Szardínia földrajza

Ny-i partja tagozottabb, a K-i zártabb. Több mély völgyelése a többnyire hegységekkel borított szigetet kisebb hegydarabokra bontja.

ÉK-i részét Gallura erdőkkel borított gránit hegyvidéke foglalja el, középső része az ugyancsak gránitból álló Barbagia, amelyben a sziget legmagasabb csúcsa, a Gennargentu (1793 .) is van.

A sziget DNy-i részén a 20 km. széles, termékeny, de gyéren lakott, maláriás Campidano-síkság húzódik végig. Ez választja el a DNy-i kopár, vízszegény, de ércekben gazdag Iglesias hegyvidéket.

Felülete:

3 nagyobb önálló hegycsoportja van. É. -on az erdős Gallura (Monti Limbora 1362 m. ), D. -re a Nieddu hegység (971 m. ) és a Barbagia gránithegység, legmagasabb pontja a Monti del Gennargentu (1834 m. ); DNy. -ra a Campidano síkságon túl van Sz. érchegysége (Monte Linas 1235 m. ).

Végül ÉNy. -on van a vulkánikus Lago Doro, ennek La Nura hegytömege őskori kőzetekből áll. Sz. Ny. -i részében emelkedik a már nem működő Monte Urticu (1051 m. ) vulkáni hegy. Ásvány- és hőforrásokban gazdag.

Folyói közt a Tirso (150 km. ) a leghosszabb és az Oristanoi-öbölbe szakad, vízben gazdagabb a Flumendosa (122 km. ); egyik sem hajózható; többi folyója mind sekély. Partjain sok a mocsár, a malária még a sziget belsejében is gyakori.

Olaszországhoz tartozó sziget a Földközi-tengerben, Korzikától D. -re.

Legnagyobb hosszusága a Punta del Falcone és a Teulada-fok között 270, legnagyobb szélessége az Argentiera- és Comino-fok között 145 km.

Területe 23, 833 #km2, a környező kis szigetekkel 24, 075 km2, (1915) 880, 863 lak. Partjainak hossza 1336 km., keleten meredek és nehezen hozzáférhető, jó kikötői délen és nyugaton vannak. 

Korzikával és Toscanával egyetemben az őskontinensnek, Tyrrenisnek a közelmultban összetöredezett darabja. Őskőzetekből, harmadkori tengeri üledékekből áll.

Korzikától a Bonifác szoros választja el, ahol a két sziget közötti távolság Bonifacció és Santa Teresa között mindössze 15 km.