Kovács Gábor:

Ősz a kertben

A lehullott levelek eltávolítása:

Ahogy a nappalok rövidülnek, a levelek anyagcseréje egyre inkább lelassul, míg végül nem termelődik már bennük zöld klorofill, és megkezdődik a levélnyelek leválasztódása a növény egyéb részeiről. Miután kifejlődött a leválási réteg a levélnyél alapjánál, külső behatásra, rázásra a levelek lehullanak. A lehullott levelek nedves időjárás esetén nyálkás, barna, bomló péppé válnak, ezzel megfojthatják az alattuk lévő növényeket. Elzárják a fényt és a levegőt, ezzel elősegítve a gombás megbetegedések kifejlődését.
Ezért minél hamarabb takarítsuk el a lehullott leveleket. Miután kupacba gereblyéztük őket, tegyük zsákokba.

Hogyan ültessünk fát és bokrot:

A konténerben, virágtartóban vagy dézsában nevelt növények számára az ősz a legalkalmasabb időszak a telepítésre. Ezek a fák és bokrok eddig egész életüket a tenyészedényben töltötték. Átültetéskor a szabadgyökerű növényekre kell odafigyelni, mert gyökerük könnyebben sérül, miután a szabad földből ássák ki őket. A gyökerek károsodása esetén csökken a növény vízfelvevő képessége. A nyugalmi állapotban lévő, leveleit már elvesztett fa vagy bokor kiszedhető a szabad földből, és minden probléma nélkül átültethető. Ebben az esetben tavaszig bőven van lehetősége a gyökereknek arra, hogy megeredjenek a talajban. Ellenkező esetben (ha a növény levelei teljében van) előfordulhat az, hogy a gyökerek nem tudnak majd a párologtatás pótlására elegendő vizet felvenni a talajból.
Az ültetési időszak az ősz közepétől a fagyok beálltáig tart. Ilyenkor még elég meleg a talaj, és valószínűleg nem olyan száraz, mint nyáron. Az ültetés megkezdése előtt elő kell készíteni a talajt. Alaposan, mélyen forgassuk át ásóval a területet, és dolgozzunk bele nagy mennyiségű komposztot vagy szerves trágyát. Ha a talaj nehéz és rossz vízelvezetésű, kevés durva homok vagy kőzúzalék bekeverése javíthatja a talajszerkezetet. A fák különösen mélyre gyökereznek, ezért legalább 60 cm-es mélységig ássuk fel a talajt. A fák és cserjék töve köré 5-8 cm vastag, durva szemcséjű mulcsot terítsünk még a hideg beállta előtt.

A szegélynövények tőosztása:

Néhány év alatt az évelő növények töve elfásodhat. Ebben az esetben az a legjobb megoldás, ha a töveket darabokra szedjük és az idősebb részeket eltávolítjuk. Ezzel megfiatalítjuk a növényt és elősegítjük a dúsan virágzó, új hajtások képződését. Erre az ősz a legmegfelelőbb időpont. Óvatosan ássuk ki a tőosztásra szánt növényeket. Gyengéden morzsoljuk vagy mossuk le a rajtuk maradt föld egy részét, hogy jól láthatóvá váljon a tő belseje. Ezután több, egészséges hajtással és gyökérrel rendelkező részre oszthatjuk. Merítsük egy vödör vízbe a gyökereket, így kevesebb kárt szenvednek a tőosztáskor. Ha a növény töve nagyon elfásodik, éles késsel vágjunk le legalább két rügyet és sok, egészséges gyökeret tartalmazó részt. A szabaddá váló sebfelületeket célszerű por formájú gombaölő szerrel kezelni.
TIPP: Néhány növény nem mutat túl jól téli pihenője megkezdésekor, de még él, úgyhogy ne mindegyiket vágjuk vissza. A növények tövénél hagyjunk meg minden hajtást. Öntözőrózsás kannával tartsuk nedvesen a szabadban lévő gyökereket, és arra az időre takarjuk le zsákkal vagy műanyag fóliával a növényeket, amíg nem dolgozunk velük. Miután szétosztottuk a növényeket, azonnal ültessük el az új részeket. Ha nincs elegendő helyünk arra, hogy az összes tőosztott növényt elültessük, teleltetésüket cserépbe rakva, védett helyen is elvégezhetjük, hátha még szükségünk lesz rájuk tavasszal a téli károk pótlásánál.

