Welcome To My Life

„25 évvel ezelőtt én és ő legjobb barátok voltunk, ez mostanra igaz szerelemmé vált örökre”

1.fejezet:

-Chelly, Chelly, Chelly.

Megfordultam és megláttam, hogy az 5 éves barátom rohan egyenesen felém. Forró nyári nap volt a tengerparton. A homokvárunkat építettem, amíg Gerard elment madártollat hozni a tetejére. Mosolyogtam, amikor megláttam, hogy a madártollat lebegteti a levegőben. Beleszúrta a tollat a homokvár tetejébe és mindketten mosolyogtunk. Odafutottunk Gerard nagyijához, aki a parton könyvet olvasott.

-Nagyi, nézd meg a homokvárunk!- kiabált Gerard.

Felnézett a könyvéről a homokvárunkra.

-Ez csodálatos kedveseim! Álljatok mellé és csinálok egy képet rólatok.- mondta és elővette a táskából a fényképezőt.

Gerardddal egymásra mosolyogtunk és odafutottunk a homokvárhoz. Elena követett minket. Odaálltunk a homokvár mögé és átkaroltuk egymást.

-Szeretlek Geeward!

-Én is szeretlek Chelly!

Mosolyogtunk.  Ez az emlék örökre megmarad. Gerard és én legjobb barátok vagyunk, mióta mozogni tudunk. A szüleink nagyon közel állnak egymáshoz és nyilván valóan én és Gerard is. Ez a legjobb dolog, amit az élet hozott nekem. Nem tudom mi lenne, ha nem lenne Gerard mellettem. Mi voltunk a legjobb barátok az egész világon.

~*~

-Powerpuff Girls! (ez a Pindúr pandúrok sztem XD)

-Power Rangers!

Gerard és én, azon veszekedtünk egész úton hazafele a strandról, hogy melyik műsor jobb. Nyilvánvalóan én kiabáltam a Powerpuff Girls-t, Gerard pedig a Power Rangers-t.

-Shhh! Mikey alszik!- rohant le Gerard anyukája az emeletről, mikor beértünk a házba. Mikey Gerard öccse. Még csak 1 éves. Tulajdonképpen még nem tud beszélni és járni.

-Bocsi anya.- mondta Gerard halkan.

Ártatlanul mosolyogtunk és befutottunk a nappaliba. Csendben voltunk, amíg meg nem láttam, hogy itt vannak a szüleim.

-Apaaa! Anyaaa!- kiabáltam és az ölükbe ugrottam- Nézzétek meg a képet, amin a Geewarddal közös homokvárunk van.- lebegtettem meg a képet az arcuk előtt. Nevettek és elvették a képet.

-Ez nagyszerű édesem!- mondták boldogan.

Büszkén mosolyogtam és Gerardra néztem, aki a tv-be nézte a Power Rangers-t. Kiugrottam a szüleim öléből és lehuppantam Gerard mellé a földre.

-Ez a Powerpuff Girls?

-Nem.- válaszolta a távirányítót szorongatva.

Az órára néztem és vissza Gerardra.

-De ez az! Mindig akkor megy, amikor az óramutató azon a számon van.

-De ez a Power Rangers!

-Geeeewardd!- nyafogtam.

-Nézd, itt a rózsaszín power ranger, amit te szeretsz.- mutatott a tv-re.

Odanéztem és megláttam a kedvenc power ranger-em.

-Oké.- sóhajtottam.

-Chelsea, Gerard! Vacsi!- hallottuk Elena kiabálását a konyhából, miután vége lett a Power Rangersnek.

-Na egy versenyt Chelly.

-Tudod, hogy úgyis legyőzlek.

Felpattantunk és rohanni kezdtünk a konyha felé, félrelökve Donnát az útból.

-Haha! Győztem!- csaptam a konyha asztalra.

-Nem! Én győztem!- vitatkozott Gerard.

-Döntetlen.- nevetett Elena, miközben két tányér ételt rakott elénk.

-Köszi nagyi!

-Köszönöm Elena nénikém!- mondtam, bár még túl kicsi voltam, hogy megértsem, hogy nem az igazi nénikém.

Vacsora közben arról beszélgettünk, hogy mik akarunk lenni, ha felnövünk.

-Ha nagy leszek, Power Rangers leszek!- mondta Gerard, az öklét a magasba lendítve.

-Én is.- egyeztem bele.

-De te nem is szereted.

-Igen, de ha te Power Ranger vagy, én pedig Powerpuff Girl, akkor nem látjuk egymást…és én nem tudok nélküled élni Geeward!

-Én se tudok nélküled élni Chelly! Szeretlek.

-Én is szeretlek.

Mikor megettük a vacsorát, beleraktuk a mosogatóba a tányért és visszamentünk a nappaliba.

-Gyere Chelsea, vedd a kabátod. Megyünk.- mondta anya.

-Nem maradhatnánk még egy kicsit?- nyöszörögtem.

-Nem. Holnap találkozol megint Gerarddal.

-Jaj!- mosolyogtam és felvettem a kabátom.

-Szia Chelly! Holnap találkozunk.- mondta és megölelt.

-Szia Geeward! Szeretlek!

-Én is szeretlek.

Én, anya és apa elindultunk hazafelé.