speciális időjárási viszonyokat igényelnek.

Gyümölcstermő fák és bokrok:

Káliumhiány miatt a fák és bokrok néha nehezen fejlesztenek szép virágdíszt. Ezen a problémán segíthetünk magas káliumtartalmú műtrágya alkalmazásával. Tavasszal, amikor a rügyek még éppen csak duzzadoznak, problémát jelenthetnek a madarak. Az évnek ebben a szakaszában a fák ágaira felerősített, fényes fóliából készült csíkok vagy egyéb madárriasztó eszközök segíthetnek a madarak távol tartásában. A rügyek jelenléte mellett szükség van a beporzásra is a termésképződéshez. Az olyan gyümölcsfákat, amelyek kora tavasszal virágoznak - például őszibarack, sárgabarack, nektarin - gyakran kézzel is be kell porozni, mert ebben az időszakban még kevés a megporzó rovar. Ehhez használjunk puha ecsetet, és ezzel vigyük át a virágport az egyik virágról a másikra. A később virágzó fákat már rendszerint hatékonyan beporozzák a méhek és egyéb pollen- és nektárgyűjtő rovarok. Ilyenkor azonban figyeljünk arra, hogy milyen rovarölő szert használunk, nehogy elpusztítsuk a megporzást végző rovarokat a kártevőkkel együtt.
A gyümölcsök nagy részét sokféle betegség veszélyezteti. Sok kertész alkalmaz gombaölő szerrel (fungicid) végzett permetezést a kórokozók ellen. Permetezéskor mindig olvassuk el a termék útmutatóját, és már a szezon elején kezdjük meg a munkát.
Még néhány szó a bogyósok gondozásáról. Késő tavasszal a földieper-növényeket szalmával kell körülvenni, hogy a termések ne érintkezzenek a talajjal, így nehogy tönkremenjenek. Ezt a módszert azonban ne alkalmazzuk túl korán, hogy a talaj több meleget sugározzon, mint a szalmatakaró, ami a késői fagyok esetén védelmet nyújthat a szamóca virágainak számára. A szalmatakarót helyettesíthetjük az újabban kapható, napmeleget magába szívó talajtakaróval.