Segesvár a XIX. században A felső városba az alváros piaczáról mennek föl. Meredek kocsiút és gyalogösvény visz oda. Az utóbbi nehány lépcsőzeten fölmenvén egy bolthajtásos kapu és torony alatt visz át. A torony hatalmas, négyszegletű, lőréses épitmény, s nevezetes órája van, mely holmi alakokat mozgat. Fedelén egy magas s négy sarkán ugyannanyi kisebb fedél van, melyek alatt szines cseréppel, fent pedig bádoggal fedték. E torony alatt elmenvén a vár piacára jutunk, onnan a Halottak utcája, melyben kutat találunk, s azután egy fedett folyosó, melyben hat lépcsőzet, mindegyik 30 lépcsővel van, a várhegy tetejére szolgál. A lépcsőzetektől balra a szép gimnáziumi épület van, mely 1790-ben újból rakaték, jobbra gyümölcsös kertek terülnek, ezeken alul a paplak, felül pedig a temető van. A várhegy tetején a Sz. Miklós tiszteletére épült templom áll, melynek építését 1409-ben meg kezdék, 1483-ban pedig bevégezék. Nevezetes emléke a gót építésnek. Különösen szentélyét szép és szoborművekkel ékesitett gyámoszlopok díszesítik. Homlokzata, úgy látszik, legtöbb újíttatást és eltorzíttatást szenvedett. A torony alacsony. Belseje a templomnak fehérre van meszelve s ékesítékeitől nagyˇrészben megfosztva. A várhegyröl szép kilátás nyílik a városra, és környékére. A hegy alatt kelet felé völgykatlan nyúlik el, mellyen a Küküllő kígyódzik, s melyet szép alkotású hegyek öveznek. A völgy közepén egy hosszúkás magaslat emelkedik, ezen túl egy más völgy nyílik s odább egy részint erdővel fedett gömbölyű hegy látszik. Nyugat és dél felé különböző hegysorok domborodnak, melyek oldalai részint szőlőtőkékkel vannak beültetve. A völgyet, kivált dél felé, gyümölcsösök és házsorok foglalják el. Ezen alantan fekvő városrész gyakran elárasztatik; 1851 szept. 2-dikán a kiöntött víz ölnyi magasságra lepte el az utcákat, jóllehet a Küküllő nagyobb része egy csatornában folyik. E csatornánál szép műmalmot találunk. A vártemplom hajdan külön kőfallal volt kerítve; a kerítőfalak azután a hegyen levonultak s ennek mind kúpalakú tetejét, mind két karját fogták be. Sok bástyatorony emelkedett a kerítőfalak fölé. Mind a kerítőfal mind a tornyok nagyobb része még megvan, különösen a hegy éjszakkeleti oldalán, hol hét tornyot találunk. Ugyancsak a felvárosban a zárdai templom áll, mellynek építését 1482-ben megkezdék s 1515-ben bevégzék; végre a városháza is ott van. Az alváros nem mutathat fel sok nevezetes épűletet, de egészben véve csínosan és elég szabályosan van építve. Segesvár a róla nevezett szász széknek fővárosa. Több mint 8000 ember lakik benne, kik föld- és szöllőmiveléssel s némi iparral foglalkoznak. Az evang. gymnazium meglehetősen élénk szellemi munkásság központja. A lakosok többnyire szászok, de vannak köztük magyarok és oláhok is. A város közelében, az Erzsébetvárosnak tartó országút mellett egy nagy kőoszlop van, mely Stylának neveztetik; egy toronyhoz hasonlít s 1460 táján rakaték. Ezen helyröl szintén szép kilátás esik. Segesvár állítólag 1198-ban alapíttaték. A magyar történelem elsö két idöszakában kevés szó van róla, de a harmadik időszakban gyakran nevezetes események történtek benne. 1528-ban Báthory István, azután 1530-ban János király által vívaték, mivel a többi szász városok példájára Ferdinánd részére állott vala. Végre Jánosnak kényszerűlt hódolni, s ez 1532-ben megerősíté II. Ulászló parancsát a felső város megtelepítésére nézve. A vártemplomnak akkoron nagy kincsei voltak, s nevezetesen a 12 apostol ezüstből készűlt életnagyságú képszobrai ékesítették azt. 1601-ben valami Mako György ravaszság utján keríté hatalmába a várat, s ő azután elrablá a templom kincseit. 