Kovács Gábor:

 Tél a kertben

Ásás télen, hogyan ássunk:

Jól bevált szokás a télen szabadon maradt talaj átforgatása. Ez agyagos talaj esetén elég nehézkes feladat, ám pont ebben az esetben ajánlott. Az ásást minél korábban el kell végezni, amikor nem fagyott vagy ázott a talaj. Ehhez a legjobb eszköz az ásó. Többféle ásó- és nyéltípus közül válogathatunk, amelyekkel az ásás könnyebbé tehető. Mechanikus kultivátor használata esetén legalább háromévente végezzünk mélyásást is a talajon.
Jobb, ha alkalmanként mindig csak egy kevéske ásással próbálkozunk. Inkább feszítsük ki a talajt, mintsem kiemeljük. Ha bármely okból nehéznek találjuk az ásást, használjunk inkább vasvillát. Vásárolhatunk kiegészítő nyelet, vagy akár speciális rugóval ellátott ásót is munkánk megkönnyítése érdekében.

Az ásásnak három fő módszere van:

Forgatás vagy villázás: ásóval vagy vasvillával végzik, a lemezt vagy villát teljesen belenyomva a földbe. A földet ezután átforgatják, majd visszaejtik az eredeti helyére. Ez a módszer a könnyű, jó vízelvezetésű talajokon előnyös.
Egyszerű ásás: viszonylag nagy, üres földterületek feltörésére alkalmas. Ásólapátnyi mélységben ássunk ki egy kb. 30 cm mély, egyenes oldalú árkot, a földet tegyük talicskába. Visszafele haladva ássunk ki egy hasonló árkot az előző mellett, és a földet ebből lapátoljuk az első árokba. És így tovább
Dupla (kettős) ásás: olyan, mint az egyszerű ásás, csak itt az árok alján egy ásónyom mélységben átvasvillázzák a földet visszatöltés előtt.
Ásás helyettesítése: egyes kertészek ásás helyett a kezdeti ásás és nagy mennyiségű szerves anyag kijuttatása után kis, utakkal körülvett ágyásokat készítenek, hogy az ágyásokat taposás nélkül, minden oldalról könnyen meg lehessen közelíteni. Az ágyásokhoz vastag talajtakaró formájában évente adnak szerves anyagot, amely természetes módon dolgozódik be.

Talajvizsgálat:

A talaj nagyon fontos szerepet játszik a növények életében, ezért érdemes minél többet megtudni kertünk talajáról. Vizsgálhatjuk úgy talajunkat, hogy kiásunk egy ültetőkanálnyi nedves földet, és összegyúrjuk tenyerünkben. Ha szétmorzsolódik és nem áll össze golyóbissá, sok homokot tartalmaz; míg az összetapadó föld inkább agyagban gazdagabb. Egy másik hasznos vizsgálat, amikor egy csavaros tetejű üvegbe kevés talajt teszünk, majd tiszta vízzel félig feltöltjük, erősen összerázzuk, azután egy éjszakán át hagyjuk ülepedni. Így a rétegek jól elkülönülnek majd. A legnehezebb összetevők a fenékre ülepednek, erre kerül a durva homok, majd felfelé haladva az egyre apróbb részecskék, az agyag és az iszap, legfelül pedig a víz felszínén lebegve a szerves anyagok. Mind a könnyű, mind a nehéz talaj szerkezetén nagymértékben javít a szerves anyagok hozzáadása.
A nagyobb kertészetekben kapható talajvizsgáló felszerelések, melyek alkalmasak nitrogén, kálium és foszfor vizsgálatára, valamint a pH-mérésre. A legpontosabb eredményt úgy kapjuk, ha a kert különböző pontjairól veszünk mintát, majd ezeket elkülönítve megvizsgáljuk. Léteznek talajvizsgáló laboratóriumok is, ahol részletesebb pH és tápanyag-vizsgálati eredményekhez juthatunk.

