-Chelsea, gyere! Mennünk kell!

Az első napom volt a középiskolában és épp a szobámban készülődtem. Felkaptam a szemceruzám és kihúztam a szemem, majd lementem a lépcsőn.

-Kész vagy?- kérdezte anya, mikor leértem.

-Aha.- megfogtam a táskám, kimentünk az ajtón és beültünk a kocsiba.

Gerardék házához mentünk. Kijött a házból és beszállt ő is.

-Szia Gerard!

-Hi Chels, hogy vagy?

-Izgulok…te?

-Én is.

Leparkoltunk a suli előtt. Én és Gerard kiszálltunk a kocsiból.

-Érezzétek jól magatokat.- mondta anya és elhajtott.

Gerarddal egymásra néztünk idegesen, majd elindultunk a suli bejárata felé kéz a kézben. Sok olyan ember mellett haladtunk el, akikről úgy tűnt, hogy már régiek a suliban és egy csomó barátjuk van, de engem nem érdekeltek, mert az egyetlen ember akire szükségem volt, épp mellettem sétált és a kezemet fogta.

Bementünk az ajtón a portához.

-Üdv. Meg tudná mondani hova kellene mennünk?- kérdezte Gerard az ablak mögött ülő nőtől.

-Mi a nevetek?- kérdezte tőlünk azt a kérdést, amit ma még jó párszor fel fognak tenni nekünk ma.

-Én Gerard vagyok, ő pedig Chelsea.

-Második nevetek?- nézett ránk furcsán.

-Oh, Gerard Way és Chelsea Smith.

Beütötte a nevünk a számítógépbe és ránk nézett.

-3011-es terem. Legfelső emelet.

-Kösz.- mondtuk egyszerre és elindultunk megkeresni.

Felmentünk a legfelső emeletre.

Mire felértünk, alig kaptam levegőt. Gerard rám nézett és nevetett.

-Nem vagy túlságosan fitt, ugye?- nevetett.

-Még csak 12 vagyok.

-Hát…én is.

-De te fiú vagy.

-Oh, kösz hogy észrevetted.- mondta gúnyosan, mire nevettem- Menjünk keressük meg a termet.- bólintottam és elindultunk a folyosón.

-Itt a 3011-es.- mutatott egy ajtóra.

Egy csomó gyerek állt sorba az ajtó előtt. Elmentünk a sok gyerek mellett és megálltunk az ajtó előtt. Vettem egy nagy levegőt hogy mondjak valamit, de valaki a szavamba vágott.

-Héé, menjetek a sor végére!

Megfordultunk és megláttunk egy szőke hajú lányt, aki gonoszan néz ránk. Nem mondtunk semmit. Nem volna túl jó összeveszni már most, úgyhogy inkább csendben visszamentünk a sor végére.

A tanár kb. 10 perc múlva jött és beengedett minket. Mi mentünk be legutolsónak Gerarddal ezért leültünk leghátra.

-Jó reggelt diákok!- mondta a tanár, miután leültünk.

-Jó reggelt.- válaszoltuk egyszerre.

-A nevem Miss Comway.- mondta és felírta a táblára- Én leszek a tanárotok ebben az évben. Később, majd körbevezetlek titeket ebben a csodálatos iskolában, de most mutatkozzatok be ti. Végigmegyünk az osztályon.

Mindenki bemutatkozott. Elmondta a nevét, hol született, hány éves és a családjáról. Kezdtem eléggé ideges lenni. Mindig izgulok, ha sok ember előtt kell beszélnem. Gerardban erősödött a bizalmam az évek alatt. Tudta mit érzek most, ezért megfogta a kezem az asztal alatt.

Mikor Gerardhoz és hozzám értünk a bemutatkozásban, megszorítottam a kezét, hogy kezdje ő. Tétovázás nélkül kezdte is.

-Hi. Eh...hát…a nevem Gerard Way. 12 vagyok. Itt születtem és itt éltem egész életemben. A szüleim neve Donna és Donald és van egy kisöcsém Mikey. Ööö…Chelsea-val, aki mellettem ül, születésünk óta ismerjük egymást. Olyan nekem, mint a testvérem. Nagyon sok időt töltünk együtt és kétségkívül ő a legjobb barátom…és...nagyjából ennyi.

-Köszönjük Gerard.- mosolygott Miss Comway- És végül, de nem utolsó sorban.- mosolygott rám és mindenki hirtelen rám nézett.

-Ööö…hát…H-hi.- beszéltem idegesen- A nevem Chelsea Smith. M-még csak 12 éves vagyok. Itt éltem egész életemben. A szüleim neve Hayley és Ian és nekem nincsen testvérem. Ahogy Gerard mondta, nagyon közel állunk egymáshoz, olyan nekem, mint a testvérem. Ööö…van két kutyám, egy lány és egy fiú. Bonnie és Jake. És…ömm…ennyi.

-Köszönjük édesem.- mondta Miss Comway, mire mindenki vissza rá nézett.

Gerardra néztem. Rám mosolygott és kacsintott. Visszamosolyogtam.

A nap gyorsan telt, aminek most az egyszer nagyon örültem. Gerarddal a suli előtt vártuk anyát. Összehasonlítottuk az órarendünket, miközben vártunk. Csak pár óránk volt együtt.

-Milyen volt az első napotok?- kérdezte anya, mikor beszálltunk a kocsiba.

-Jó, azthiszem.- válaszoltam.

-Sok közös órátok van?

-Csak pár…a rajzon együtt vagyunk.- mondtam boldogan.

A rajz volt mindkettőnk kedvenc órája. Fiatal korunk óta szeretünk rajzolni.

Megálltunk Gerardék házánál. Gerard kiszállt.

-Holnap találkozunk Geeward!- nevettem

-Szia Chelly.- nevetett- Szeretlek.

-Én is.

Megölelt és elindultunk haza.