milyen regényes fekvése, s alakja van a törcsvári szoros torkában sziklaszálon álló ódon várnak, olyan legendás eredetet fogtak rá még komoly íróink is mint Ipolyi, Hunfalvy, Pasteiner. Mindenik a II. Endre idejében egy évtizedig a Bárcaságon garázdálkodott német lovagok várát keresi a helyén s bizonyos Theodoricus lovagban látja névadóját. Pedig az egész középkoron át soha sem nevezték Ditrik vagy Teodorik várának s alig akad Erdélyországban még egy vár, amelyiknek eredete tisztábban állna előttünk, mint Törcsváráé. Amikor a törökök fenyegető előnyomulása már parancsoló kötelességgé tette az ország délkeleti határának megerősítését, 1377-ben kapóra jött a brassai polgároknak Nagy Lajos király elé terjesztett amaz ajánlata, hogy ők a városuktól délnyugatra, az országból kivezető szoros út mentén, a Ditrik-kövének nevezett sziklás hegyen kiírtják az erdőt, oda elegendő követ, meszet, fát hordanak s a király számára erősséget építenek. Természetes, hogy ezzel elsősorban városuk védelmét akarták szolgálni s bizonyos előjogokat is kívántak szerezni. A várépítés azonban mindenkép hazafias cselekedet volt, s azt a király kellőképen méltányolta, amikor a pecsétes levelet szabadalmaik megerősítésére kiadta. BRASSÓ VÁROS CÍMERE (kép az eredeti könyvből) Az új vár alapjait tehát csak 1377 után rakták le. Nevét nem a hegytől, amelyre épült, hanem az alatta elterülő székely helységtől, Törcstől kapta, ami mai magyarsággal (fa-)törzset, tuskót jelent. A király egész sor székely falut csatolt a várhoz, egyrészt a fenntartásához szükséges jövedelem miatt, másrészt abból a célból, hogy azok lakói őrséggel, katonasággal lássák el az erősséget. Brassó busásan megkapta költségeiért jutalmát, s így bizonyos szolgáltatásokon kívül, amikkel tartozott, semmiféle kapcsolatban nem állott a várral. Ami a polgároknak sehogy sem tetszett, miután a vár parancsnokai nem sokat hederítettek rájuk. A brassaiak még holmi kis oklevélhamisítástól sem riadtak vissza, hogy legalább közülük való szász várnagyokat kaphassanak Törcsvárába, de ebbeli kívánságuk már csak azért sem teljesülhetett, mert a vár közvetlenül a mindenkori székely ispánok alá tartozott; ezek pedig mást, mint teljesen megbízható magyar embert nem tűrtek volna meg a fontos határerőd élén. Akiket közülük névszerint ismerünk, mind ilyenek: Bizerei Miklós, Fejéregyházi Bálint (1448) Kazimiri Mázsa Mihály (1458), Fahidi János, Lózsi Demeter (1480), stb. TÖRCSVÁR FÖLDSZINTJÉNEK ALAPRAJZA (kép az eredeti könyvből) Mert Törcsvár nevezetes szerepet töltött be nemcsak mint végvár, hanem mint vámhely is. Utóbbi minőségben őrsége különösen arra ügyelt, nem csempésznek-e be Havasalföldről fegyvert és vágómarhát. Ha a bejövőnél egy szál pajzsnál, szablyánál, íjnál és legfeljebb nyolc nyílvesszőnél többet találtak, bizony elvették tőle. Nem is volt a katonaságra panasz, ha védeni kellett a határt. Ám békés időkben nem fértek a bőrükbe a vitézek, sanyargatták, zsarolták a kereskedőket s a jámbor lakosságot. Még saját székely véreik is keservesen panaszolkodtak rájuk; hát még a szászok, akik keresve keresték az ürügyet, hogy kezükbe kaparintsák Törcsvárát. TÖRCSVÁR VÁRA (kép az eredeti könyvből) Amíg erőskezű