Kerti komposzt készítése:

Minden kerti talajnak előnyös, ha lebomlott szerves anyagot adnak hozzá. A téli ásás során minél többet dolgozzunk belőle a talajba. Csak korlátozott mennyiségben juthatunk hozzájuk, ezért az a legjobb módszer, ha mi magunk állítjuk elő a komposztot, amely egy nagyon értékes talajjavító anyag. A legjobb, ha a növényi anyagokat edényben tartjuk, így gyorsabban bomlanak le. Ehhez három alapfeltételt kell biztosítani: levegő, nedvesség és meleg. A deszkaléces fatartók kiválóak erre a célra, de a vastag oszlopok köré kifeszített drótháló szintén megteszi. Gyorsabb rothadást eredményez, ha a tartót dobozból hajtogatott kartonpapírral vagy más hasonló anyaggal béleljük. Többféle kerti tartó kapható kereskedelmi forgalomban. A nagyobb méretűek hatékonyabbak, mint a kisebbek. Ideális esetben két tartó kerüljön egymás mellé: amíg az egyikben komposztálódik a növényi anyag, addig a másikat feltölthetjük.
Szinte minden növényi anyag rátehető a komposztdombra, jó eredmény érdekében keverjük össze őket (a sűrű anyagokat laza szerkezetű anyagokkal, a fás anyagokat viszont először aprítsuk fel). Ne adjunk bele terjedő tövű gyomokat vagy olyanokat, amelyek hullajtják a magjukat és hagyjuk ki a fertőzött, vírusos növényeket is.
A zöldségpucolásnál keletkező hulladék is megfelelő módon komposztálódik, viszont ezeket először aprítsuk fel, hogy gyorsabban lebomoljanak. A tojáshéjat pedig zúzzuk össze. Ne tegyünk a komposztba főtt ételt, húst, mert ezek odavonzzák a különböző férgeket, és kellemetlen szagot árasztanak. Hasznos, ha néha kerti földet szórunk a domb tetejére, és ha időnként az egészet átforgatjuk. A komposzt elkészülési ideje kb. 3-6 hónapot vesz igénybe.

Virágszegélyek eltávolítása:

A szegélyek kora téli rendbetétele javít a kert megjelenésén, miután a legtöbb évelőszegély befejezte a szezont. Az elhalt és pusztulófélben lévő szárakat, hajtásokat és virágzatokat a növény tövénél le kell vágni metszőollóval, és a körülöttük növő gyomoktól is meg kell szabadulni. Nem minden évelőt kell azonban visszavágni, mert vannak olyanok, amelyek virágzatai és termései egész télen át vonzóak maradnak, vagy olyanok, amelyek az évelőktől eltérően örökzöldek. Végezetül vannak olyan növények is, melyek télen virágoznak. Ebben az esetben a sérült, sárguló leveleket távolítsuk el, szükség esetén támasszuk ki a növényeket.

Kerti szerszámok és gépek karbantartása:

A tél a legalkalmasabb időpont a szerszámok és gépek karbantartására.
A kézi szerszámok: Csiszolópapírral vagy fémdörzsölővel eltávolíthatjuk a makacs szennyeződéseket vagy a megjelent rozsdafoltokat szerszámainkról. A metszőkéseket, a hollandkapát és az ásókat meg kell élezni. Reszelővel vagy csiszolókővel ezt a munkát mi magunk is elvégezhetjük. A vágóeszközöket azonban jobb szakemberrel megéleztetni.a tisztítás után olajjal kenjük át a fém- és mozgó részeket. A kapák, gereblyék, ásók és vasvillák fanyeleit célszerű finom dörzspapírral átcsiszolni, felületüket lesimítani, vagy indokolt esetben lecserélni.

A gépek karbantartása:

Elektromos gépek: Ezek általában nem igényelnek sok karbantartást, viszont a biztonsági előírásokat be kell tartani. Ellenőrzésnél győződjünk meg arról, hogy a gép csatlakozója épségben van-e, helyesen kötötték-e be vagy a kellő biztosítékkal van-e ellátva. Ügyeljünk arra, hogy a vezeték ne legyen megtörve, szigetelése tökéletes legyen.
Benzinmotoros gépek: Mindig olvassuk el a használati utasítás karbantartásra vonatkozó részét, mert a motor típusa gépenként változhat. Téli tárolás előtt a következőket végezzük el: Ürítsük ki a benzintartályt, és működtessük a motort, amíg le nem áll. Tisztítsuk meg alaposan a gépet, és vékonyan kenjük be olajjal a fémrészeket. Tegyünk zsírt a zsírzófejekbe, és kenjük be a kábeleket. Hagyjuk kompresszión a motort, úgy, hogy az indítózsinórt lassan addig húzzuk, amíg ellenállást nem tapasztalunk. Tél végén vizsgáljuk át a motort, tisztítsuk meg a gyújtógyertyákat. Ha a gép árammegszakítóval van felszerelve, akkor ezeket szintén megtisztíthatjuk és beállíthatjuk a hézagokat. Járassuk a motort, amíg fel nem melegszik, majd végezzünk olajcserét. Feszítsük meg a hajtóláncot vagy -szíjat; a láncokat kenjük le, a szíjnál pedig ellenőrizzük, hogy nincs-e megrepedve.
Egyéb karbantartási munkák: Tisztítsuk meg alaposan a gépet, távolítsuk el róla a földet, füvet és rozsdát. Ha a fűnyíró nem vág rendesen, adjuk be a hengert élesítésre vagy újracsiszolásra. A rotációs nyírógép pengéit szintén újra kell élesíteni. A nejlonzsinóros nyírók orsójáról távolítsuk el a fűmaradékot és a törmelékeket. A sövénynyíró pengéit kenjük be olajjal, és adjuk oda szakembernek élesítésre. A kerti felszereléseket, gépeket tároljuk száraz, biztonságos helyen.

