A szárdok

A szigeten élő nép a szárdok. Hagyományosan elsősorban pásztorkodással és halászattal foglalkoznak. A szárd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán belül az újlatin nyelvek közé tartozik. Nyelvük és folklórjuk sok archaizmust őrzött meg. Élő hagyományuk a vérbosszú. A sziget gyéren lakott kb 1.600.000 lakosa van, ami a nyári szezonban megsokszorozódik. A túristák 95%-a olasz, főként a kisgyermekes családok kedvelt uticélja, mivel az újabb hotelek a pici gyermekek fogadására is fel vannak készülve.

Az emberek kissé zárkózottak, ami talán a történelmükből is ered, hogy folyton valaki le akarta igázni őket, ezért bizalmatlanok az idegenekkel szemben.

Nagyon fontos a család, és itt még az  szokás, hogy az asszony nem dolgozik, hanem otthon van vezeti a háztartást és neveli a gyerekeket.

Lakosságának főfoglalkozása a mezőgazdaság és állattenyésztés (juh, szarvasmarha, kecske). Koráll- és tonhalhalászata is számottevő, a partvidékeken pedig az egyre elterjedő turizmust próbálják kiaknázni maximálisan.

Bányászata szintén jelentékeny, cink, ezüst, ólom, barnaszén és antimon főbánya termékei; főkép Iglesias kerület gazdag ércekben.

Ipara lassan fejlődik. Főiparágai a háziipar, dohány-, tészta- és gépgyártás. Kereskedelme kezdetleges. Vasutainak hossza 1100 km.

Földjéhez ragaszkodik, kivándorlás alig van. A szigeten 3 érsekség (Cagliasi, Oristano és Sassari) és 8 püspökség van.

Érdekesek Sz. nagyszámú prehisztorikus régiségei, mintegy 2800 nurhagja (l. o. ) van. Főkép Macomer környékén van sok nagy, 10-20 m. magas kőemlék. Kelta menhirek és dolmenek is vannak. V. ö. Bouiller, L'ile de Sardaigne (Paris 1865); Tennant, Sardinia and its resources (London 1885); Cocco-Solinas, Géografia storica della Sardegna (Sassari 1889); Vacca, Itineraria generale dell'isola di Sardegna (Cagliari 1898); Cusmano, La Sardegna agricola (2. kiad. Milano 1906).