A vizek ízelt lábúi
(by: Olívia)

Az ízeltlábú állatok hihetetlenül nagy egyedszámban és formagazdagságban népesítik be a vízpartot, a víz felszinét és mélyét.

ELŐRE MÁSZIK, HÁTRAFELÉ ÚSZIK

Tiszta vizű folyóink, patakjaink folyami rákját a vízszennyezés növekedése miatt napjainkra az ellenállóbb kecskerák váltotta föl. A 20-25 cm hosszú, barnászöld színű állat nappal a gyökerek, kövek között bújik meg. Színe rejtőzést, mészben gazdag kitinpáncélja védelmet nyújt.

Teste fejtorra és potrohra tagolódik. Ízekből álló járólábainak száma 5 pár. Velük lassan halad, tobbnyire előre. Veszély esetén farki úszólemezeinek mozgatásával gyorsan úszik hátra. Első pár járólába hatalmas támadó és védekező ollóvá módosult. Ezzel ragadja meg, rágó szájszervével pedig felaprítja táplálékát. Férgekkel, csigákkal, rovarokkal, kisebb halakkal táplálkozik, de dögöket is elfogyaszt. Mindenevő. Táplálékának megszerzésében csápjai és nyélen ülő szemei segítik.

Légzőszervei, a kopoltyúk, a fejtor páncélja alatt, a lábak tövénél helyezkednek el. Petével szaporodik, melyet a nőstény ősztől tavaszig potrohlábain hord. A petéből kikelő kis rákok átalakulás nélkül fejlődnek, közben többször vedlenek.

A rákok olyan ízelt lábúak, melyekre 2 testtáj, 2 pár csáp, kopoltyú, többnyire 5 pár járóláb és átalakulás nélküli fejlődés jellemző.

KARCSÚ LÉGIVADÁSZOK

A vizek felett karcsú testű, színpompás szitakötők hada nyüzsög. Szervezetük tökéletesen alkalmazkodott a repülő élethez. Könnyű testüket hatalmas szárnyak emelik a magasba. Járólábaik helyzetváltoztatásra alkalmatlanok. Éjszaka a fákon, vízparti növényeken pihennek, nappal repülő rovarokra vadásznak. Áldozatukat lábaikkal megragadják, erőteljes rágó szájszervükkel feldarabolják, majd többnyire a levegőben elfogyasztják. A zsákmányszerzésben ritkán tévesztenek célt, mert hatalmas összetett szemeikkel nagyszerűen tájékozódnak.

Petéit a nőstény vízbe vagy vízi növényekre rakja. A kikelő lárvák igazi vízi állatok. Jellegzetes fogószervükkel, az álarccal halivadékokat, békaporontyokat, férgeket, rovarokat zsákmányolnak. Mivel a lárvák és a kifejlett állatok élőhelye, testfelépítése és életmódja különböző, fejlődésük során át kell alakulniuk. Utolsó vedlésükkör elhagyják a vizet, lárvaszerveik feloldódnak, és szárnyas szitakötővé változnak. Az átalakulásos fejlődésnek ezt a formáját átváltozásnak nevezzük.

Hazánkban gyakori a széleslábú szitakötő.

 KELLEMETLEN VÉRSZÍVÓK

Nyári alkonyokon a vizek partján gyakran verődnek sűrű rajokba a szúnyogok. A többnyire apró, törékeny testű rovarok könnyen fölismerhetőek hosszú csápjaikról és hajszálvékony, hosszú lábaikról. Egy pár hártyás szárnyukkal kitűnően repülnek, A szárnyak rezgése kelti jellegzetes zümmögő hangjukat. A táplálék felkutatását kifinomult hőmérsékelt-, szag- és ízérzékelésük teszi lehetővé. A hímek növényi nedvekkel, a nőstények vérrel táplálkoznak. Szájszervük szúró-szívó.

A szúnyogok szaparodása és fejlődése vízhez kötött. A vízfelszínre vagy a növényekre rakott petékből kikelő lárvák egysejtűekkel és korhadó növényi és állati maradványokkal táplálkoznak. A mozgékony lárvák, bábok légköri oxigént lélegeznek, ezért többnyire a vízfelszín közelében láthatók. Teljes átalakulásuk rövid ideig tart, így egy nyár alatt több szúnyognemzedék fejlődik. Az ember leggyakrabban a gyötrő és a mocsári szúnyog vérszívásától szenved.

(c) Saját írás!
www.mindenfajta-allat.gportal.hu
Honnan írtam ki? -> 6.-os Természetismeret könyvből