A veteményeskert és a gyümölcsfák:

A jobb hozamok elérése véget állítsunk be vetésforgót a veteményeskertbe - ezáltal csökkenthetjük a kártevők elszaporodását és megakadályozhatjuk a tápanyaghiány kialakulását. A zöldségféléket három fő csoportba oszthatjuk: gyökérzöldségek (répafélék, burgonya, pasztinák, cékla), káposztafélék (káposzta, karalábé, karfiol és hasonlók, valamint a karórépa, retekfélék, fehérrépa, spenót, hasonló tápanyagigényük miatt), borsó- és babfélék (azok a növények, amelyek egyik nagy csoportba sem tartoznak, pl.: fejes saláta, tök, hagyma). Gyakran nehéz megvalósítani egy tökéletes vetésforgót, ennek ellenére próbáljuk meg a lehető legjobban betartani az előírásokat. A tél vége alkalmas a mogyoróhagyma, korai borsó és a tótbab vetésére is.

Gyümölcsfák metszése:

A metszés célja a fa kezelhető méretének és alakjának kialakítása, valamint a lehető legnagyobb gyümölcstermés elérése. Az alma és körte metszés legalkalmasabb időpontja a tél eleji időszak. Éles, jó állapotban levő metszőollót használjuk, és a metszést közvetlenül a rügyek felett végezzük úgy, hogy a metszésfelület kifelé lejtsen. Idősebb fák esetében nem szabad túl erős metszést végezni, mert az csak fokozza a tavaszi hajtásnövekedést. Mind az alma, mind a körte rendszerint rövid hajtásokon, csoportokban terem. Ezek a hajtások olyan elfásodott ágakon teremnek, melyek már elérték a kétéves kort. Némelyik fajta azonban ún. csúcsontermő, ilyenkor a gyümölcs az előző nyáron fejlődött hajtások végén fejlődik. A gyümölcstermő részek megóvása érdekében ezeket a fajtákat másképpen kell metszeni, mint az előbb említetteket.
A törpe gyümölcsfák esetében kétféle metszési módszert alkalmazhatunk: a spur-metszést vagy a fiatalító metszést.
A spur-metszés: A gyümölcstermő hajtások fejlődésének elősegítésére a hajtáscsúcsokat és a fiatal oldalhajtásokat vágjuk vissza. Távolítsuk el a vezérhajtás kb. 1/3-át. A meglévő oldalhajtásokat a harmadik és hatodik rügy között vágjuk vissza, hogy a csümölcstermő hajtások gyorsabban növekedjenek. Idősebb fák esetében távolítsuk el a spur-hajtásokat és hagyjuk meg a fiatalabbakat és erősebbeket.
Fiatalító metszés: Ez a metszés az erős, fiatal hajtások kialakulását serkenti. Az első télen hagyjuk metszetlenül az oldalhajtásokat. Következő télen a nyáron képződött új, nem termő hajtásokat távolítsuk el. A harmadik télen a gyümölcsöt hozott ágakat az alaptól számítva kb. 2,5 cm hosszúságúra metsszük vissza. Ebből az alapból később új oldalhajtás fog fejlődni, lehetővé téve az eljárás megismétlését.
A hajtáscsúcsontermőket finoman kell metszeni. Az idősebb, leszüretelt ágak egy részét távolítsuk el, majd a vezérhajtások csúcsát vágjuk vissza. Ez serkenteni fogja a az új oldalhajtások és gyümölcsök képződését.

