Fohász
Uram, adtál két lábat,
utat, mit kijelölj, nem kértem –
botlottam kőbe, fába,
míg egyiktől másikig értem.
Uram, adtál egy törzset,
megtartsa lábam, ha meginognék –
hajlított volna ketté,
mit erős gerinccel megtoldtál.
Uram, adtál két kezet,
ölni vagy ölelni, nem mondád –
nyújtottam elém védőn,
vagy szorítva ökölbe kérdőn.
Uram, adtál két szemet,
mi előre néz, de hátra is lát –
leszegtem földnek, emeltem égnek
fohászom szól hozzád:
Uram, nem adtál két értelmet
felfogni a megérthetetlent.
Uram! Adj kérlek jelet,
ne hagyd megtörni hitemet!
Uram! Irgalmazz!
2007.10.24.
|
|
|