uralkodók ültek a trónon, nem volt igyekezetüknek sikere; hiába pártfogolta őket Mátyás előtt maga a nagyhatalmú erdélyi vajda, Báthory István. Hanem amikor II. Ulászló került helyére, addig ostromolták, addig kínálták fel a kölcsönöket, amíg végül is 1498-ban 5000 forint zálogsummáért tíz évre kezükre bocsátotta a várat. Kikötötte ugyan, hogy tartoznak azt továbbra is őrséggel ellátni s a várnagy mindenkor magyar legyen. De ezzel a brassaiak már nem sokat törődtek. Ők voltak, ők maradtak a gazdák. Mikor a tíz év letelt, 2000 forintért megújította a zálogügyet a király, majd kevéssel később 1300 forint ráfizetésért újabb 25 évvel tolta ki a kiváltás határidejét s ami a legnagyobb hiba volt, kivette a várat a vajda és a székely ispán hatalma alól. BÁTHORY ISTVÁN PECSÉTJE Ezek után Brassó bízvást úgy tekinthette Törcsvárát, mint tulajdon birtokát. Költött is rá bár nem valami nagy összegeket. Így 1512-ben 100 forintot fizetett ki javításokért Zeller Mátyás építőmesternek. De még ekkor nem ébredt tudatára a város, mit jelent rá nézve ahozzávezető út záróerődje, aminek 1530-ban majdnem megadta az árát. Ez évben Mózes oláh vajda sereget küldött a roszszul ellátott Törcsvárra s a székely vitézek csak a legnagyobb önfeláldozással, sokadmaguk halála árán tudták megvédeni a várat s visszautasítani a támadást. Az eset eredményeként a brassaiak alaposan kitatarozták a falakat. A munkálatok 1535-ig tartottak, amint azt egy felirat megőrizte. Valószínű, hogy a vár renesszánsz oromfalai ez időben készülhettek.   RÉSZLET A VÁRUDVARBÓL (kép az eredeti könyvből) Brassó mindenáron földesúri jogokat akart szerezni a várra s az alája tartozó csángó-falvakra. Szívós munkája eredményeül 1568-ban törülték a várat a kincstári javak sorából 200 forint évi adó fejében. Három évtized multán ezt az adót is lekönyörögte a város a könnyelmű Báthory Gábornál. (1602.) Igaz, hogy 1612-ben a szászok örökös fondorlatain s nyilvánvaló árulásán felgerjedt fejedelem visszavette a várat. Nem sok fáradságába került. Már ekkor szász parancsnokokat tartottak Törcsváron a brassaiak. Ez időben Henklischer János szabómester volt a "várnagy", aki, mikor meglátta a fejedelem hadait a vár tövében, lóhalálában sietett le a kulcsokkal. Meg is fizetett gyávaságáért, mert a brassai királybíró, a lázadó Weiss Mihály elfogatta s rettentő kínzások után kivégeztette a jámbort. Megpróbálta a vár visszafoglalását is, de a székelyek csúfosan elkergették s ha nem is a bitón, ő is a hűtlenek halálával halt meg a következő esztendőben. Azonban Báthory Gábor a hűségére visszatérő szászoknak botorul visszaadta Törcsvárát. Bethlen Gábor mindent elkövetett, hogy a már ekkoráig 30.000 forintra nőtt zálogösszegért visszaváltsa az országos fontosságú erődöt ; de igyekezete meghiúsult s végül is Brassó kezén hagyta Törcsvárát. Ugyanígy történtˇ utódai alatt, bár nem csekély összegek árán. 1617-ben egy forró augusztusi napon villám csapott be a lőporos toronyba. A robbanás a vár keleti oldalát erősen megrongálta s nagy költségeket okozott a brassóiaknak. Sajátságos, hogy amióta a vár Brassó kezelése alatt állott, kitűnö fekvése dacára sem tudott komoly támadásnak ellentállni. II. Rákóczi György ügyes parancsnoka, Mikes Mihály 1660-ban éjjeli rohammal vette meg, úgy, hogy székely katonái létrákon mászták meg a szédítő falakat. Thököly Imre is bevehette volna, hiszen alig volt benne hatvan főnyi őrség s ő ugyanennyi ágyújával rövid idő alatt tönkrelőhette volna az erősséget, de - úgy mondják - sajnálta a takaros kis várat elpusztítani. A XVII. század vége óta álmos nyugalomban teltek Törcsvár napjai. Hozzá közel még folytak le csaták (1788, 1849), de a várra már senki sem vetett ügyet. Mire Brassó kiharcolta, hogy valóságos és nem vitatott ura lett a várnak; a hajdan nevezetes Törcsvára értéktelen, sőt terhes tulajdonná vált. Rendszerint egy porkoláb és 13 városi darabont lakott benne, később még ennyi se. A XIX. században már megelégedtek nehány rokkantból álló személyzettel. Az ágyúk s az 1837-i leltár szerint gazdag fegyvertár lassanként elkallódtak, a vakolat hullott, a tetők rongálódtak. Már csak becsületből vagy hiúságból tataroztatták, utóljára 1886-1888-ban. 1918-ban a körültekintő városi tanács nagyot gondolt: odaajándékozta Törcsvárát Zita királynénak koronázási ajándékul. De a szegény királyné soha sem jutott abba a helyzetbe, hogy átvegye vagy csak meg is lássa az ajándékvárat. Új urat kapott a város, legalább egy időre. S a gyorsan felejtő brassai tanács mégegyszer elajándékozta Törcsvárát, ezúttal Mária oláh királynénak. Ki lesz a következő "szerencsés", akire az ajándék szállni fog ? Deus providebit. Törcsvárát kicsisége és várˇépítészeti szempontból jelentéktelen volta dacára érdekessé teszi, hogy felépülése óta soha sem volt lakatlan és sokféle átépítése dacára középkori formáját s beosztását megtartotta. A vár nem nagy, megfelel az alapjául szolgáló bérc felső lapjának. Alapvonalaiban teljesen annak szabálytalan idomát követi. Nagyjából hosszas trapéz-alakú alaprajza van. Legkeskenyebb s egyben legjobban védelemre szoruló oldala a keleti, ahol négy méter vastag, kőkockákkal borított, tömör pajzsfal zárja le. Ennek tetején folyosó vonul el a védők számára; előtte széles árok nehezítette meg a hozzájutást. A várba vezető egyetlen ajtó a déli várfalból kiugró négyszögű erős torony oldalában két emelet magasságban nyílik; hozzá elmozdítható lépcsők (korábban valószínűleg létrák) vezettek; tehát a szűk várudvarra kocsival, lóval nem lehetett bejutni. A keleti oldalban a pajzsfal mögött álló palota két emeleten elosztott tizenegy lakóhelyiséget tartalmaz, a legnagyobb - némi túlzással - teremnek is nevezhető. Az északi oldalon a szikla magas szálban nyúlik felfelé. Tetejére ferde négyszögalakú, meredek félfedéllel borított torony épült, amely a sziklával egybeforrva kívülről igen magasnak látszik, belülről azonban csak két emeletnyi. A tetejére késői származású fedéltorony van illesztve; ebből gyönyörű kilátás nyílik a vidékre. A nyugati kerek torony aljában volt az ablaktalan börtön. Az udvar egyik sarkában van az állítólag hetven méteres kút. A váron kevés a korjelző építészeti részlet és kőfaragvány. Ezeket eltüntette a sokszoros javítgatás. A tetszetős pártafalak s a csipkés ormok még a XVI. századra vallanak, az ablakok és a lőrések inkább a következőre. TÖRCSVÁR VÁRA (kép az eredeti könyvből)