1603-ban Székely Mózes, a következő évben Gyulafy László és Bogáty szállák körűl Segesvárt. 1631-ben és 1657-ben Erdély rendei országgyűlést tartottak azon városban. Az 1631-diki országgyűlésen Bethlen Gábor özvegye, Brandenburgi Katalin lemondani kényszerűlt méltóságáról, s helyébe I. Rákóczi György választaték erdélyi fejdelemmé; az 1657-diki országgyűlésen a törökök azt kivánták, hogy II. Rákóczi György elmozdíttassék s helyébe Rhédei Ferenc választassék fejdelemmé, de a rendek ellenszegültek. A következő évben ismét Segesvárra gyűlekezének a rendek, s ekkor Barcsay Ákost választák meg fejdelemmé. Erdély az igen illdomos I. Rákóczi György fejdelem halála után nagyon szomorú időket ért. Bocskay, Bethlen és az említett I. Rákóczi óvatosan kormányozták vala az országot, úgy hogy az csendes gyarapodásnak örvendhetett. Ámde II. Rákóczi György dicsvágyának engedve a lengyel ügyekbe avatkozott. A fényes porta ellenére hadjáratot intéze Lengyelországba, hol azután szép hadserge odaveszett s ő maga kopasz életét is alig menthette meg. Most egyik szerencsétlenség a másikat érte. Rákóczy nem birt megállani, a törökök és nyers szövetségeseik kegyetlenül pusztíttaták az országot, mellyet azonfelül még a polgárháború is dúlt. A törökök védence Barcsai volt, kit a magyarok gyűlöltek. Midőn 1660-ban II. Rákóczi György halálának híre terjedett el, Kemény János álla elő mint Barcsai vetélytársa. Kemény vezénylette vala Rákóczi lengyel hadjáratát, az ellenséges hadak által körülvétetvén, kénytelen volt magát a tatároknak megadni s mint hadifogoly Krimiába költözni. A háborúban sok elszántságot és hadvezéri ügyességet tanúsított vala, a fogságot is tántoríthatlan bátorsággal tűrte. Midőn most hazájában a zászlót kitűzé, a székelyek és magyarok azonnal az ő részére állának, s a császáriak is segítséget ígértek neki a törökök ellen, Barcsai kénytelen vala lemondani, s a besztercei orazággyűlés Keményt választá fejdelemmé. De alighogy a fényes porta hírét vette azon választásnak, legott a tatárok berontának Erdélybe s a székelyek földét tűzzel vassal pusztíták. Ugyanazon időben Iszmael budai és Ali temesvári pasák ütének Erdélyre. Kemény kénytelen vala az ország éjszaknyugati vidékeire visszavonúlni. A törökök mindent pusztítottak, rablottak és öltek, a mi kezök ügyébe esett. Azután Ali Apaffi Mihályt, ki eddig sebesfalvai várában megvonulva élt vala, hirdeté ki Erdély fejdelmévé. Kemény azalatt a császári hadakkal egyesűlt vala és Szamosújvárnál táborozott. Miután a törökök a téli szállásokra mentek vala, Segesvár alá indula, hol Apaffi, az új fejdelem mulatott. Kemény nagy eréllyel látott Segesvár ostromához, s célját már-már elérte, midőn Kucsuk pasa válogatott haddal érkezék meg Apaffy segítségére. Nagy-Szőllősnél, nem messze Segesvártól, csatára kerüle a dolog. Kemény  hévvel neki ronta a törökségnek, de lováról lebukván saját embereinek lovai által eltiportaték. Ez 1662 jan. 22-én történt. A törökök ekkép győztesek lőnek s Apaffy megtartá a fejdelmi méltóságot. A legújabb időben Segesvár falai alatt  egy véres csata vala, melyben a magyarok az orosz túlnyomóság ellen harcoltak. Az oroszok vezérei Lüders és Dik tábornokok voltak, a magyarokat Bem vezénylette, a csata 1849 júl . 31-én vala, sok orosz és köztük Skariatine tábornok a harctéren maradt, Bem pedig kénytelen volt visszavonulni.