Első fejezet
"...Linnet letette a kagylót, és visszament Joannához. - Legrégibbi barátnőm. Jacqueline de Bellefort. Együtt nevelkedtünk egy párizsi zárdában. Szerencsétlen teremtés. Az apja francia gróf, az anyja amerikai, valahonnan délről. Az apja meglépett valami kis nőcskével, az anyja pedig tönkrement a nagy tőzsdekrach idején. Jackie egyetlen fillér nélkül maradt. Nem is tudom, hogyan vészelte át az elmúlt két esztendőt. Joanna sötétvörösre festett körmeit fényesítette barátnője kis törlőkendőjével. Hátradőlt, és fejét félrebillentve vizsgálgatta az eredményt. - Drágám -szólalt meg végül vontatott hangon- nem kockázatos ez egy kicsit? Ha az én barátaim kerülnének bajba, én azonnal megszakítom velük a kapcsolatot. Tudom szívtelenül hangzik, de az ember annyi bajt megspórol a későbbiek során! Ilyenkor kezdődnek a kölcsönkérések, vagy ruhaszalont nyitnak és a legszörnyűségesebb ruhákat kell tőlük megvenned. Vagy lámpaernyőt festenek, vagy sálakat batikolnak... - Tehát ha elveszteném minden pénzemet, holnapra engem is faképnél hagynál? - Igen, drágám, nem mondhatod, hogy nem vagyok őszinte. Én csak a sikeres embereket szeretem. És ezzel majdnem mindenki így van, legfeljebb nem vallják be. Csak azt mondják, hogy manapság lehetetlenség kijönni Maryvel vagy Emilyvel vagy Pamelával. 'Szegénykém, olyan keserű, amióta az a sok csapás érte'. - Keményszívű vagy, Joanna! - Keménynek kell lenni, hiszen mindenki az. - Én nem vagyok keményszívű! - Annak is megvan a jó oka! Nem kell krajcároskodnod, amíg vagyonod jóképű, középkorú gondozói negyedévenként átutalják a hatalmas életjáradékot Amerikából. - És Jacqueline-nal is tévedsz -mondta Linnet- Őt nem érdekli a pénzem. Segítettem volna rajta, de nem hagyta. Szörnyen bükszke lány. - Vajon miért akar most ilyen sűrgősen találkozni veled? Fogadni mernék hogy nem ok nélkül..."
"...Csinos kislány-gondolta magában a férfi. Vagy talán nem is nevezhető csinosnak, de határozottan vonzóvá teszi sötét, göndör haja, hatalmas szeme. Néhány udvarias szót mosmolt, majd feltűnés nélkül magára hagyta a két barátnőt. Jacqueline-ból ömlött a szó. Mindíg is ilyen volt, emlékezett vissza Linnet. - Windelsham? Windelsham? Az újságok lépten-nyomon azt írják, hogy hozzá fogsz menni feleégül! Tényleg hozzámész, Linnet? Valóban? - Meglehet -dönnyögte Linnet sejtelmesen. - Drágám...olyan boldog vagyok! Kedves fiúnak látszik. - Ó nem kell sietned a véleményalkotással...még magam sem határoztam. - Helyes, helses! Királynőkhöz az illik, hogy alapos megfontolás utána döntsék csak el, kihez akarnak hozzámenni. - Ne légy nevetséges Jackie! - De hát te valóban királynő vagy Linnete! Mindíg is az voltál! Sa Majesté la riene Linette. Linette la blonde!* - És én...én a királynő bizalmasa vagyok! a hűséges Udvarhölgy. - Jackie drágám, ne beszélj csacsiságokat! Hol voltál ennyi ideig? Egyszerűen csak eltűntél, nem is írtál!
* Őfelsége Linette királynő. A szőke Linette!
"...- De bizony drágám, menyasszony vagyok! - Vagy úgy! Éreztem én, hogy nagyon fel vagy dobva. Persze máskor is, de most különösen. - Majd' kibújok a bőrömből! - Mesélj róla! - Simon Doyle-nak hívják. Nagydarab, bumfordi, elképesztően közvetlen és kisfiús, és egyszerűen imádnivaló! Szegény, egy fillérje sincs. Ahogy mondani szokás, nemesi családból származik, de szörnyen elszegényedett nemesi családból - legfiatalabb testvér satöbbi, satöbbi. Az ősei Devonshire-ben laknak. Szereti a vidéket és mindent, ami a vidékhez kötődik, de az elmúlt öt évet egy dohod városi irodában kellett végigdolgoznia. Most ráadásul elbocsájtanak egy csomó embert, és őt is kitették. Linnet belepusztulok, ha nem lehetek a felesége! Belepusztulok! Nem élem túl... - Ne nevettesd ki magad, Jackie! - Nem élem túl, ezt elhiheted! Megőrülök érte! És ő is megőrül értem. Nem élhetünk egymás nélkül..."
CopyRichtbyLilly
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
