A márna horgászata 

Felszerelésünket a márna méretének, küzdőképességének ismeretében kell megválasztanunk. A klasszikus fenekező felszerelés a 100 – 150 g dobósúlyú, erős, merev bot, nagyméretű peremorsó, 0,35 – 0,40-es zsinór, 1-1/0-s horog manapság kimegy a divatból. Ilyen szerelékkel már csak valóban nagy márnákra érdemes horgászni, de indokolhatja kapitális harcsák vagy pontyok jelenléte is, amikor korszerűbb, finomabb készséggel ezeket csak nagy szerencsével tudnánk megfogni.

A korszerű botokkal és zsinórokkal eredményesen vehetjük fel a harcot a márnákkal ennél jóval finomabb felszereléssel is. Nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy azért a márna sem szereti a 40-es, 50-es zsinórt. Ezért figyelembe véve a leírtakat, a nehéz fenekezés az 50 – 100g dobósúlyú bot, 0,30 – 0,35-ös zsinórral, 50 – 80 g-os fenékólommal általában megfelelő. Parthoz közelebbi vagy éjszakai horgászathoz, mikor kijjebb találhatjuk őket, elegendő a 20 – 60 g dobósúlyú, 2,7 – 3,3 m hosszú könnyű, gerinces, ugyanakkor komoly érőt képviselő üveg- vagy karboncsőből készült pergetőbot vagy az erős feederbotok. A zsinór ehhez a felszereléshez 0,25 – 0,30. Ez a görgetéshez is jól használható. Görgetésnek nevezzük azt a fenekező módszert, amikor a sóderes mederfenéken a könnyebb gömb- vagy szivarólmmal úgy horgászunk, hogy a sodrás a szereléket tovasodorja a fenéken. A zsinórt enyhén megfeszítve így letapogathatjuk a márnagyanús szakaszokat és a kapást jól érzékelhetjük. Mivel a folyók fenek a márnás helyeken eléggé akadályos, a legjobb a rögzített ólmos szereléket használunk. Így az ólom elakadásakor nem veszítjük el a horgot is. A rögzített ólmos végszereléket kétféleképpen szoktuk megoldani. Az egyik a tapasztalt tiszai horgász Zabos Géza által leírt megoldás, melynek lényege, hogy a horog a főzsinóron van, az ólom csúszó megoldással (de külön előkével, ami rendszerint vékonyabb, mint a főzsinór) szelepgumi – darabkák által van ütköztetve a horog előtt.

Márnázó szerelék

Ő több szelepgumi darabkán egyszer fűzte át a zsinórt. Ha vigyázunk arra, hogy ne kössünk csomót a zsinórból, kétszer is átfűzhetjük a zsinórt a szelepgumin, akkor két darab is elég ahhoz, hogy ne csússzon meg az ütköző. Ennek a szerelési módnak nagy előnye, hogy horgászat közben változtathatjuk, hogy milyen hosszú zsinóron legyen a horog.

Egyszerűbb megoldás a feederhorgászoké, Ekkor a zsinórból kötünk egy nagy (kb. 60cm hosszú) véghurkot. A hurok kialakításánál legalább háromszor bújtassuk át a hurokvéget a kialakított zsinórkarikán. Ezután a hurkot 1/3 – 2/3 arányban elvágjuk, a kisebbik zsinórdarabra kötjük az ólmot, a nagyobbikra a horgot.

A hurok a megfelelő elvágással egyébként tetszőleges zsinórdarabokra köthetjük az ólmot vagy a horgot. Bár e megoldásnál csomó van a zsinóron, a legritkább esetben szakad el ott. A fenekező szerelékre sohase tegyünk több horgot. Akadálymentes, kemény fenéknél jó a csúszó-ólom használata, amikor a csúszó-ólmot szintén szelepgumi- darabokkal ütköztethetjük főzsinórra kötött horog előtt. Csúszó-ólomként a koporsó alakú vagy a kanálba öntött ún. „félhátú” ólom (az alja lapos) a legcélszerűbb. Rögzített ólomként legjobbak a háromszög alakú, felül drótfüllel ellátott ólmok. Akadályos fenéknél a bevágás után, ha nem akadt a horog, a szereléket igyekezzük minél gyorsabban a vízfelszín közelébe húzni.

A horog méretét, szárának hosszát az alkalmazott csali szabja meg. Harmatgilisztához, nadályhoz, lótetűhöz hosszabb szárú, trágyagiliszta-csokorhoz, csontkukac-csokorhoz közepes szárhosszúságú, sajthoz, szalonnához, felvágott-darabokhoz rövidszárú horog is szóba jöhet. A horog méret 1 – 8.

Feeder szerelék

A fenekező módszernél ügyelnünk kell arra, hogy a víz sodrásának, mélységének kitapasztalása után ne dobjuk az ólmot sokkal messzebb, mint amennyire azt a víz úgyis kisodorná. Dobásunk a vízpartra kb. 45 fokos szögben, lefelé történjen. Az ólom vízre érésekor – az orsó nyitott felkapókarja mellett -  kissé adjunk még zsinórt, majd a botvéggel kísérjük az ólmot a fenékig. Nem szabad az ólmot túlságosan lefékezni, mert ilyenkor már a vízközt megkezdi kisodródását. Az ólom fenékre érésekor enyhén emeljük meg a botvéget, ilyenkor kitapasztalhatjuk, hol állt meg, köveken, sóderon esetleg azonnal akadóban. Ha az ólom „leült” nem kell csodálkoznunk, ha a zsinórba kapaszkodó sodrás olykor – olykor arrébb mozdítja. A nagy ólommal leültetett szerelék zsinórján a víz sodrása távíróvezetékhez hasonlóan „zenél” a horgász ujjai között.

A fenekező spiccén a kapás más és más lehet. Gyakori az erőteljes kettős ütés, de jelentkezhet a márna apró rezgetéssel is. Ha étvágyánál van, különösen vad, kevéssé látogatott vizeken nem ritkán hatalmasat húz a boton, s ha az „dióverő” fajta, könnyen lerepülhet az ágasról. Az óvatos, öreg márna kapása sokszor megtévesztő: mintha csak valami úszó rongy súrolná a horgászzsinórt. Az is előfordul, hogy a könnyebb ólom nem kelti fel gyanúját és fokozatosan erősödő húzással elindul a csalival. Ilyenkor a sodrástól kissé meghajló botvég kiegyenesedik: célszerű azonnal bevágni.

A márna horgászatánál az úszós horgászat is szóba jöhet. Úszóval a nem túl mély (max. 4m) és nem túl rohanó vízben érdemes horgászni. E módszer előnye, hogy először a csali kerül a hal elé, mégpedig lassabban, mint a víz sodrása vinné, ami kényelmesebb csalifelvételt biztosít a hal számára. A visszatartást azonban nem könnyű jól megvalósítani.

A kisodrás kellemetlen jelenségét botunk hosszának növelésével és az úszó teherbírásának fokozásával késleltethetjük, ha meg nem is akadályozhatjuk teljesen. Így megérthetjük a hosszú, 6 – 8m-es bolognai botok jelentőségét, hiszen ilyen távolságban már legtöbbször elegendő az úszót benntartani. Az úszó teherbírásával azonban csínján kell bánnunk, mert a felszerelés érzéketlenebb, durvább lesz. Méretét úgy kell megválasztani, hogy a horgot a fenéken tartsa még kissé erőteljesebb visszatartás esetén is, ennél nagyobb teherbírású úszót azonban felesleges lenne feltüntetünk. A  közepes méretű(40-es) peremorsó dobját csaknem színültig fel kell töltenünk zsinórral, hogy a dobás ne legyen erőlködés, könnyen szaladjon ki az úszó. Az orsó fékjét úgy kell beállítani, hogy az esetleg megakasztott nagyobb márna hírtelen megugrása se szakíthassa el a zsinórt.

A márna fajlagos tilalmi ideje május 1-től június 15-ig tart, legkisebb kifogható méret 40cm.

forrás: A Magyar horgászat kézikönyve