A kis szőrös szörnyek kedvelt háziállatok, de bátor gazdijaik jobb, ha tudják, milyen következményei vannak, ha megmarja őket mérges kedvencük.

Hangulatpókok

A szakértők egyetértenek abban, hogy a pók szándékosan - csak ezért, hogy jól megmutassa - nem marja meg gazdáját. Persze vannak bestiák, akik játszi kedvükben odacsípnek egyet-egyet. Ha egy pók számára minden életfeltételt biztosítanak (vizet, táplálékot, bőséges helyet, búvóhelynek alkalmas zugokat, megfelelő hőmérsékletet stb.), akkor nyugodt és kedves háziállatok lehetnek. Tudnunk kell azonban, hogy a legújabb kutatások szerint a pókok - különösen a madárpókok bizonyos fajai - ingadozó hangulatúak. Azokon a napokon, amikor valamelyik bal lábával ébred kedvencünk, már a látványunktól is elönti agyát a méreg és ágaskodva fogadja a vizet vagy kedveskedő simogatásunkat. Jobb távolról megvárni, amíg kedve ismét derűsre fordul.

Méreg a javából

Ha mégis megmar a pók, jó tudni, mire számíthatsz.
A póknak nincs foga, csáprágói végén lévő csípő-karommal juttatja a mérget az áldozatába. Nem minden marás egyforma: a pók hangulatától és szándékaitól függően különböző mennyiségű mérget bocsát ki. A tünetek is sokfélék: hányás, izomgörcsök, izzadás, gyors szívverés, hosszabb-rövidebb ideig tartó izombénulás. Kisebb marásoknál meg kell próbálni a vért kinyomkodni a sebből, ezzel együtt a lehető legtöbb mérget eltávolítani, majd jegelni. Komolyabb tünetekkel azonban orvoshoz kell fordulni, ahol feltétlenül közöljük, milyen pók mart meg minket. Több pókfaj esetében ellenméreg is létezik, ennek bevetésére azonban nem szokott sor kerülni, a pókmarás tünetei pár óra múltán maguktól is megszűnnek.A pókméreg erősségét lehet mérni, erre az LD50 mértékegység alkalmas, amely azt mutatja meg, hogy mennyi méreg kell, hogy a tesztállatok (tudom, tudom, de sajnos másképpen nem lehet mérni) fele elpusztuljon. Tehát minél magasabb az LD50 érték, annál ártalmatlanabb a pók mérge.  

Mérgezőek-e a madárpókok?

A válasz egyértelműen igen, más kérdés, hogy veszélyesek e az emberre?Minden pók, még a kistermetű, lakásban lévő pókok is termelnek mérget. A Theraphosidae (madárpókok) úgy szerepelnek, mint az emberre veszélytelen pókjai a világnak.Egy csípés nem veszélyesebb, mint egy méh-, vagy darázscsípés. Ámde azok az emberek, akik allergiásak a méh-, vagy darázscsípésre, kerüljék el a közvetlen kapcsolatot a madárpókokkal, hogy kizárhassák az esetleges reakciókat.Egy egészséges felnőtt emberre veszélytelen egy madárpók csípése, ámde a madárpókok nagyobb marása rendkívül fájdalmas lehet.Amennyire eddig ismeretes, fogságban tartás során eddig még soha senki sem halt bele egy madárpók csípésébe. Az emberiség sokáig élt abban a hitben, hogy minnél nagyobb egy pók, annál mérgezőbb. Nos, a tudomány ma már az ellenkezőjét bebizonyította! Talán a legjobb példa erre a fekete özvegy (Latrodectus mactans), amely alíg nagyobb pár centiméternél. Közismert, hogy a csípése halálos lehet.Visszatérve a kérdésre: a madárpókok mérge nem alábecsülendő, de egy egészséges ember szervezetére nem halálos. Mivel a madárpókoknak nagy csáprágójuk van (akár 2 centisek is), már a marása is elég nagy fájdalommal jár, mérgük pedig izomgörcsöket, lázat, hányingert okozhat. Ezenkívül természetesen fennáll a vérmérgezés lehetősége is.A legjobb védekezés a megelőzés, tehát ne hadonásszatok a terráriumban, ne vegyétek kezetekbe felelőtlenül madárpókjaitokat, mert vadon élő állatok és egyszerűen kiszámíthatatlanok! Ha mégis harapásra került sor, tegyétek meg magatoknak azt a szívességet, hogy nem csak több napra rá, hanem egyből elmentek egy orvoshoz, aki a sebet fertőtleníteni fogja és fájdalomcsillapítókat és egyéb gyógyszereket ír fel! Ha súlyosabb a helyzet, feltétlenül mentőt kell hívni.A madárpókok mérge az áldozat idegrendszerére hat, azt megbénítja, valamint izomgörcsöket okoz. Ez főleg a gyenge szívműködésű emberekre lehet végzetes hatással, vagy a rovarméregre allergiásokra. Ha a tüdőt is megbénítja a méreg, akkor légzési zavarok keletkezhetnek, melyeknek szintén nem lehet jó vége.

