tájképi szépségekben bővelkedő Erdély legkedvesebb vidékei sorába tartozik a Kis-Küküllő völgye. A csendesen hömpölygő víz partjait dúsnövényzetű dombok kísérik; mögöttük színfalszerűen emelkedik a magasabb hegylánc. Egyik legszebb ponton, ahol a folyó erős kanyarodót csinál, kiugró földnyelven áll Küküllővár. Szelíd lejtőjű halmon épült, de nem a hegyi, hanem a síkföldi várak ama csoportjába tartozik, amelyet bátran nevezhetünk magyarosnak. Ezekből különösen a Felvidéken maradt meg nem egy; köztük a zólyommegyei Alsómicsinyén a Beniczkyek kastélya valóságos ikertestvére Küküllővárnak. Tömör, négyszögű, kétemeletes építmény, sarkain egy-egy terjedelmes, zömök toronnyal. Leszármazója a norman lakótoronynak, amely mindent egyetlen födél alatt egyesített. Korára nézve eltérőek a nézetek; a legtöbb ismertető úgy véli, Küküllővár nem régibb a XVII. század elejénél. Erős érvek szólnak e feltevés ellen; az egyszerű alaprajz, a kezdetleges beosztás, az egész épületen körülfutó, kiugró oromfal nyomai és a falak vastagsága. Csak ne hagyja magát megtéveszteni a szemlélő a homlokzat elé toldott erkélyes lépcsőháztól, az utólagosan vágott nagyobb ablakoktól s a hatalmas barokk tetőtől, amelynek helyére csipkés ormójú magas attikát kell gondolnunk. Tegyük még hozzá, hogy az épület a környező talaj feltöltése folytán vesztett magasságából, hogy egykor széles árok folyta körül és külső, számos melléképületet magában foglaló falövezettel bírt. Valószínű tehát, hogy a mai kastély annak a várnak a barokkizált maradványa, amelyről oklevelek és feljegyzések a XIV. század óta szólnak. Küküllővárról 1335-ben történik először említés, bizonyosan nem sokkal később, mint ahogy felépítették. Királyi parancsra készült; rendeltetése az volt, hogy belőle az erdélyi vajdák helyettesei igazgassák a hatalmuk alá tartozó vidéket. A várban időről-időre maguk a nagyhatalmú vajdák is megjelentek, ha fontosabb, személyes jelenlétüket megkívánó ügyekben kellett dönteni. Mivel pedig a várhoz tartozó terjedelmes uradalom szép jövedelmet hajtott, nehéz volt róla a hivatallal együtt lemondani. Érthető tehát, hogy 1462-ben Dengelegi Pongrácz János vajda zálogos címen felkérte Mátyás királytól és sajátjaként használta Küküllő-várát. Halála után azonban örököseitől visszavette az uralkodó s 1480-90 között István moldvai vajdának, mint hűbéresének adta. Ez és utódai hosszú ideig birtokolták a várat és szomszédaik nem csekély bosszúságára nem nemes, tisztességet s a más jószágát nem tekintő porkolábokat tartottak benne. Mikor aztán Péter moldvai vajda I. Ferdinándhoz pártolt, János Zsigmond elvette tőle a szép uradalmat s 1538-ban menyasszonyának, Izabellának kötötte le jegyajándokul. Tőle kapta meg később Martinuzzi György. IZABELLA KIRÁLYNÉ ALÁÍRÁSA  Martinuzzi meggyilkolása óta, mindaddig, amíg Erdély különállása tartott, fejedelmi birtok volt Küküllővár. A XVI. század derekán igen elhanyagolták; 1565-ben elromlott vár gyanánt emlegetik. Ki állíttatta helyre, nem ismeretes, kétségtelen azonban, hogy 1570-80 között alaposan átépítették. Ekkor kaphatta a nagyobbméretű ablakokat és ajtónyílásokat s ekkor boltozták át helyiségeinek egy részét. A nagyobb, teremszerű szobák máig famennyezetesek. 1581-ben, amikor Sövényfalvi Nagy Albert volt benne a fejedelmi tiszttartó, már teljesen rendben volt s kényelmes lakásul szolgált. KÜKÜLLŐVÁR HÁTSÓ HOMLOKZATA Hanem azért a fejedelmek Apaffi Mihály kivételével nem laktak benne; inkább hosszabb-rövidebb időre zálogba adták valamelyik hívüknek. 1686-ban az erdélyi rendek az ifj. Apaffi Mihály hercegre ruházták. Szomorú halála után a kir. kincstár vette birtokba s amikor 1757-ben az erdélyi országgyűlés az összes fiskális ingatlanokat áruba bocsátotta, eladták gróf Bethlen Gábor udvari kancellárnak, akitől viszont testvére, gróf Bethlen Miklós szerezte meg. Ő vetkeztette ki az öreg várkastélyt régi állapotából. Ledobatta az oromfalakat, csúcsos tetőt helyeztetett az alacsonyabbá vált épületre, lépcsőházat csináltatott elébe, amely eltüntette a felvonóhíd nyomait. Lehordatta a várfalakat s pompás kertet rendezett be az erődítések helyén. Mindezt elmondja a külső kapu felé illesztett felirat, szomorúan mutatva, miként pusztítja el a divat a régiek alkotásait. KÜKÜLLŐVÁR (kép az eredeti könyvből)