Védekezés a hó- és jégkárok ellen:

A hó védelmet nyújt a növényeknek, védőtakaróként távol tartva a nagy hideget. Ugyanakkor jelentős kárt is okozhat. A növényvilágban az örökzöldek a leginkább veszélyeztetettek, a tűleveleiken megtapadó hó miatt. Már kisebb havazás után is érdemes lerázni róluk a havat, nehogy a nagy súly miatt az ágak károsodjanak. Ez ellen védekezhetünk úgy, hogy néhány helyen kötözőzsineggel a törzshöz kötjük az ágakat, vagy növényhálóval is letakarhatjuk az egész fát. Kerti tavaink is veszélyeztetve vannak a keletkező jégréteg miatt. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy léket, lélegzőnyílást olvasztunk rajta így a növények és a halak friss levegőhöz jutnak.

Védekezés a szél ellen:

A szélnek kétféle káros hatása lehet. Az egyik az ágak, levelek lefújását, letörését jelenti, a másik pedig a levelek kiszárítását. Az örökzöldek és a frissen ültetett növények a legsebezhetőbbek. Ha a kert széljárta helyen fekszik, akkor hasznos lehet egy állandó széltörőt alkalmazni. Ez ne legyen tömör, szilárd fal, a félig átjárható sokkal hatásosabb. Egy sövény, állítható kerítés, növényekkel ritkásan befuttatott lugas vagy erre a célra tervezett műanyag szélvédő egyaránt megfelelő. Olcsó megoldás, ha 3 hüvelyk vastagságú vízvezetékcsövekből egyszerű vázat készítünk, és ezt keresztirányban kifeszített műanyag zsinórokkal látjuk el. Az örökzöldeken úgy is segíthetünk, hogy lepermetezzük levélzetüket párologtatást csökkentő szerrel.

Vetőmagvásárlás, magvetés a szobában:

A vetőmagvásárlás az egyik legkellemesebb feladat egy kertész számára. Jócskán lehet válogatni az óriási választékból. Az árak elég változékonyak; az új fajták és az F1 hibridek jóval drágábbak, mint a régi, szabadmegporzású fajták. A tasakokban lévő magok száma is változó. Mielőtt megrendeljük a vetőmagot, jól gondoljuk át, hogy milyen feltételeket tudunk majd megteremteni nekik. Sok katalógus - korlátozott számú faj esetében - kínál a vetőmag mellett palántákat is, amelyeket praktikusabb megvenni. Ne feledjük, hogy a készletek hamar elfogynak, ezért a legjobb még a tél közepén megrendelni a kívánt magokat. Miután megérkeztek, a felhasználásig tartsuk őket hűvös, sötét, száraz helyen. Egy tasak szilikongolyócskával is segíthetjük a magvak szárazon tartását.
Tél közepétől kezdve elkezdhetjük néhány növény magjának elvetését, amihez a következőkre van szükség: fűtött üvegház vagy télikert, fűtött növényszaporító, vagy a lakásban egy meleg, világos helyiség szélesebb ablakpárkánya. A magvak csírázásához melegre és nedvességre van szükség. Miután a csíranövény áttörte a komposzt felszínét, igényli az erős, de szórt fényt, hogy erőteljes és szilárd maradjon. A műanyag tetejű tálcákat az üvegházban egyszerű újságpapírral is le lehet takarni, a lakásban lévők esetében alkalmazzunk hálófüggönyt vagy átlátszó napellenzőt.

Szabad gyökerű fák és bokrok:

A szabadgyökerű fák és bokrok a nyugalmi időszakban bármikor telepíthetők. A megrendelt, becsomagolt gyökerű növényeket valamikor még a tél során kiszállítják. Mivel a gyökerek hamar kiszáradnak a szabad levegőn, azonnal foglalkozni kell velük. Távolítsuk el a csomagolást, és a gyökér károsodott részeit nyírjuk le metszőollóval. A száraz gyökereket áztassuk be egy vödör vízbe. Ha nem tudjuk azonnal elültetni őket, csomagoljuk be újra a gyökereket műanyagba vagy nedves zsákvászonba. Ha az ültetés néhány óránál tovább késik, ássunk egy sekély árkot, fektessük bele a fát vagy bokrot, majd takarjuk be a gyökerét nedves földdel. Ilyen elvermelt állapotban több napig is biztonságban vannak. Ha nincs elég helyünk vermelésre, tegyük a gyökereket műanyag zsákba vagy edénybe, és töltsük meg ültető földkeverékkel, tőzeggel vagy földdel.

Itt a fagy! Hogyan óvjuk meg a növényeket a kemény időjárástól?

Bálint gazda tanácsai

Bálint gazda tanácsokat ad a kert téli felkészítésével kapcsolatban. Ha erős szél, ónos eső, hó vagy erős napsütés fenyeget, esetleg állati vagy emberi kártétel várható, jobb, ha felkészülten várjuk.

