Kovács Gábor:

Nyár a kertben

Az öntözés fontossága, öntözési módszerek:

Szűkös vízellátás esetén a növények a normálisnál sokkal korábban hoznak virágot és termést. A levelek és a virágok mérete kisebbé, a növény megjelenésében "gyötrötté" válhat, levélzete kékes árnyalatot vehet fel, szemben a megszokott élénkzöld színnel. Tehát nem hagyatkozhatunk csupán az esőre, hogy az biztosítsa a növények teljes vízigényét. Viszont gondoskodnunk kell arról is, hogy a növények szakszerűtlen öntözésével ne pocsékoljuk el a vizet. Az első lépés, hogy megakadályozzuk a víz gyors elszivárgását a talajból, mielőtt még a növény hasznosítani tudná. A talaj vízmegkötő képessége szerves anyag (pl.:kerti komposzt, szerves trágy) beásásával ősszel vagy tavasszal javítható, mivel ezek az anyagok szivacsként felszívják a vizet, és a növény gyökérzetének kiterjedésében tartják. Virágtartók esetében alkalmazhatunk vízmegkötő granulátumot. Amikor a talaj a gyökerek körül alaposan átnedvesedett, mulcsozással (talajtakarás) akadályozhatjuk meg a párolgási veszteséget. Erre a célra megfelelő anyagok például: zúzott kókuszdióhéj, felaprított kéreg, kavics, murva. Legjobb idő az öntözésre kora reggel vagy az este hűvösében van, mert így több esélyünk van arra, hogy a víz a talajba kerüljön.

Öntözési módszerek:

Az öntözőkanna olcsó, de nehéz és nem túl hatékony eszköz.
Az öntözőcső (slag) könnyebben használható a kannánál, és sokkal több vizet ad. Többféle szórófej is kapható hozzá.
A permetezőberendezés egy meghatározott terület öntözését látja el, változatos módokon. Hasznos, mert nem kell mindig ellenőrizni, azonban használatát engedélyhez köthetik.
A szivárogtató cső valójában a permetező egyik típusa, csak ennél nem felfelé, a levegőbe kerül a víz, hanem lassan, lefelé szivárog a talajra fektetett, perforált csőből.
Az automata öntözőrendszerek időkapcsolóval szabályozott felszerelések, amelyek a vizet automatikusan adagolják.
Ültetés idején a fa vagy cserje mellé lefektetett, földdel takart csődarab biztosítja, hogy a rajta keresztül juttatott víz mélyen behatoljon a talajba, a gyökerekhez.
Virágágyi növények esetében közvetlenül a palántázás előtt vagy után mindig alaposan öntözzük meg őket.
A levélzöldségek (pl.: káposzta) rendszeres öntözést kívánnak a szárazabb időszakokban; a termést hozó zöldségfélék (pl.: bab, zöldborsó) főként a virágzás idején igénylik a vizet, ami segíti a terméskötődést.

Kertészkedés a teraszon:

A teraszon nyáron a legszebbek a virágok, és ekkor van az ideje annak, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e.
Seprű segítségével jó alaposan seperjük fel a teraszt, mert az elhalt levelek és növényi maradványok a ronda kinézetük mellett rejtekhelyet biztosítanak a kerti kártevőknek is.
Sok teraszt burkolólapokból készítenek, ezek azonban idővel tönkremehetnek. Egész évben rendszeresen végezzük el a szükséges javításokat; ha kell, fektessük le újból a lapokat vagy cseréljük ki a használhatatlanokat.
A terasz egyes, mindig árnyékos részén mohásodás vagy algásodás jelentkezhet, amely veszélyes síkosságot okozhat. Ennek eltávolítására többféle tisztítószer is kapható a boltokban. A burkolólapok közötti hasadékokban gyakran gyomok telepednek meg, melyeket erre a célra készült speciális szerszámmal, vagy gyomirtó segítségével távolíthatunk el.
A terasz peremén túlnyúló növényeket vágjuk vissza kora tavasszal vagy elvirágzásuk után.

