A ló származása és evolúciója

Az emlősállatok közül a ló fejlődéstörténetéről rendelkezünk a legtöbb ismerettel. Ez a fejlődés nem volt egyenes vonalú és töretlen, számtalan zsákutcát is tartalmazott, és két kontinensen -Eurázsiában és Amerikában- ment végbe, hol párhuzamosan, hol külön-külön.
A ma élő lovak őse mintegy 60 millió évvel ezelőtt élt. A leletek tanúsága szerint az egész állat kb. 25-50 cm közötti magasságú, rókaszerű testalkatú volt, mellső lábain négy, a hátulsón három ujjal. Testének súlya nem az ujjai hegyén, mint a mai lovakon, hanem a kutyákhoz hasonlóan az ujjai párnáján nyugodott. Ez az ősi lófajta, úgy tűnik, Európában hamar kihalt, Észak-Amerikában azonban a klimatikus változások hatására átalakult, fejlődött az idők során. A mai lovak őse tropikus erdőkben élő mindenevő volt, elsősorban lombbal és gyümölcsökkel táplálkozott. Az éghajlati változások hatására az erdők helyén síkságok jöttek létre és az ősló alkalmazkodott az élőhelyváltozáshoz: növényevővé vált, képes volt gyorsabban futni, hogy elmenekülhessen a ragadozók elől. Mivel ehhez a mozgáshoz csak a középső ujját használta, az oldalsók egyre kisebbek lettek. Az egész fejlődési folyamatnak lényegében három fő vonása volt:

      A testnagyság növekedése
      Az ujjak számának csökkenése és egyúttal a talponjárásról az ujjhegyen(patán)-járásra való áttérés
      A lombevésről a fűevésre való áttérésnek megfelelően megváltozott fogazat

Az ujjak maradványai a kapocscsontok, egyenlítőcsontok és szarugesztenyék. Ez a folyamat mintegy 10 millió évvel ezelőtt befejeződött. Az akkor élő Pliohippus volt az első ősló, amely csupán egyetlen, patával borított ujjat hordott mindegyik végtagjának végén. Ez az állat Észak-Amerika sztyeppéin élt, és a ma élő összes lóalkatú állat egyedüli ősének tekintjük. A faj későbbi, egészen a mai lovakig tartó fejlődése az amerikai kontinensen ment végbe, valószínűleg innen vándorolt át az akkor még létező szárazföldi hídon a mai Behring-szoros helyén Eurázsiába és Afrikába, ahol kialakultak a ma ismert fajok, alfajok. A lovak az eurázsiai hegységektől északra fekvő nagy síkságot népesítették be, míg a zebrák, szamarak és félszamarak az ázsiai és az észak-afrikai sztyeppéken terjedtek el. Később, több ezer évvel ezelőtt az amerikai kontinensen a lovak minden faja kipusztult. A jelenleg Dél-Amerikában található vadlovak a spanyolok által odaszállított európai lovak elvadult utódai. A jégkorszak végét csak egyetlen vadlófaj élte túl, mely két alfajra tagozódott: a tarpánra és a takira.

Forrás: