| Kijev
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kijev (ukránul: Київ / Kyiv / Kijiv, IPA: [ˈkɪjiw], oroszul: Киев / Kijev) Ukrajna fővárosa és egyben legnagyobb városa. Lakosainak száma 2 642 486 (2003), becslések szerint a nem nyilvántartott bevándorlókkal együtt ténylegesen meghaladja a hárommilliót. Kijev Kelet-Európa fontos ipari, kulturális és tudományos központja.
Fekvése
Kijev az ország északi-középső részén, a Dnyeper folyó két partján fekszik. A város eredetileg csak a folyó jobb partján települt, de a 20. században a bal partra is átterjeszkedett. A folyó a város határain belül számos mellékágat és szigetet képezett. A várost északról a Deszna folyó és a Kijevi-víztározó, délről a Kanyivi-víztározó határolja.
Története
Kijev Kelet-Európa egyik legrégibb városa. A várost valószínűleg az 5. században a korai keleti-szlávok alapították mint az idők során kialakult fontos kereskedelmi helyet. A pontos időpontot nehéz meghatározni, hivatalosan azonban 1982-ben ünnepelték az alapítás 1500. évfordulóját. A 8. és a 9. században Kijev a Kazár Birodalomhoz tartozott. A 9. század végétől Kijevet a varégok birtokolták, és a város lett a központja a kialakuló Kijevi Rusznak, mely Kijev 12. századig tartó aranykorát hozta.
1240-ben a nyugat felé nyomuló Batu kán vezette tatár sereg a várost elfoglalva földig rombolta, ennek következtében elveszítette azt a befolyást, melyet évszázadokon keresztül gyakorolt. 1362-től a Litván Nagyhercegség, majd 1569-től Kijów vajdaság székhelyeként a Lengyel–litván unió része lett és a lengyel király uralma alá tartozott.
Kijev látképe a botanikus kertből
A 17. században az orosz cár uralma alá került, de továbbra sem nyerte vissza korábbi jelentőségét. A város csak a 19. században megindult ipari fellendüléssel kezdett el újra fejlődni. Az I. világháború és az 1917-es orosz forradalom után Kijev az Ukrán Szovjet Szocialista Körtársaság legfontosabb városa, 1934-től fővárosa lett. A II. világháborúban elfoglalták a német csapatok, és a város súlyos károkat szenvedett, csaknem teljesen elpusztult. A romokból azonban gyorsan újjáépült és a Szovjetunió harmadik legnagyobb városa lett. 1991-óta a független Ukrajna fővárosa.
A volt Szovjetunió többi nagyvárosához hasonlón a mai Kijev is a régi és az új keveréke. Az 1970-es évek és az 1990-es évek között gyors fejlődés ment végbe, mely az ezredforduló után is folytatódik. Ennek eredményeként a kijevi alsóváros elég tarka képet mutat, a modern épületek a régi halványsárga, kék és szürke lakóházak között.
A belvárosi lakosság fogyása mellett a külvárosok népessége egyre nő. Ma már nagyon népszerűek a városkörnyéki házak. Az ezredfordulót követően itt is érződik a nyugati hatás, a belvárosban nyugati stílusú lakóházak, éjszakai bárok, éttermek, elegáns szállodák épülnek. Egyre inkább előtérbe kerül a turizmus fejlesztése és Kijevet is egyre inkább turistalátványossággá kívánják tenni. Egyre másra újítják fel és szépítik a városközpont házait, a város történelmi részein pedig egyre több ajándékbolt, ékszerüzlet, népművészeti és vallási tárgyakat árusító üzlet nyílik.
Nevezetességei
- A Marijinszkij-palota 1745 és 1752 között épült, 1870-ben újjáépítették
- A Külügyminisztérium épülete
- A Pecserszka Lavra barlangkolostor
- Szent Szófia székesegyház
- Szent Mihály székesegyház
- Szent András templom
- Szent Vlagyimir székesegyház
- A Zoloti Vorota erőd (a régi városfal maradványa)
- A Szaljut szálloda
- A Dicsőség tér az ismeretlen katona sírjával
- Bohdan Hmelnickij lovasszobra
- Nagy Szent Vlagyimir emlékműve
- A Nagy Honvédő Háború Múzeuma
- Az Afganisztáni Háború emlékmúzeuma
- A kijevi botanikus kert
|
|
|
Az Ukrán Nemzeti Operaház
|
|
A Szent Mihály székesegyház
|
Kii, Sek and Horiv, Kijev alapítói
|
Az Ukrán Nemzeti Bank épülete
|
A II. világháború hőseinek emlékműve
|
A Szent Mihály székesegyház
|
|
|
|
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
