- Lily, kérlek, várj meg…

- Hagyj békén! 

Lily csak rohant és rohant. Senkit sem akart látni, főleg nem James Pottert. Azt az öntelt hólyagot, akiben bízott, akinek megadta az esélyt, akit szeretett és még most is szeret. Oda adta magát neki. Könnyei végigfolytak az arcán.  

- Lily, kérlek, had magyarázzam meg! – futott utána James.

- Nem! Nem érdekelnek a kifogásaid! Becsaptál!

- Tudom, hülye voltam! Nem arra hallgattam, amire kellett volna. Sajnálom. Kérlek, kezdjük újra, mi…

- Soha többé nem lesz olyan, hogy mi! – kiabálta Lily. – Tegyél úgy, mintha én nem léteznék!  

Lily fordult volna, de James megfogta a karját. 

- Ne nyúlj hozzám! – sikított a lány. 

Ekkor James énekelni kezdett: 

- „Mondd, hogy vársz még,

Talán újra kezdhetnénk,

Visszaadnád az életem,

Ha újra eljönnél.” 

Lily egy pillanatra megdermedt, ahogy ezt a jól ismert dalt meghallottam. James neki költötte. Annyira sokszor énekelte el neki, amikor valamin összevesztek. A fiúnak gyönyörű hangja volt. 

„Mondd, hogy vársz még,

Talán újra kezdhetnénk,

Visszaadnád az életem,

Újra, még egyszer.” 

- Itt ez nem segít, James – mondta immár elkeseredetten.- Ez most komoly. Én bíztam benned, adtam esélyt, de te visszaéltél vele.

- De Lily… szükségem van rád! 

„Tudom jól, hogy fáj,

Mégis kell, hogy rám találj.

Tudom jól,

Elszúrtam mindent, de kérlek, hogy várj még,

Ne menj el,

Nélküled az egész semmit nem ér.” 

Lily lehajtotta a fejét. 

- De csak…… csak …… ez olyan egyszerű lenne.

- Nem, James, ez egyáltalán nem egyszerű. Ezek után nem tudnék úgy bízni benned, mint rég.

- De mégis.

- Akkor azt mondd meg, hogy miért?  

Lily Jamesre emelte szomorú tekintetét, de a fiú nem felelt csak lehajtotta a fejét.

Lily nagyot sóhajtott. Sarkon fordult és elment az éjszakában. Még hallotta, hogy James halkan énekelni kezd, újra. A lány vele énekelt: 

„Mondd, hogy vársz még,

Talán újra kezdhetnénk,

Visszaadnád az életem,

Újra, még egyszer.”* 

VÉGE 

*Részletek Bereczki Zoltán: Mondd, hogy vársz még című számából.