1 hónapja jártunk abba a suliba. Gerard szerzett pár barátot egyből. Engem félős gyerekként ismertek a suliban. Az ebédlőbe mentünk együtt és egy asztalt kerestünk.

-Gee, erre.- körbenéztünk és megláttuk, hogy Gerard új haverjai integetnek. Elengedtem a kezét és engedtem, hogy elmenjen és leüljön hozzájuk.

-Menj.- mondtam.

-Gyere velem.

-De ők nem szeretnek engem.

-Ne légy ostoba Chels.- megfogta a kezem megint, odamentünk az asztalhoz és leültünk egymás mellé.

-Ő Chelsea.- mutatott be Gerard, én pedig mosolyogtam.

-Oh, a félős lány.- mondta az egyik lány.

A mosoly eltűnt az arcomról és Gerardra néztem. Nevetett kissé, csatlakozva a többi kacagó lány közé. Éreztem, hogy a szívem darabokra törik. Tudtam, elveszítettem a legjobb barátomat. Felálltam és elindultam.

-Hova mész?- kérdezte Gerard.

-Vissza a bölcsibe sírni?- rájuk néztem és mindannyian baba fejet vágtak és a szemüket törölgették gúnyosan.

Visszanéztem Gerardra, aki alig bírta visszafolytani a röhögést. Nem állt ki mellettem. Éreztem, ahogy a szemem megtelik könnyekkel. Felkaptam a táskám a földről és kirohantam az ebédlőből.

Befutottam a női wc-be és lerogytam a földre. Hallottam, hogy az ajtó kissé kinyílik, ezért berohantam az egyik fülkébe és becsaptam az ajtót.

-Úristen, ez a Gerard Way milyen jó pasi.- mondta az egyik lány.

Tátva maradt a szám.

-Igen, de jobban nézne ki, ha nem feketébe öltözne és levágatná egy kicsit a haját.

-A hülye Chelsea miatt van, ő is mindig feketébe jár. Csak miatta csinálja.

-Tudom! Az a csaj egy őrült…

-Teljesen.

Hirtelen megszólalt a csengő.

-Gyerünk jobb lesz, ha megyünk a terembe.

-Milyen óra lesz?

-Rajz, a cuki Gee-vel.

-Klassz.

Hallottam, hogy az ajtó becsukódik. Kissé kinyitottam a wc ajtaját és mikor láttam, hogy már nincsenek ott, kirohantam a wc-ből. A terem helyett inkább lerohantam az emeletről, ki a suliból és meg sem álltam hazáig.

Mikor hazaértem, egyenesen a szobámba mentem. A szüleim nem voltak otthon, mert dolgoztak. Ráugrottam az ágyamba és kiabálni kezdtem a párnámba.

Hogy veszíthettem el a legjobb barátomat?! Pár óra alatt elvesztettem mindent, ami fontos nekem Gerarddal együtt. Elvesztettem a szívem és a lelkem egy részét, mert az Gerard volt. Miért történik ez velem?!

Ránéztem az órámra. Délután 4 óra. Már két órája csak ülök az ágyamon és sírok. Valaki csengetett. Lassan kimásztam az ágyamból és letöröltem az arcom. Lementem a földszintre és kinyitottam az ajtót.

-Gerard?- suttogtam.

-Hi- mosolygott.

Megráztam a fejem és a nappaliba mentem. Lerogytam a kanapéra és nagy nehezen próbáltam visszafolytani a könnyeimet. Gerard odajött és lassan leült mellém.

-Mi a baj Chelly? Miért nem jöttél rajzra?

-Mi a baj?- néztem rá- MI A BAJ?! Hogy kérdezhetsz ilyet, hogy mi a baj? Elvesztettem a legjobb barátom Gerard!!!

-Hogyhogy elvesztetted?

-Oh, Gerard. Ne hülyéskedj! Az ebédlőben, azok a lányok, viccet űztek belőlem! Te mellém álltál? Nem! Csak röhögtél velük együtt. Mikor kijöttem, nem jöttél utánam.

-Chels! 12 éves vagyok. Nem gondoltad hogy válasszak legjobb barátot.

-Mi legjobb barátok voltunk 5 éves korunk óta! Egészen 12 éves korunkig. Új barátaid lettek és minden megváltozott.

-Hogy mi? Már barátaim se lehetnek?- mondta már mérgesen.

-De! Legyenek barátaid! Persze! De nem gondoltad, hogy emiatt hagyod ott a legjobb barátod? ENGEM!

-Én nem hagytalak ott! Te futottál el!

-Igen de…

-NEM ÉRDEKEL SEMMI! ÉRETTEBB LETTEM AZÓTA! TE CSAK EGYRE ÉRETLENEBB VAGY!!! KIBASZOTTUL ÉRETLEN VAGY!- kiabált, de olyan hangosan. Felpattant a kanapéról és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy az majdnem kiszakadt.

Sírni kezdtem, úgy ahogy még eddig soha. Gerarddal volt már pár kisebb vitánk, de még SOHA nem mondott nekem ilyeneket, mint most és nem is káromkodott.