A terasz gyümölcsei és zöldségei:

Növényeket nevelhetünk cserépben, növényágyakban és termesztőzsákokban.
Bab: A babokat már nyár elején, a fagyveszély elmúltával kiültethetjük. A zöldbabot cserépben vagy termesztőzsákban is nevelhetjük, viszont a futóbab számára a legelőnyösebb mély dézsák alkalmazása.
Cékla: A bébicéklafajták cserépbe vagy termesztőzsákba is elvethetők. A magot 2,5 cm távolságra vessük el, a gumókat akkor húzzuk ki, amikor teniszlabda méretűek.
Sárgarépa: Nyár közepéig vethető. Olyan sárgarépafajtákat válasszunk, melyek az alapnál gyökeresednek vagy gömbölyűek, és ezeket dézsába vagy termesztőzsákba vessük.
Courgette: E  tökféle palántáit nyár elején ültessük termesztőzsákba vagy cserépbe. Virágzáskor és a termések duzzadásakor bőven öntözzük. Rendszeresen szedjük le a termést.
Saláta: A minisaláták ("Little Gem", "Blush" fajták) kiválóan alkalmasak a zsákos vagy cserepes termesztésre a teraszon. A nyár közepéig vessük őket, a kicsi palántákat ritkítsuk.
Paprika: Napos, védett helyre való, néhány bokros fajtája cserépben vagy termesztőzsákban nevelhető. Kora nyáron ültessük ki a növényeket.
Retek: Közvetlenül cserépbe vagy termesztőzsákba vethető a folyamatos termés miatt egész nyáron át.
Paradicsom: A palántákat kora nyáron ültessük ki. Teraszra bokros fajtát válasszunk, mint például a "Tumbler", melyet kifejezetten erre a célra nemesítettek. Rendszeresen öntözzük, és adagoljunk magas káliumtartalmú, folyékony műtrágyát a földjébe.
Gyümölcsök: A földi eper ideális terasznövény, csak ügyeljünk arra, hogy a földje ne száradjon ki. Az alma - különösen a vékony törzsű "Ballerina" és "Maypole" fajták -, alkalmas a teraszon, nagy dézsában való termesztésre. Akkor szüreteljük, ha az almák könnyen leválnak az ágról. Az áfonya jól fejlődik az erika alapanyagú (mészmentes) komposzttal töltött, nagyobb vályúkban, viszont az édes, kékesfekete bogyókat, amint színesedni kezdenek, védjük a madaraktól. Ugyanez vonatkozik a cseresznyére is.

A cserjék metszése:

Metszéssel megelőzhetjük a bokrok elformátlanodását, és serkenthetjük a jövő évi nagyszámú virágot hozó új hajtások fejlődését. A nyár közepén vagy később virágzó bokrokat télen vagy kora tavasszal metsszük. A tavasszal vagy kora nyáron virágzó bokrok metszésére pedig a legjobb időpont közvetlenül a virágzás után van. Minden évben távolítsuk el az elöregedett hajtások egy részét, ezzel segítve az újak képződését. Úgy metsszük, hogy a megmaradó hajtások szép, harmonikus formát alkossanak.

A kúszónövények metszése:

Sok kúszónövény erősen, sőt vadul burjánzóan növekszik a nyári hónapok alatt, ezért gondoskodjunk arról, hogy ne váljanak ellenőrizhetetlenné. Vannak öntapadó fajok, amelyek bármely támasztékra könnyen felkúsznak tapadókoronggal ellátott léggyökerek vagy kacsok segítségével. A kúszónövények másik csoportjának kanyargó szára van, ami átkúszik és rátekeredik bármilyen alkalmas támasztékra. Vannak olyan fajok is, amelyek kacsai úgy tartják meg a növényt, hogy rátekerednek a támasztékra. Az ismert kúszónövények többsége ide tartozik (iszalag, szőlő, szagos bükköny). Végezetül vannak olyan növények is, amelyek nem tekinthetők igazi kúszónövényeknek; ezek hosszú hajtásokat növesztenek, amelyek felfuttathatók a fákra, alacsonyabb falakra, viszont magukra hagyva őket inkább elterülésre vagy függeszkedésre hajlamosak. A fiatal tapadókorongos növények esetében gyakran az a legmegfelelőbb megoldás, hogy a faltól távolabb rögzített rácsozatra futtatjuk fel őket. A kúszó vagy kaccsal kapaszkodó növényeknek támasztékokra van szükségük, amelyekre felfuthatnak, vagy amelyeken keresztül nőhetnek. A fal vagy kerítés mellett nevelt futó- és kúszónövényeket fából vagy műanyagból készült 2,5 cm-es tartólécekhez rögzített rácsokra futtassuk fel, amelyek távol tartják őket a felszíntől, vagy készítsünk képakasztó szeghez rögzített drótrendszert. Nyár elején finoman kötözzük fel a fiatal hajtásokat a támasztékhoz, később, növekedésük során már megtartják magukat a dróton, rácsozaton. Azért nem árt odafigyelni a folyamatos formára nevelésre.