Tanácsok a növények átteleltetéséhez:

Több módszer is ismert a "hidegérzékeny" növények életben tartására a téli időszak alatt. A növény, annak mérete és lehetőségeink határozzák meg, hogy számunkra melyik a legalkalmasabb.
Ha van elegendő alkalmas helyünk, és a növény mérete is lehetővé teszi, akkor az egész növényt bevihetjük ősszel egy fagymentes üvegházba vagy télikertbe. Ez a több éven át alakra nevelt növények és a konténerben lévő bokrok és fák esetében bevált módszer.
Sok növény gyökértörzset képez, ez sokkal hidegtűrőbb, mint a föld feletti részek, és hűvös helyen tárolva egész télen nyugalmi állapotban marad. A tavasz közeledtével ezeket hajtatni lehet és megfelelő időben kiültetni. Miután a föld feletti hajtások a fagytól elfeketedtek, felszedhetjük a gyökereket, és a tisztítást követően enyhén nedves tőzegben vagy hasonló közegben egész télen át tárolhatók. Egy fagymentes kerti kamra vagy garázs is megfelelő hely e célra.
Néha nincs szükségünk arra, hogy megtartsuk az eredeti növényt a következő évre. Ezekből félfás hajtásdugványokat készíthetünk a nyári hónapokban, majd fagymentes helyen, kis cserepekben átteleltetve, a tavaszi fagyveszély után, kora nyáron kiültethetjük őket.

Tavaszi hagymások előkészítése és ültetése:

Már kora ősztől kezdve érdemes figyelni arra, hogy milyen hagymák kaphatók a boltokban, mert a legnagyobb választékot szezon elején találhatjuk. Némelyikük igazi hagymás, míg a többiek valójában hagymagumósok vagy gumósok. Nagyon fontos az, hogy milyen minőségű hagymát vásárolunk, mert bármilyen gondosan is termesztjük a növényeket, nem fognak virágozni, ha a telepítéskor nem tartalmaznak kifejlett virágrügyet. A hagymáknak gömbölydedeknek és keményeknek kell lenniük, jól kifejlett hajtáscsúccsal. Ne vásároljunk fonnyadt, puha vagy már kihajtott hagymákat. Jobb minél előbb elültetni a megvásárolt hagymákat, mert ezzel megakadályozzuk, hogy több vizet párologtassanak el, ugyanakkor elegendően hosszú időt biztosítunk a jó gyökérnövekedésre. Vannak olyan hagymák is, amelyeket nem szabad túl korán elültetni, nehogy éretlen leveles hajtásokat hozzanak, ilyen például a tulipán és a jácint. Elhúzódó ültetés esetén a földmentes komposzttal történő takarás segít megakadályozni a hagymák fonnyadását. A hagymák többsége a könnyű, jó vízelvezetésű talajt kedveli. A nehéz talajokat durva homok bekeverésével megjavíthatjuk, emellett minden talaj számára előnyös a kerti komposzt vagy szerves trágya bedolgozása. Ezt még a hagyma beszerzése előtt a talajba kell juttatni.
A hagymások elültetésének egyik alapvető feltétele a megfelelő szerszám beszerzése. Ahol lehetséges, mélyen felásott helyre ültessük őket, mivel így könnyen helyezhetők a megfelelő mélységbe.
A hagymások szabálytalan alakzatban mutatnak a legjobban. Az ültetési mélység a hagyma méretétől függ. Általános szabály, hogy a hagyma csúcsa feletti talaj legalább kétszer olyan vastag legyen, mint a hagyma magassága. Ültethetjük őket egyesével vagy csoportosan is. Egyenkénti ültetésnél ássunk egy kívánt mélységű lyukat, határozott mozdulattal helyezzük bele a hagymát, majd töltsük vissza és enyhén tömörítsük a földet. Néha könnyebb egy nagyméretű lyukat ásni egy egész hagymacsoport számára. Szórjuk szét a hagymákat a fenekére, majd fordítsuk őket olyan helyzetbe, hogy a csúcsuk felfelé nézzen.

Magvetés a nyári színpompáért:

Oda vessük el a magot, ahol a növények virágozni fognak, mint a tavaszi vetésnél. Kora ősszel vessük el a magot a legvédettebb ágyásba, majd takarjuk be vékony réteg földdel. Ilyenkor még elég meleg és nedves az idő, ezért a magvak gyorsan kicsíráznak. Az egyelést is elvégezhetjük, amint elérték a palánták a megfelelő nagyságot. A magvetést tartsuk gyommentesen.
Kétnyáriak ültetése: Az ősz közepe a legalkalmasabb arra, hogy a kétnyáriakat a végleges helyükre ültessük. A kétévesek olyan növények, amelyeknek két évre van szükségük ahhoz, hogy befejezzék életciklusukat. Az első évben magról fejlődnek, majd a másodikban virágot hoznak. Az igazi kétévesek a virágzást követően elhalnak.
A kétéveseket általában az egynyáriak ágyásainak felszámolása után vetik. Földjüket forgassuk el alaposan ásó segítségével, távolítsuk el a gyomokat, és dolgozzunk a talajba műtrágyát vagy csontlisztet. A tőtávolság a növény méretétől függően 15-30 cm között változik. Közvetlen ültetés után öntözzük meg őket.

Téli tartóedények:

Azok a növények, amelyek virágtartóban vannak, sokkal érzékenyebbek a hideg okozta károkra. Gyökereik a föld felett vannak, hiszen csak egy vékony földréteg takarja őket. A virágtartók belsejét bevonhatjuk szigetelőanyaggal, pl. buborékfóliával. Télen az örökzöldek kiemelkedően fontos szerepet töltenek be, főleg azok, amelyek tarka levélzettel rendelkeznek, mert kellemes, élénk színhatást keltenek. A téli és kora tavaszi hagymások is pótolhatatlanok. Találhatunk köztük olyan színes és illatos, kisebb fajtákat is, amelyek alkalmasak arra, hogy ablakládába vagy egyéb kisebb edénybe ültessük őket. Úgy helyezzük el a növényeket, hogy azok mérete, formája és színe a legkevésbé üsse egymást. Kisebb tartóban téli beültetésként nevelik a növények nagy részét, melyek tavasszal kikerülnek újra a szabadba.

Ha közeledik a tél?

a növényeket általában két csoportra lehet osztani. Vannak a fagytűrő növények, melyek egész évben képesek a szabadban lenni, anélkül hogy különösebben védeni kéne őket a hideg időjárással szemben. Tehát elmondhatjuk róluk, hogy károsodás nélkül képesek elviselni valamilyen mértékű fagyot. És vannak a fagyérzékeny növények, melyek mindenképpen 0C° feletti hőmérsékletet igényelnek. Néhány szakkönyvben találkozhatunk a "bizonytalan fagytűrésű" kifejezéssel, mely olyan növényekre utal, amelyek éveken át jól tűrik a hideget, viszont egy, a megszokottnál fagyosabb hőmérséklet elpusztíthatja őket. Az ilyen növények hajtásai ősszel néha elpusztulnak, így csak a gyökértörzset kell védeni a fagytól. Ezt úgy oldhatjuk meg, tőzeggel vagy egyéb hasonló szigetelő hatású anyaggal betakarjuk a gyökér fölötti talajt. A föld feletti hajtással rendelkező növények esetében karóból vagy dróthálóból készítsünk keretet a növény köré, majd ezt takarjuk le lazán szalmával vagy levelekkel. A hideg időjárásra érzékeny fák, bokrok vagy futónövények hideg elleni védelmének legegyszerűbb módja a legördülő sodronyháló. A gyümölcsfák legkényesebb időszaka kora tavasszal, a virágzás kezdetén van, mégis az a legjobb, ha már ősszel elkészítjük a sodronyhálót, hogy az bármikor, szükség esetén bevethető legyen. Ügyeljünk arra is, hogy ne távolítsuk el túl korán a védőberendezést a fagyérzékeny növényekről, mert így az új, érzékeny hajtások elfagyhatnak.

