Te? Óha, nagyon sokat tudnék rólad beszélni. És kell is, ki kell írnom magamból, mert lassan megőrjít. Hümm. Hülye vagyok. Nagyon hülye. Ajj istenem, megint félrebeszélek. Mindig ez van. Elhatározom, hogy most leírom, amit rólad gondolok, és akkor el van intézve. Na jó, akkor nagy levegő.

Emlékszem, mikor először megláttalak. Nem volt túl kellemes élmény. Nem azért, mert nem néztél ki jól. Hehe, én rossz lány XD Csak ciki volt az egész. Furcsa érzés ezt itt leírni. Még furcsább gondolni.

Aztán? Aztán megláttál ebédnél, mikor levest mertem melletted. Hümm. Aztán túrós palacsintát ettem. Kettőt:) Szép szemeid voltak. Vannak. Emlékszem a hosszú buszutazásokra, arra, hogy mindig megnevettettél. Jól elvoltunk együtt. Mondjuk akkor kevésbé, mikor azt kellett neked bizonygatnom, hogy nem vagyok szerelmes az Áronba. Pedig tényleg nem. Mindegy, nem hittél nekem. Atán összeszámoltuk, hány feltételezett szerelmed van. 9 volt? Talán. Nem bántam, hogy engem is beleszámoltak. És a kuka. Amikor leköpted a Rebi kabátját. Óh, emlékek. Jaj, te, hülye barom, idióta. Én édes istenem. És amikor a pályán fociztunk, mi meg a káromkodásokat gyakoroltuk, te meg azt hitted, hogy rád mondjuk? Hehe. A búcsú meg a Welcome party. De bírtam! Főleg a szurkoló csapatot, meg a mozgó büfét, amit mindig kifosztottak a többiek. Ó, a boldog ifjúság.

Mikor mi mentünk hozzátok. Az volt ám az élmény. A kézcsók, a gyűrűk, az a sok hülyülés. Meg:

- Leszel a barátnőm?

-Nem.

*két perc múlva*

- És most?

- Anyád.

Ja, meg amikor megfodrászoltál. Köszi, utána két hétig fésülhettem a hajamból a kócokat. És mekkora botrány lett az én szegény kis karkötőmből, mi? Te meg nem tudtad elszakítani a tiedet, hogy passzoljon a csuklómra. Én meg visszaadtam. Én hülye paraszt. Nem fogom elfelejteni. Soha, ebben biztos vagyok. Hogy is mondják németül? Unvergessliche Erlebnis. Na ja.

Jó érzés volt ezt így leírni, tudva, hogy úgysem olvasod el, vagy ha mégis, akkor sem érted meg. Még az se lenne baj. Nem vagyok szerelmes beléd, ó, nem. Az már rég volt. De azért túl sok élmény nyomasztott. Most már nem. Na, mindegy.

Kedves P.R., köszönöm.

u.i.: igen, rólad szól az főoldal alján az az idézet. Heh. Ha nem szeretlek, miért? Nem tudom, de tényleg. Jó lenne téged újra látni.