Sövénynyírás:

A dísznövények rendszerint olyan növényekből készülnek, amelyek alkalmasak a jó, szorosan záró sövény kialakítására. Az első nyírás ideje általában nyár elejére esik, miután a költőmadarak kikeltették fiókáikat. A kézi ollóval való sövénynyírásnál egyszerűbb megoldás, ha motoros sövénynyírót használunk. A nyesedék eltávolítását pedig könnyebbé tehetjük, ha a munka megkezdése előtt lefektetünk egy ponyvát vagy vastagabb műanyag fóliát a sövény aljához, mely felfogja majd a nyesedék nagy részét. Azzal is csökkenthetjük munkánkat, hogy csak olyan magasságú sövényt nevelünk, ami feltétlenül szükséges. A sövény magasabban levő részeihez álljunk masszív létrára. A dísznövényeket nyírjuk ék alakúra, az alapnál kissé szélesebbre, mint felül. Ez szilárdabbá teszi őket, és segít elkerülni a felkopaszodást. Motoros nyíró használata esetén a növény alapjánál kezdjük a nyírást, és haladjunk felfelé irányuló lendületes mozdulatokkal. Az évi első nyírásnál az egyenes tető kialakításánál segít, ha két botra zsinórt feszítünk ki. A sövény tetejét nyírhatjuk laposra, lekerekített vagy kihegyesedő formájúra is. A közönséges sövények nem igényelnek nagyon alapos nyírást, mivel körvonaluk sokkal szabadabb és lazább. A virágukért nevelt sövényeket, mint például a forzítia és sóskaborbolya nyírjuk közvetlenül a virágzás után.

Nyáron vetett zöldségfélék és gondozásuk:

A hőség és szárazság sokszor nehézséget jelenthet a nyári vetésnél, ezért fontos, helyes fajtákat válasszunk. A következő zöldségféléket vessük nyáron:
Cékla: Hamar megérő bébicéklát válasszunk. A magot vékonyan, sorba vessük, majd ritkítsuk 10-15 cm tőtávolságra.
Calabrese: A brokkoli egyik népszerű fajtája. Vessünk két vagy három magot egymástól 15-23 cm távolságra készített fészkekbe, majd később a legerősebb növényt hagyjuk meg.
Sárgarépa: Vékonyan vessük a nyár közepéig a gyorsan fejlődő fajtákat sekély barázdába. Firenzei édeskömény: Széles levélnyele van, ami a meleg időben gumószerűen felduzzad. Nyár közepén vessük, majd 20 cm tőtávolságra ritkítsuk.
Vajbab: a magot nyár közepéig vessük, 15 cm távolságra.
Japán hagyma: Ha a következő nyáron akarjuk szedni, az idei nyár végén vessük el magját. Karalábé: Kora nyártól késő nyárig vessük, a palántákat 15 cm-es tőtávolságra egyeljük.
Fejes saláta: Nyár közepéig szakaszosan vessünk kisebb mennyiségeket. Vetés előtt, az este hűvösében öntözzük be a barázdákat.
Retek: A nyári retekfajtát kora őszig lehet vetni, hogy ne legyen fás, a talaját ne engedjük kiszáradni.
Paraj: A paraj a nappal hosszúságára érzékeny növény, ezért kora nyári vetés esetén felmagzik. Őszi szedésre késő nyártól kezdve vethetjük.
Tavaszi káposzta: Magágyba vessük el a nyár közepéig, tavaszi szedésre. A tavaszi zöld fajták helybe vethetők a nyár közepétől a nyár végéig, a leveles zöld fajtákat ősszel vagy tavasszal tegyük a földbe.
Fehérrépa: Kora téli szedésre vessünk a nyár második felében gyors érésű bébirépafajtákat, vagy tavaszi zsenge répához vessünk késő nyáron.