A mérsékelt éghajlaton, ahol a jellegzetes időjárású évszakok menetrendszerűen váltják egymást, a termelt növények jelentős része tavasztól őszig él és az őszi fagyok hatására elpusztul. Csupán a beérett magjaik élik át a zord telet: ezekből sarjad tavasszal az új élet.

Késő ősszel lelassul a fák keringése

Nem így a fás növények: a lombhullató bokrok, a sövények, a gyümölcs- és díszfák, a falakat és a lugasokat beborító kúszónövények. Ezek ősszel lehullatták a leveleiket, megkezdték téli pihenőjüket. Nedvkeringésük minimális, táplálkozásuk szünetel, de lélegeznek, oxigént vesznek fel, és szén-dioxidot bocsátanak ki. Ezért viselik el nehezen, ha levegőt át nem eresztő anyaggal (pl. műanyag fóliával) takarjuk be őket, mert a rügyeik nem jutnak oxigénhez, és emiatt kipállanak. A pihenőidő a mélynyugalmi állapottal veszi kezdetét: ekkor a lombhullató fák és bokrok kevéssé érzékenyek az időjárás szélsőségeivel szemben és a nagy fagyokat is elviselik.

Kora tavasszal megélénkül a nedvkeringés

Február végén, március elején következik be az ébredezés időszaka .Ekkor - ha enyhe az időjárás - megélénkül a nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, szöveteik fellazulnak, és ha ismét beáll a zord hideg, akkor súlyos fagykárok keletkezhetnek.

Hogyan védjük meg a fagytól az érzékeny növényeket?

Egyes, délebbi, melegebb tájakról származó növényeinket a nagyobb fagyok ellen takarással lehet megvédeni. A rózsabokrokat, a szőlőtőkéket, a kivibokrokat földkupaccal kell körülvenni, hogy a legérzékenyebb részük, a gyökérnyak ne károsodjon a fagytól. A füge és a gránátalma bokrokat náddal, napraforgószárral vegyük körül és az ágak közét tömködjük meg lombbal vagy lekaszált fűvel. A magastörzsű rózsák koronáját takarjuk be több réteg újságpapírral és erre húzzunk egy vízhatlan papírzsákot.

Erős szél és hó elleni védelem

A téli hónapokban nem csak a hideg veszélyezteti a fákat, hanem a viharos szelek is, amelyek gyakran okozzák az ágak eltörését. Ilyenkor a kertésznek az a feladata, hogy a letört ágakat szakszerűen eltávolítsa, és a sebeket ellássa. Sok kárt okozhat a nagy mennyiségű hó, amelynek a terhe alatt a fák koronája szétterül és egyes ágak ugyancsak letörnek.

Mit tegyünk, ha ónos eső esik?

Nagy, téli veszedelem az ónos eső, amelynek hatására a fagypont alá hűlt növények felületén vastag jégpáncél képződik: ez megakadályozza a rügyek lélegzését. 4-5 napnál tovább tartó jégpáncél alatt a termőrügyek elpusztulnak, ezért a jégréteget ütögetéssel el kell távolítani, vagy legalább meg kell tördelni. Mit tegyünk, ha mínusz 20 fok van?

Örökzöldek téli védelme - árnyékolással

Az örökzöld fák és bokrok ősszel nem vetik le zöld ruhájukat, tehát télen is lélegeznek, táplálkoznak kisebb mértékben. Az érzékenyebbeket, különösen az augusztus-szeptemberben telepített csemetéket árnyékolni kell, mert a tűző, téli napsütés következtében sok nedvességet párologtatnak el és az elveszített vizet a fagyos talajból nem képesek pótolni. Erre a célra legcélszerűbb nádfonatot használni.

Az emberi és állati kártétel a kertben

De nem csupán az időjárástól kell védelmezni télen a növényeket! A közlekedőeszközök és a huligánok is sok kárt tesznek az ágak letördelésével, sőt az utcára telepített fák kitörésével is. Ahol szarvas, őz, vaddisznó vagy mezei nyúl rágásától kell tartani, ott elengedhetetlen a kerítés, illetve a fák törzsének a bekötözése náddal, szőlővenyigével, napraforgószárral, dróthálóval. (Amikor a Gerecse-hegységben egy erdővel körülvett nagy gyümölcsös vezetője voltam, sok gondot okoztak a szarvasok, amelyek a két méter magas kerítést is átugorva rágták meg az almafák törzsének és ágainak a kérgét.) Levegőt át nem eresztő anyag (műanyag fólia) és papír erre a célra nem alkalmas!

Dr. Bálint György

Forrás: Édenkert.hu