Gyümölcsszüret és tárolás:

Alma: Vannak olyan korai almafajták, amelyeket már nyáron le lehet szedni, de többségük nem érik be ősz előtt. Az almát óvatosan kell leválasztani a fáról; érettségét jelzi, ha a kocsány könnyen leválik az ágról. A tárolásra szánt almát különös gonddal kell szüretelni. Leszedésnél vigyázzunk arra, hogy ne nyomjuk meg a gyümölcsöt, mert az sérülést okozhat.
Körte: Közvetlenül a teljes megérés előtt célszerű leszedni fáról. Amint megérik, egy-két napon belül el kell fogyasztani, különben húsa megbarnul és ehetetlenül puhává válik. A még kemény, de érett gyümölcsöket kora ősztől folyamatosan szedjük le.
Szilva: Már nyár közepén érni kezd, jóllehet némelyik fajta kora ősztől késő őszig érleli gyümölcseit. Akkor szüretelhető, amikor húsa éppen elkezd puhulni, és a gyümölcs kocsánya könnyen elválik az ágtól.
Földieper: A legtöbb földieper nyár elején hozza termését, de ismertek olyan őszi vagy állandóan termő fajták is, mint például a "Calypso" és az "Aromel", mely utóbbiak gyümölcse ősszel érik.
Málna: A földieperhez hasonlóan a legtöbb málnafajta nyár elején érik be, az őszi fajták azonban főként az évi hajtásaikon hozzák terméseiket.
Szeder: A szedésre érett gyümölcsök gömbölydedek és fényesek, teljesen feketék; a legtöbb fajtánál könnyen elválnak az ágtól. Fő szüreti évszakuk az ősz.
Kerti áfonya: Szezonja három-négy hétig tart. A legkorábbi fajták késő nyáron kezdenek el érni, míg a többinél ez belenyúlik a kora őszbe.
Szőlő: Érési ideje a vidék éghajlatától, időjárásától és a fajtától függ. A szüret azonban alapvetően kora ősztől késő őszig tarthat.

Sokféle tárolási módszer létezik, ezek mind megvalósíthatóak házi kertben. Az alma és a körte több fajtája heteken, esetleg hónapokon át tárolható hűvös, sötét, jól szellőző helyen. Az elraktározásra kiválasztott gyümölcsök legyenek teljesen egészségesek és épek. Minden egyes gyümölcsöt zsírpapírba, papírtörülközőbe vagy újságpapírba csomagolva rakjunk el, fa- vagy lécrekeszekbe. A rekeszeket sötét, hűvös helyen tároljuk. Az enyhén párás légkör lassítja a gyümölcs ráncosodását, a jó szellőzés pedig nélkülözhetetlen.

A fagyasztás kiváló módszer a gyümölcs ízének megőrzésére, jóllehet roncsolhatja a hús szerkezetét. Az egres, a szeder, a málna és mindegyik ribiszkeféle friss állapotban tartósítható nyitott tálcán fagyasztva.
Sok gyümölcs (szilva, cseresznye) jól tárolható hűtődobozokban, 400-600 g/liter sűrűségű cukros sziruppal felöntve.
A dzsemkészítés minden gyümölcsféle tartósításának bevált, hagyományos módja. A legkiválóbb dzsem a pektinben gazdag termésekből (ribiszke, egres) készíthető, a földiepret és cseresznyeféléket azonban a jobb eredmény érdekében keverjük magasabb pektintartalmú gyümölcsökkel.

A gyümölcsök üvegben való és vákuum-tárolásához speciális edények és kupakok kaphatók. A gyümölcsöt tegyük tiszta edénybe és öntsük fel cukros lével. Hevítsük fel az edényeket, hogy sterilizáljuk tartalmukat, majd a javasolt forralási idő elteltével szorítsuk le az edények kupakját, így biztosítva a légmentes zárást.

Az almát, a körtét és a szilvát aszalni is lehet. Az almát és körtét hámozzuk meg és szeleteljük fel, majd mártsuk sós vízbe. A szilvát vágjuk félbe és szedjük ki a magját. Az így előkészített gyümölcsöt terítsük szét a tepsiben, helyezzük 50 °C-ra beállított sütőbe 6 órára. Elkészülése után nyitott edényben tároljuk, felhasználása előtt áztassuk vízbe.