Zöldségfélék nyári gondozása:

A zöldségpalántáknál a sorok közötti kapálással semmisítsünk meg minden gyomot, majd ha a palánták elérték a megfelelő nagyságot, ritkítsuk ki őket a kívánt tőtávolságra.
A szedési időszak megnyújtásáért folytassuk a zöldségfélék szakaszos vetését. A nyár előrehaladtával érdemes olyan fajtákat választani, amelyek kevésbé érzékenyek az időjárási viszontagságokra.
A száraz időszakban öntözésnél annyi vizet adjunk, hogy a nedvesség eljusson a gyökerekhez. A levélzöldségek növekedését nitrogén műtrágyával serkenthetjük.
Rendszeres ellenőrzéssel és azonnali védekezéssel harcoljunk a kártevők ellen.
A lehető legkorábban készítsük el a támasztékot az ezt igénylő növényeknek, mielőtt még összegabalyodnának egymással. Egyes zöldségfélék, mint például a burgonya, a póréhagyma, az édeskömény meghálálja a felkupacolást. Nyaranként egyszer húzzunk földet a növények töve köré, ügyelve arra, hogy ne temessük be őket.
Némelyik zöldségfélét fiatalkorban, zsenge állapotban szedjük, míg másokat hagyjunk beérni. A gyakori betakarítás kedvezően hat a terméshozamra és a betakarítási időszak hosszára.

Fűszernövények termesztése:

Manapság a kertészek jobban szeretik a szabálytalan alakú fűszerkertet, ezekben együtt teremhetnek az eltérő színű, alakú és méretű növények, egymást jól kiegészítve vagy érdekes ellentétet alkotva. A fűszernövénykert a nyári hónapokban a legértékesebb. A meleg napsütés kellemes illatot csal elő a növények többségéből. A nyár elejére, közepére a fűszernövények eléggé megnőnek ahhoz, hogy frissen leszedjük őket, később csokrokat vághatunk belőlük, ezeket megszárítva, lefagyasztva tartósíthatjuk télre. Legtöbbjük igényli a kellően vízáteresztő talajt; némelyikük azonban a nedves talajon is jól fejlődik, míg mások, különösen árnyékban, hamar kirothadnak a túlzott nedvességtől.
A virágtartóban termesztett fűszernövények egész nyáron át ültethetők. Ásással készítsük elő a talajt, és ha a vízelvezetése nem jó, dolgozzunk be kevés homokot vagy finom szemcséjű kőzúzalékot. Távolítsuk el cserepeikből a növényeket, és ültessük el őket, erősen tömörítve körülöttük a földet. Gondosan öntözzünk, ügyelve arra, hogy a föld egyenletesen nedves, de ne átázott legyen.
A legjobb fűszernövények például: bazsalikom, babér, metélőhagyma, édeskömény, majoránna, menta, petrezselyem, rozmaring, tárkony, kakukkfű, csombor.

Alakra nevelt gyümölcsfák:

A gyümölcsfák méretének szabályozására a legnyilvánvalóbb módszer a metszés. A nyári metszés lassítja a leveles hajtások növekedését, ugyanakkor jó hatással van a termésképződésre.
Alma és körte: Az alakra nevelt alma- és körtefákat rendszerint kordon- vagy lugasformára alakítják, szorosan a fal vagy a támaszték mellett. A már megállapodott kordon és lugas nyári metszése azonos. A ceruzavastagságú, alapjuknál fásodó oldalhajtásokat el kell távolítani. A közvetlenül a sudárból idén fejlődő oldalhajtásokat az alap levélcsoport felett elhelyezkedő harmadik levélig metszik vissza. A meglévő oldalhajtásokból fejlődő új hajtásokat még erősebben vissza kell vágni. Ez serkenteni fogja a virágrügyes, rövid, göcsörtös hajtások képződését. A metszési idő elnyúlása megóvja a fát a túl nagy megrázkódtatástól.
Szilva és cseresznye: Ezek a gyümölcsfák fal vagy kerítés mellett, kordonra kötve, legyezőformára nevelve vonzó látványt nyújtanak. Azokat az ágakat, amelyekre nincs szükség, az alaptól számított hatodik levélig vissza kell metszeni - nyár közepén, majd a nyár végén, miután a gyümölcsszüret megtörtént, háromleveles hosszúságúra tovább kurtítjuk őket.

Gyümölcsök védelme, bogyós gyümölcsök szedése:

A feketerigók és a rigófélék családjának fajai gyakran felelősek a gyümölcskárokért. A madárkártevők ellen az a legbiztosabb módszer, ha hálóval tarjuk őket távol terményeinktől. A nagy gyümölcsketrecek megfelelő magassága miatt kényelmes a szedés és a növényápolás. A szerényebb méretűeket kisebb növények csoportjai vagy egy-egy bokor köré ajánlott elkészíteni. A hálót alumíniumrudak vagy fa, esetleg műanyag támasztékok tartják távol a növénytől.
Vannak egyéb riasztószerek is: Néha a madárijesztő is jó módszer lehet. A vegyszeres riasztószerek csak a rügyön alkalmazhatók kellemetlen ízük miatt. Az erős hangú vagy villogó, esetleg szikrázó eszközöket a madarak hamar megszokják. A robbanásos madárriasztók nem alkalmazhatók házi használatra, de a két karó között feszesre húzott, műanyag szalagból készült és a és a szél hatására rezgő, zümmögő hangot adó zsinór viszont jó darabig hatásos lehet. Hatásosak lehetnek a fák törzsei közé kifeszített zsinórra felfűzött CD-lemezek, alumínium-fóliadarabok is.

A bogyós gyümölcsök szedése:

Fekete ribiszke: kicsiny, függő fürtökben hozza terméseit. Amikor többségük már elég érett, az a legegyszerűbb módszer, ha az egész fürtöt letépjük. Hosszabb tárolásra megfagyaszthatjuk, üvegbe tölthetjük vagy dzsemet készíthetünk a gyümölcsből. Nyersen vagy főzve is fogyasztható.
Szeder: A korai fajták már nyár közepétől beérhetnek. Ha a gyümölcs színe már fekete, a vesszőtől távolodó, húzó mozdulattal szedhetjük le a gyümölcsöt. Vékony rétegben terítsük szét a gyümölcsöt szűrőpapíron, és két-három napig tároljuk hűtőszekrényben, vagy fagyasszuk le, esetleg készítsünk belőle konzervet.
Kerti áfonya: A gyümölcsöket egyesével szedjük le, és várjuk meg, hogy megkéküljenek és megpuhuljanak. Frissen fogyasztva is rendkívül ízletesek, de főzve, pitébe, pudingba feldolgozva is kellemes ízt adnak.
Köszméte: fogyasztás előtt általában megfőzik. Akkor lehet őket leszedni, ha már elérték a megfelelő nagyságot, majd egy-két hétig a hűtőszekrényben tárolhatók.
Málna: Akkor érett a szedésre, ha már puha, és színe mindenütt egyenletesen mély rózsaszín.
Piros és fehér ribiszke: A termés kis fürtökből áll, fényes és érett állapotban ékszerhez hasonló. Nyersen és főzve is fogyasztható.
Földieper: Akkor szedjük, ha a gyümölcscsúcs fehérből már pirosra változott. Kocsányánál fogva szedjük le a gyümölcsöt, amit a lehető leghamarabb el kell fogyasztani.

Virágszegély gondozása:

Amikor az évelők virágai elkezdenek fakulni, el kell távolítani őket. Ez a művelet segíti a további virágok megjelenését. Némely növényt virágzása után erősen vissza is lehet vágni. Az évelőket a nyári hónapokban rendszeresen fel kell kötözni támasztékaikhoz.
Az évelőkből álló szegély egyik nagy előnye a szárazságtűrés. Kora nyáron azonban meg kell öntözni az újonnan ültetett növényeket.
Az évelőknek nincs szükségük sok műtrágyára.
Az egynyári növényeket is az évelőkhöz hasonlóan kell gondozni, támasztéknak legalkalmasabbak vékony pálcák vagy rövid, ágas vesszők.