A paradicsom nem puhul meg, az alma vitaminoktól duzzad, a burgonya pedig hajszálvékonyan vágható. Mindez talán jól hangzik, ám, ha jobban belegondolunk, kétségeink ébredhetnek: lehet, hogy az ilyen - génkezelt - termények veszélyesek az egészségünkre? Ha szeretné tudni, hogyan és miért születnek ezek a "csodák", s egyáltalán, miről ismerhetők fel?

A növénytermesztő tudósok, akik felhasználják a géntechnikát, a növényi sejtek bizonyos génszakaszait választják ki azért, hogy a laboratóriumban megváltoztassák őket. Vagy új géneket helyeznek bele a DNS láncolatába, vagy pedig bizonyos géneket - tulajdonságokat - kikapcsolnak.

Ezen a módon optimálják a növények bizonyos tulajdonságait. A géntechnika segítségével ma már a betegségekkel és a kártevőkkel szemben ellenálló növényeket termesztenek, sőt olyan növényeket is képesek előállítani, melyek jól viselik a hőséget és a hideget, közömbösek az időjárás változásaira, de mód nyílik a terméketlen földben virágzó és bő termést hozó típusok megalkotására is. Azokat a géneket, amelyek a kívánt tulajdonságokat hordozzák, még a faj határait átlépve is cserélni lehet.

Ha például egy baktérium ellenálló a hideggel szemben, akkor meg kell keresni az ezt a tulajdonságát biztosító génjét, s ha megvan, csak bele kell építeni például egy paradicsom génállományába, s máris nyerünk egy hidegtűrő paradicsomfajtát...

A manipuláció módjai

A géntechnikusok általában kétféle módszert alkalmaznak a növények tulajdonságainak megváltoztatásához.

Az elsőben kiválasztják a növény sejtjében lévő DNS- nek azt a szakaszát, amely a kívánt tulajdonságot programozza. Ezeket a kiválasztott DNS- darabkákat kivágják, s ráültetik egy másik növény DNS- spiráljára. A beoltott növénydarabkákat tápoldattal töltött petri- csészékbe teszik, majd a kelesztőszekrénybe. Ha minden jól sikerült, a növénydarabból kinő egy olyan növény, mely már a géntechnikailag célzott változást mutatja.

A másik módszer génágyúval operál. A kiválasztott növény leveléből szeleteket vágnak, s ezeket aranygolyócskákkal lövik meg, melyeken rajta vannak a másik növény kívánatos tulajdonságai. Az aranygolyócskákat a sejtfalat áttörni képes vírusokkal is helyettesíthetik. A levéldarabkák közül néhány felveszi az aranygolyócskákat, s ezzel együtt a génszakaszokat, s mindez növénnyé fejlődik. Az új növény már hordozza a kívánt tulajdonságokat, pl. egy bizonyos kártevővel szembeni ellenálló képességet.

A "génkaja"

A nyugati országokban az emberek a génmanipulált élelmiszereket, terményeket "génkajának" hívják, s úgy tartják, hogy ezek az emberek és az állatok takarmányozására valók. Igazuk lehet, hiszen mint tudjuk, a génmódosításokkal a jobb terméseredményt, a mindennel szemben ellenálló, sokáig eltartható termények kialakítását célozzák meg, s mindezt talán azért, hogy megoldják a növekvő létszámú emberiség etetését, avagy azért, hogy egypár multinacionális cég jobban boldogulhasson... A pártolók azt hangoztatják, hogy a természetben spontán is megváltozhatnak egy növény vagy állat tulajdonságai, sőt ezeknek a mutációknak köszönhető, hogy olyan sokféle élőlény van a Földön. Az emberek mindig is szerették volna ezt a természetes folyamatot utánozni, illetve a saját érdekeik szerint befolyásolni, irányítani, s a véletlent ezekből a folyamatokból lehetőség szerint kikapcsolni.