Hogyan védekeznek a madárpókok?

Az előbb említett marással, valamint sok amerikai madárpók potrohán található olyan csalánozó szőr, melyet, ha úgy érzik, hogy zavarják őket, hátsó lábaikkal "lerugdosnak", mégpedig igen precíz pontossággal. Ezek a szőrök, annyira könnyűek, hogy repülnek és szétterjednek a levegőben. Bőrre kerülve megakadnak, és viszkető érzést keltenek. Rosszabb a helyzet, ha a légutakba kerülnek, vagy a szembe. Több napon át tartó köhögési inger, valamint szemgyulladás lehet az eredménye.

Kézbe lehet venni a madárpókokat, esetleg szoktatni?

Nem ajánlatos őket kézbe venni, több ok miatt is. A madárpók tartó előbb-utóbb ki szeretné próbálni milyen érzés lehet egy ekkora pókot a kezében tartani... minden esetre szeretnék egy pár példát mondani, amit azért vegyünk előszőr figyelembe: egy adott fajon belül is lehetnek "viselkedési" eltérések! Hiába mondja mindenki, hogy az ő Brachypelma smithije, mennyire barátságos, vagy szelíd. Biztos vagyok benne, hogy a kedves, aranyos smithike nem nézi barátjának a tartót, hanem inkább egy betolakodónak. Ennek megfelelően várhatjuk a pókunk reakcióját. Az én kedvenc mondatom: ismerd meg a pókodat és, ha elég jól ismered a szokásait, akkor mondhatod el, hogy "talán" nem fog megharapni, ha a kézbe veszed! Én személyesen egy újonnan vett állatot, soha nem kézzel fogok meg, hanem először csipesszel, vagy dobozzal! Jegyezzétek meg, a madárpók egy vadállat, melynek a kővetkező lépését nem tudhatod!!!

Arra is figyelni kell, hogy ha már kézbe vetted az állatod, hogy ne ejtsd le a földre, mert a potroha nehezebb és kevésbé védett, mint a többi testrésze. Ha leesik a pók, fennáll a veszélye, hogy a potroha ér először földet és vagy fölszakad, vagy belső vérzései lesznek a pókunknak! Ez duplán érvényes a "teletömött" pókokra! És ennek elég nagy valószínűséggel halálos kimenete van.

A tarantulák közül az Amerikában honos fajok többsége nem halálos mérgű, helyi fájdalmat és izomgörcsöket okoznak. Leginkább egy darázscsípésre emlékeztet ezeknek a pókoknak a marása. A testükön lévő szőröket is "kilövellik", melyek belélegezve kellemetlen, égő érzést okoznak. Ilyen a kedvelt Chilei rózsaszín tarantula (Grammostola rosea) vagy a Mexikói vöröslábú tarantula (Brachypelma emilia). Az Ázsiában élők veszélyesebbek, a szőröket viszont nem lövik ki.Poecilotheria fasciata: a csípés helyén fájdalom, izomgörcs jelentkezik, de tünetként szokott jelentkezni a szédülés és izzadás is.

Pók tartását tehát csak az vállalja be, aki biztonságos helyet, nyugodt környezetet tud számára biztosítani. És persze fontos, hogy tisztában legyünk a pók mérgének sajátosságaival. Az interneten sok pókőrült osztja meg értékes tapasztalatait, érdemes pókvásárlás előtt olvasgatni.

Ezeket a történeteket el lehet olvasni, s lehet belőle okulni is talán, de a lényeg az, hogy lehetőleg ne marassuk meg magunkat semmilyen pókkal. Ne adjunk rá okot, s lehetőséget.

Dr.Slim-től idézve: 
Hy! Van egy haverom akit lemart egy vagans (miközben sétáltatta). A pók nem agresszíven hanem kóstolásszerűen belemart a bal alkarja felső részébe. A srác keze 1 óra alatt lezsibbadt és ezt követően kb: 2 hétig izomgörcsei voltak. Ill.a marás helyén most egy igen durva bőrkitüremkedés volt elég sokáig. Amúgy egy P. Imperator lemarta egyik haveromat és azóta tolószékben van. (ennyit a darázscsípéshez hasonló érzésről és arról, hogy egy óra alatt elmúlik!)

Eördögh Péter fordítása - a webről összegyűjtve:

APHONOPELMA CHALCODES (Desert blond)

Bill Azvedo története nyomán.
„Háromszor mart meg chalcodes.-Mezőről gyűjtött példányok.
Az első nagyon erős marás volt,mindkét csípőkarom belém hatolt.A szúrt sebből sok vér kifolyt.
A másik kettő marás gyengébb volt:ellöktem magamtól messzire még mielőtt megmart volna.Itt csak az egyik karom talált el.
A marás hatása nem tartott sokáig.A legsúlyosabb tünet a fájdalom volt,mely csak a könyökömig terjedt.Ha direkt nem figyelek a fájdalomra ,akkor nem hiszem,hogy észrevettem volna.
A legfigyelemreméltóbb következmény a pontszerű sebesülés volt.Gondolom az ”agyarak” hasonlóak mint a szegek-ezek sebesítettek meg.” 


APHONOPELMA VOGELI (Arizona black)

Chad Ray története nyomán.
„Gyerekkoromban mart meg (olyan 7-8 éves koromban).
A marásnak nem volt rossz utóhatása.A kezem feldagadt és így maradt 2 napig.
A pók még mindig élt és én el is engedtem őt.Helyileg Aphonopelma(behleinek?) hívják.”

AVICULARIA AVICULARIA (Pinktoe)

Linebacker II története nyomán.
„Azt gondoltam,hogy az én rózsaszínlábujjú pókom még mindig kis aranyos,ezért a kezemre fogom venni ezt a barátságos óriást.Benyúltam a pók viváriumába és megfogtam.Heves ellenállást tanúsított.Azt gondoltam,nahát milyen házsártos pókunk van.A Pamphobeteus antonious soha nem viselkedik így mikor a kezemre veszem.,ezért megpróbáltam mégegyszer.Ebben a pillanatban az Aviculariám megfordult a kezemben és belemart a hüvelykujjamba.Nagyon megdöbbentem.Ez volt az első alkalom mikor madárpók megmart és az utolsó madárpók amit megfogtam.Csak az egyik csípőkarom ért el,de így is felvérezte az ujjam.Nem szükséges ezekután mondanom,hogy jól eldobtam szegényt.”


BRACHYPELMA SMITHI (Mexican redknee)

Steve Miller története nyomán.
„Évek óta tartottam a gyüjteményemben Smithit.Idáig egyszer mart meg.Ebbe nem számítanak bele a méreg nélküli odakapások(száraz marások)-mert ilyenben azért volt részem.
Ez a marás akkor történt mikor a vöröstérdűm kiszökött a boltnak használt garázsomban.Órákon át próbáltam vörösfényű lámpával előkeresni.Kimerítő volt mindent átkutatni.Kerestem a függönyök mögött,jól el is akadtam bennük.Majd utat csináltam a sötétben az ajtóig és kikapcsoltam a lámpát. Ekkorra már minden reményem elszállt.Egyszer csak azt érzem mintha valami élesen belekaparna a kezembe.Ez nem volt szokatlan számomra,mert fémlemez kereskedésem van.Megvakartam a kezem,de ekkor meg a lábamon éreztem valami súroló érzést.A következő reakcióm már az volt,hogy odacsaptam a kezemmel és ekkor rádöbbentem,hogy mi is történt.
Rajtam volt mióta a függöny mögé néztem és éppen vándorolt rajtam a talaj felé,mikor durván megszakítottam ezt az útját a kezemmel miközben léptem egyet.
Felkapcsoltam a villanyt és megnéztem a kezem.Két kis karmolás volt a következménye a marásnak.Azonnal lemostam a marás helyét Hidrogén-peroxiddal majd lemostam szappannal is. Elöntött az adrenalin és a szívem is hevesen vert.De ez volt minden.Az égető szúró érzés egy pár óráig tartott a bal hüvelykujjam területén. Nagyon hasonló a hatása,mint a szúrós csalánnak amivel itt Michigan-ben találkozhatunk.Nem volt Észrevehetően más következménye mint egy tipikus méhszúrásnak,kivéve,hogy csinált két kis heget.
A Smithi 6,5-7cm volt nagyjából.Ez a reakciója önvédelemből volt.Kb. egy hónappal később megtaláltam ezt a kis ördögöt.”


BRACHYPELMA SMITHI (Mexican redknee)

Deanp 33@ története alapján.
„Tudod több mint 21 éve tartok sokféle madárpókot,de ami igazán megmart az a Smithi volt 1979-ben.Ez egy nagyméretű,frissen vadonbefogott nőstény volt.
A mellkasomat marta meg,ahogy próbáltam az ingemből kiszedni.A marás nagyon mély volt.Vérzett és a marás területe erősen fájdalmas volt,bár ez a fájdalom nem tartott sokáig.
Egy másik dolog amit megjegyeznék,hogy a marás területe nem gyógyult jól.
A marást követő napokban elmentem úszni a tóra és a marás elfertőződött.
Két kis heg még ma is látszik.
A pók előnyére legyen mondva,hogy ő lett a legnyugodtabb madárpókom és még mindig megvan.”

BRACHYPELMA VAGANS (Mexican redrump)

Bryant Capiz története alapján.
„Ajándékozott egy vöröspotrohú párt az esküvőjükre.Természetesen egyikük szerette őket a másikuk viszont ki nem állhatta és visszaütötte a pókot a párja kezébe.A pók még élt és ebből kifolyólag belemart a tenyerébe ahová érkezett.Ezután pár napig érezte a fájdalmat a kezében.” 

CHROMATOPELMA CYANEOPUBESCENS (Greenbottle blue)

Pat Kane története nyomán.
„A második alkalom éppen a napokban volt,mert buta voltam.Etettem a kb. 5-6cm-es Chromatopelmát(mely valaki másé volt) és ekkor mart meg,mert úgy gondoltam,hogy megpróbálom kézből etetni.De a pók éppen megütötte azt a méretet,mikor már túl nagy ehhez.(Rendszeresen etetem a kis pókjaimat a kezemből,mert örömet szerez,de ez az egy lehet,hogy nem volt jó ötlet.)”

CHROMATOPELMA CYANEOPUBESCENS (Greenbottle blue)

Stan Schultz története nyomán.
„Marguerite és én végeztük a szokásos tavaszi takarításunkat.A múlt este átköltöztette a madárpókokat a tiszta helyükre.
Megkérdezte: -Milyen ez a Chromatopelma?Felvehetem a kezembe?
Én erre: -Ó igen,semmi probléma nem harap,már sokszor volt a kezemen.
Ő: -Ez a kis……belémmart!
Én: -Upsz!
Ma reggel a jobb hüvelykujja kicsit megdagadt,kissé bevörösödött,enyhén fájdalmassá és őrülten viszketővé vált.
Azt mondta erre:Semmi probléma.Ez csakugyan nem harap!
Én: -Upsz!”


CITHARISCHIUS CRAWSHAYI (King baboon)

Gary gcombs@ története alapján.
„Szeretitek a kis baboonokat?Mert nem látni őt túl gyakran,ugyanis a legtöbb idejét a kiásott üregében tölti.Szerencsére a viváriuma alsó éle mentén halad az ásással,így lehetőségem van szemügyre venni.A mérete kb. egynegyede a kifejlettnek és nem régóta lakik ebben a viváriumban.Ezek a kis gazemberek gyorsak mint a villám! Mindenesetre sikerült beszereznem,amikor is ő felsietett a könyvespolc legalsó sarkára.Szerencsére nem ment mögé,mert másképpen soha nem látnám újra.Sikerült elkapnom,erre visszafutott a viváriumába.Aggódtam,hogy felszaladhat a sarokba,majd onnan újra a könyvtárba,ezért azt a sarkot ahol éppen tartózkodott letakartam a tenyeremmel.Erre felszaladt és belemart a tenyerembe.Fájdalmasan felkiáltottam.
Ez a kis madárpók nagyon nagyot tud marni.A következő nap kék és fekete pontok voltak a marás helyén.”

CITHARISCHIUS CRAWSHAYI (King baboon)

Drastak története nyomán.
„Engem csak egyetlen egyszer mart meg az én baboonom pókocska korában(4.-5. Vedlés).Megpróbáltam több talajt adni neki,erre ő megtámadta a kezem.A marás a mutatóujjamat érte.Nem sérültem meg komolyabban,de nagyon kellemetlen érzés volt,mert a marás területe enyhén görcsölt.Csak akkor volt probléma,mikor ki kellett mennem a lakásból( ahol akkor –5C volt a hőmérséklet)-nem igazán a hideg volt a legjobb dolog a marásraJ.Több baj nem volt,de ez az egy tünet olyan erős volt,hogy azt nem tudom leírni.Ezután visszatértem a szobámba,ahol lassan minden újra helyrejöttJ.”

GRAMMOSTOLA ROSEA (Chilean rosea)

Frank 1026@… története alapján.
„Kicsit megmart a Chileim.Ezt a pókot gyakran megfogtam,természetesen többet nem fogom.Egy pillanat alatt nagyon megmart.Eléggé viszketett egy napig,de csak a „ Nem rosszabb mint a méhszúrás tapasztalatok közé tartozott.”


HAPLOPELMA LIVIDIUM (Cobalt blue)

Lee Ungeran története alapján.
„Valamilyen módon a marás az általam tartott Kobalttól származott(nagy meglepetésre)…Amit értek,hogy ő egy nőstény(másik meglepetés,he-he)és a legnagyobb a madárpókjaim közül.Színesebb mint ahogy azt valójában el tudnám mesélni.A lábízei és a potroha is teljesen kék.
Tudtam,hogy agresszív faj,ezt több embertől is hallottam,de nem vártam,hogy összeütközésbe kerülök vele.
Kb. egy hónapja a barátnőm feljött a lakásba és látni akarta a Grammostola roseát(ez a pók a kedvence).És akkor meglátta a Kobaltkék madárpókot.Megjegyzem,hogy a Chilei terráriuma a Kobalté lett,aki fokozatossan összeszőtte az egészet hálóval.Ott ahol tartózkodott,a hálótól nehezen volt látható a talaj.
Mindig jól takarmányoztam és kb.kétszer párásítottam hetente.Ezzel együtt lett a vizestál is feltöltve.Rendes körülmények közt egy másodperc alatt előjött a helyéről.Akkor vonult csak vissza,ha háborgatták.
A mutatóujjammal végeztem néhány sepregető mozdulatot,hogy eltávolítsak néhány hálót közel a terrárium tetejéhez,mikor megtámadott.Ez kevesebb mint egy másodperc alatt történt.Kb. három másodpercig fogta a jobb kezem ez a vak csapás a terrárium oldalán.
A barátnőm jót röhögött ezen a szamárságon.
A kezdeti marás érzése valamilyen mértékben hasonlított egy furcsa áramütésre-nehéz ezt elmagyarázni.A marásuk olyan mint a pokol,de ezt azért nem vártam volna.Volt néhány előre megalkotott fogalmam a madárpókmarásról amihez hasonlót szerettem volna érezni,de volt néhány nem egészen jó tünete is a marásnak.Később barátnőmmel kimentünk kávézni,amikor is kezdtem rosszúlérezni magam.Kezdett nagyon fájni a kezem,majd ezzel együtt a fejem is. Hosszú lefolyású bőrelhalás alakult ki a marás helye körül.Valamint szenvedtem egy újjonnan felfedezett vonatkozásától is: a saját hülyeségemtől.
A marás napján emlékszem egész nap hangosan dübörgött a SLAYER.Ezek után még csodálkozom

HAPLOPELMA LIVIDIUM (Cobalt blue)

Bryant Capiz története alapján.
„Takarította a tücsökmaradványokat és a 10cm-es Kobalt felszaladt a csipeszre, megharapta a hüvelykujját, majd visszafutott a búvóhelyére. Ez a marás úgy látszik méreg nélküli volt, mert nem mutatkozott semmi tünet(kivéve talán a lyukakt a hüvelykujján).”

POECILOTHERIA REGALIS (Indian ornamental)

Wayne Kettlewell története alapján.
„A regalisom kb. 10cm lábfesztávolságú.Próbáltam átalakítani a viváriumát amikor elkapta a bal kezem kisujját.Ez az első marás 11 év alatt ami a madárpókokkal kapcsolatban ért.
Az első érzés egy éles ( forró ) fájdalom az ujjamban ,bár ahhoz nem elég nagy,hogy az egész szobán átdobjam a pókot. A sérült ujjam környéke eléggé zsibbad .Vérzett pár percig ,de nem túl hosszan.
Most 25 percel a marás után a zsibbadás már enyhén fáj .Az ujjam az ujjcsúcs közepéig enyhén feldagadt ,így ezzel az ujjammal nem tudok hosszú ideig gépelni. Ennél az eseménynél nyugtalansággal vegyes kíváncsiságot érzek. Az ujjam mérete és hőmérséklete alapján úgy tűnik ,hogy jól bedagadt és még mindig lüktetve zsibbad.”

A Következő nap hozzátette: „Még mindig itt vagyok!
Miután megírtam az előző írásomat ,elmentem aludni. A barátnőmnek sikerült enyhíteni a fájdalmaimonJ. Az ujjam kismértékben megdagadt ,de nem túlságosan és egy kicsit be is vörösödött. Érintésre érzékeny és merevnek érzem mikor mozgatni próbálom. Leszámítva ezt nincs más tünet. Azt hiszem ,hogy belefecskendezte az ujjamba a mérgét , mert ha nem akkor csak tűszúrásszerű fájdalmat kellene , hogy érezzek , de ez zsibbad ( fájdalmasan ) és lüktet. 
A testem más részére nincs hatással. Szokatlan érzés ez egészen nehéz leírni.
Van egy üveg borom és nincs kétségem afelől , hogy az alkohol enyhít a fájdalmon és talán közömbösíti is a mérget. Ki tudja?”

A marás után négy nappal hozzáírt néhány kézenfekvő utóhatást: „Ha emlékszel említettem , hogy a múlt héten megmart a 10 cm hosszú Regalis. És beszámoltam nem annyira különleges problémákról is, másról mint az érzékeny ujjam, melyből a tünetek lassan megszűntek. Négy másik észrevételem is van.
Hogy összefüggenek-e a marással azt nem tudom, ezt csak az tudná elmondani akit mart már meg Regalis. Tegnap előtt éjjel, nagyjából a marás után egy nappal a jobb vádliizmom begörcsölt nagyjából öt percnyi időre. Ezt csak egyszerű
izomgörcsnek gondoltam ( volt ilyen előtte is, de évek óta nem jelentkezett ).
Kb. reggel hatkor kaptam a következő görcsöt ugyanoda. Erre már tényleg kezdtem azt gondolni, hogy összefügg a madárpókmarással.
Aznap nagyon fáradtnak és kimerültnek éreztem magam és aludni akartam,de nagy nehezen fennmaradtam. A következő nap még mindig fáradt voltam. Délben végeztem a munkával és elszundítottam a díványon. Kb. délután háromkor megint begörcsölt a vádlim, de ekkor már a bal oldalon. Aznap később az alsó álkapcsi izmomba is átmenetileg görcsöt kaptam miközben ásítottam. Soha nem volt ennyi izomgörcsöm ilyen rövid időszakon belül.
Érdekelne az, hogyha valaki szenvedett el marást akkor tapasztalt-e hasonlót? 
Tudok valakit, de elfelejtettem a nevét. Nem áll szándékomban untatni senkit ezzel, de tudod vannak emberek akik gyűjtik az efajta információkat és gondoltam lehet, hogy megéri megemlíteni. De újra: Nem mondom azt, hogy ezek a tünetek összefüggésben vannak a marással. Még mindig fáj mindkét vádlim, de wow!! Amit abban a pár napban kaptam.”

PTERINOCHILUS MURINUS (Mombasa golden starbust)

Minax tarantulas nyomán.
„A.Smith leírja,hogy egy 23 éves nőt megmart az ujján egy kifejlett Mombassai nőstény.Az első tíz percben a megmart ujj megdagadt,tizenöt percel utána intenzív fájdalom jelentkezett és az egész kéz feldagadt. A fájdalom és a duzzadás 24 óra múlva hagyott csak alább,majd ezután ezek a tünetek fokozatossan megszüntek….” www.madárpok.hu

Egy cikk a National Geographic-tól: A madárpók mérge ugyanúgy csíp, mint a chili A kutatók szerint a potenciális támadók el?zésére a madárpókok olyan kellemetlen reakciókat kiváltó mérgeket termelnek, amelyek a chilipaprika kémiai riasztószeréhez hasonló módon hatnak.Annak ellenére, hogy egy pók marása akár komoly fájdalmat is jelenthet, vajmi keveset tudunk arról a molekuláris mechanizmusról, hogy hogyan is hozza létre a méreg ezt az érzést. Kevés az ismeretünk az érz?idegek membránjában lév? molekuláris csatornákról, amelyeken keresztül az ionok átáramlanak, s ily módon fájdalomként érzékelt elektromos jelek kisülésére késztetik az idegsejteket. Most a pókmérgeket tanulmányozó kutatók talán fölfedeztek egy új eszközt, amellyel alaposabban földeríthetik, hogyan m?ködnek az ioncsatornák a fájdalom létrejöttekor.David Julius és munkatársai a San Franciscó-i Kalifornia Egyetemr?l 22 pók- és skorpiófajt vizsgáltak meg, olyan molekulákat keresve, amelyek aktiválják az érz?idegeket és fájdalomérzetet váltanak ki. A kutatók három ilyen hatású molekulát határoztak meg egy, az Antillákról származó madárpók, a Psalmopoeus cambridgei mérgében. Amikor a tudósok egerek mancsába injektálták a mérget, a rágcsálók végtagjai begyulladtak és az állatok a mancsok nyalogatásával és rángatásával reagáltak. Azok a genetikailag módosított egerek azonban, amelyekben nem alakult ki az elkülönített molekulákra érzékeny receptor, nem reagáltak a méregre, mint arról a kutatók a Nature tudományos folyóirat legújabb számában beszámoltak.A madárpókfajokból izolált peptidek ugyanazt a receptort célozzák meg, mint a kapszaicin, a méreger?s chilipaprikák éget?, csíp?s hatású vegyülete. A kapszaicin és a madárpókok mérge ugyanazt a csatornát aktiválja, de eltér? módon. A kapszaicin belülr?l köt?dik a sejt receptorához, míg a madárpókok fehérjéi kívülr?l veszik célba a receptort.„Az ember ugyanazt vagy nagyon hasonló molekuláris következményeket érhet el ennek a csatornának két különböz? helyen való ingerlésével” – mondja Mike Catarina, a Johns Hopkins Egyetem biokémikusa. Ez a szokatlan helyzet hatékony laboratóriumi eszköznek bizonyulhat, f?zi hozzá. Mivel a madárpókok mérge az érz?idegek külsejét célozzák meg, a peptidek fölhasználhatók a neuronok tanulmányozására azok elpusztítása nélkül. Ráadásul a hasonló peptidekkel ellentétben, amelyek más ioncsatornákat blokkolnak, a „vanillotoxinoknak” ez az új csoportja ingerli a csatornákat, amikor a receptorokhoz köt?dik. Ez a jellemz? segíthet a csatornaszerkezetre alapozott új fájdalomcsillapító gyógyszerek kifejlesztésében.A növény és a pók tehát – az evolúció által – ugyanahhoz az általános molekuláris stratégiához jutott el annak megvalósításában, hogyan riasszák el az ellenségeiket ugyanazon receptor aktiválása révén. A kapszaicin elriasztja a paprikától az eml?söket, de nem hat a madarakra, amelyek így tudják terjeszteni a paprika magvait. A madárpókok mérgei azonban a vizsgálatok szerint mind a madarak, mind az eml?sök csatornáit aktiválják, ami arra utal, hogy a pókok több különféle ragadozó elleni védekezésre alkalmas toxint fejlesztettek ki az evolúció folyamán.

Nemrég kaptam egy nagyon nyugtalanító beszámolót marásról (Poecilotheria striata), ami sokkal rosszabb volt, mint amiről valaha is hallottam. Előzőleg határozottan úgy gondoltam, hogy a Poecilotheria marásáról írt szakvélemények eltúlzottak – meggondoltam magam.

Megmart egy 5”-os (12,7cm) Mysore Ornamental mialatt egy kis talajréteget szedtem ki a dunsztos üvegből, ahol átmenetileg tartottam őt (d.u. 5 körül). Véletlenül hozzáértem a lábához és egyenesen az üveg tetejéhez ronhant. Gyorsan megpróbáltam lefedni az üveget a kezemmel, de mint minden Poecilotheria faj ő is olyan gyors volt, rárohant a kezemre és egy másodperc alatt belemélyesztette a méregkarmait- bal kezem mutatóujjának első és középső ujjpercébe. 15-20 másodpercig volt a kezemen, ezután visszadobtam az üvegbe a kezemről. A marás olyan volt mint egy méhcsípés, csak kb 50x rosszabb. Kb 20 perccel később a kezem kétszeresére dagadt, de a fájdalom nem olyan vészes. Fél óra múlva mérhetetlen égető fájdalmat éreztem kezem felső részén és a tenyerem közepén, de a duzzadás kezdett apadni. Ahogy múlt az idő a fájdalom levándorolt az ujjaimba és a csuklómba, csengett a fülem és fájdalom a kezemből feláradt egyenesen a mellkasomba. Kezdtem már nagyon fáradt lenni és már majdnem kidőltem, de ébren tartottam magam. A marás után kb 5 órával a fájdalom elviselhetetlenné vált. Olyan volt, mintha egy nagy vörösen izzó kést egyenesen a kezem közepébe vágtak volna, és az ujjaimat mintha szétzúzták volna egy pöröllyel. Többek között benadryl-t vettem be, megpróbáltam átaludni a fájdalmat. Olyan intenzív volt a fájdalom, hogy nem hagyott aludni. Végül reggel 7 körül dőltem ki. Mikor felébredtem délután 1 körül volt, a fájdalom fájdalom hanyagolható lett, szóval úgy gondoltam, hogy túl vagyok a legrosszabbon. Kb 5 órával később munka közben a lábamba beleállt a fájdalom. Kis idő múltán az összes izmom megfájdult és úgy kezdtem járni, mint egy 95 éves öregemberm, és egy kicsit görcsölni kezdett a vádlim. Este 9 körül keveredtem haza és egyenesen az ágyamba mentem. Röviddel ezután elkezdtek hihetetlenül görcsölni a lábaim, fájtak az ujjizületeim meg a térdeim. Az éjszaka hátralevő részét ébren töltöttem; ezek a görcsös fájdalmak futkostak az összes izomomban le és fel az egész testemben a lábamtól kezdve egészen az állkapcsom izmaiig (testem minden egyes izmán áthaladtak ezek a görcsök- nem túlzok). Állkapcsom izmai megmerevedtek és nem tudtam kinyitni a számat kb 10 percig. 11 körül, a következő reggelen lebánultam több mint 2 órára. Ha csak megmozdult testem bármely része, egyből elkezdett görcsölni. Egyszer a görcs elmúlt, nehezen tudtam csak mozogni, mert az izmaim annyira fájtak és ha megmozdítottam a karjaim, a lábaim, stb. bizonyos irányokban viszont görcsöltek, tehát nagyon óvatosan kellett mozognom. Ezen az éjszakán ismét jelentkeztek a görcsök, de nem olyan erősen és gyakran. A következő két hétben még mindig előjöttek a görcsök a lábamban, a kezemben és az izületeimben. Észrevettem, hogy kicsit vesztettem a mellizmomból. Aztán amikor felébredtem a bal vállizületemben intenzív fájdalmat éreztem. Két héttel a marás után még mindig éreztem a tüneteket és olyan érzésem volt, hogy elolvadok és most ezzel a fájdalommal a vállamban eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz. Véletlenül ismertem egy doktort Indiából (ahonnan a pók származik), aki Indiában rengeteg madárpók,-és kígyómarást kezelt. Beadott egy rakás szteroidot meg fájdalomcsillapítót és elvégzett egy csomó vértesztet. Ez augusztus elején történt és mostanra már jól vagyok, de néha-néha még begörcsölnek a lábaim és a kezeim.

Josh Peacock