Érvek pro és kontra

A különböző keresztezések - nemesítés, szelektált szaporítás - eredményeképp új állat- és növényfajok jelentek meg: a mai haszonnövényeink, háziállataink. És a géntechnika is egyfajta célzott nemesítés, gyorsított szaporítás, de itt nem kell kivárni, amíg az új egyed alkalmazkodik a környezethez. A molekuláris biológiával foglalkozó tudósok, akik a génkezelt lényeket létrehozzák, minden fenntartást képesek eloszlatni, melyek a teremtményükkel kapcsolatban megfogalmazódnak. Ha például valaki megkérdezi, lehetséges- e, hogy a csodalény allergiát okozzon, példák sorával bizonyítják, hogy nem. Mert például, ha egy szem paradicsomot a zeller génjeivel gazdagítottak, az, aki a zellerre allergiás volt, a paradicsomzellerre már nem féltetlenül lesz allergiás, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy a zellernövény sok- sok ezer különböző fehérjéje közül a néhány allergént is átemeljék a paradicsomba... Ha ez mégis megtörténne, állítják, rögtön beszüntetik
a fejlesztést...

A géntechnikusok szerint éppen e módszerükkel küszöbölhető ki az allergia, mert ha felismerik az allergént, meg tudják szabadítani tőle a növényt. Ráadásul a géntechnika környezetbarát is, hiszen feleslegessé teszi a növényvédő szerek használatát.

Velük szemben a kritikusok arról beszélnek, hogy amíg a nemesítéssel nem lehet átlépni egy faj korlátait - nem tudunk például egy nyúlból egeret varázsolni - , addig a génmanipulációval már igen, s létre lehet hozni a nyúlegeret.

FONTOS!

Az ellenzők attól tartanak, hogy a mutációk tönkreteszik a meglévő ökológiai rendszert, hiszen nem lehet előre tudni, hogy az új élőlények hogyan illeszkednek majd az élővilág rendszerébe. De nem csak emiatt vannak fenntartásaik. Félnek, hogy azok a baktérium- és vírusgének, melyek egyes technikák esetében részévé válnak az új növényeknek, károkat okoznak az emberi szervezetben. Ráadásul a fejlődő országokban rákényszerítik a parasztokat arra, hogy nagyon magas áron génmanipulált vetőmagot vásároljanak, s a manipulált növényeket termesszék. Ezek az újak pedig tönkretehetik a még fellelhető eredeti növények génállományát. Az állatoknak szánt, fehérjéktől hemzsegő növényekről sem tudni, allergiát okoznak- e, s ha ezek kikerülnek a spontán szaporodásba, könnyen lehet, hogy allergénjeikkel a többi növényt is megfertőzik. A géntechnikát egy alvó vulkánhoz hasonlítják, mely, ha egyszer kitör, átalakítja a Föld felszínét...

Manipulált kaja a szupermarketből

A géntechnika alkalmazása csak rendkívül szigorú szabályok között mozoghat, ezek betartását folyamatosan ellenőrzik. Minden növényt, melyet géntechnikailag megváltoztattak, folyamatosan figyelnek, s ebbe az is beletartozik, hogyan viselkednek a többi növény és állat között, milyen cserehatásokat motiválnak.

JÓ TUDNI! Mindehhez hozzátartozik, hogy az EU összes országában érvényben van egy előírás, amely kötelezi a gyártókat arra, hogy a manipulált élelmiszereket felcímkézzék.

Mindezek ellenére a szupermarketekben, a piacokon találkozhatunk olyan burgonyaszirommal, készmártásokkal, levesekkel, kenyérrel, olajjal, fűszerekkel, kukoricapelyhekkel, kukoricaliszttel, de még cigarettával is, melyek tartalmazhatnak géntechnikailag megváltoztatott szója- , kukorica- (vagy más élőlénytől származó) részeket, de erről mégsem tudhatunk, mert a génmanipuláció nem a végtermékben van jelen... Például, ha a génkezelt szójából készült szójaolaj összetétele megegyezik a géntechnológiailag nem kezelt szójából készített olaj összetételével, s a különbség még laboratóriumban sem mutatható ki, nem kell szerepeltetni a génmanipuláció tényét. Ha a burgonyasziromhoz olyan krumplit használtak, melynek egyik génszakaszát kicserélték, például azért, hogy jobban szeletelhessék, még ekkor sem kerül jelölés a tasakra. Természetesen a génkezelt kukoricát tartalmazó kukoricakonzerven már jelölni kell a tényt, bár ez sem teljesen igaz, hiszen csak annál a génmódosított kukoricánál - szójánál - kell ezt megtenni, amelyet a kártevők elleni harchoz vérteztek fel új tulajdonságokkal...

Váczi Gábor