Felvettem a táskám és odamentem ahol Gerard ült. Lassan leültem mellé, a már kihúzott székre.

-Hi.- mondta Gerard.

-Hi.- válaszoltam halkan.

Néztem, ahogy elővesz a táskájából egy fekete tollat. Az üres papírdarabot nézte, amit Mr. Jones adott jegyzetelésre.

-Miről fogunk beszélni akkor?- kérdezte.

-Nekem mindegy.- vontam meg a vállam.

Csendben ültünk és mindketten azon gondolkodtunk, hogy miről lehetne jó topic-ot csinálni, amit majd bemutathatunk.

-Kat, van egy felesleges cigid?- kiabált át Gerard a termen.

Körülnéztem, Mr. Jones nem volt a teremben. Katre néztem. Mosolygott és bólintott. Kat párjára néztem, aki már szorgosan dolgozott, Kat meg csak ült és játszogatott az ujjaival.

-Dohányzol?- tereltem vissza Gerardra a figyelmem.

-Igen…mért?

-Még csak…16 vagy.

-Mi a baj ezzel?

-Miért nem csináljuk a topicot a fiatalkori dohányzásról?...- mondtam gúnyosan és forgattam a szemeim.

-Oh…tőlem.

-Rendben. Ebédidő. A topicot kedden kell bemutatnotok. Van rá 5 napotok.- mondta Mr. Jones, miközben visszajött a terembe.

Mindenki elkezdte összepakolni a cuccait. Felvettem a táskám a földről és felálltam.

-Akarsz találkozni suli után, hogy befejezzük?- kérdezte Gerard, miközben felállt és betolta a székét.

-Még el se kezdtük.

-Akkor kezdjük el.

-Persze. Hol és mikor?

-Ömm…ma este? Nálad, nálam?

-Átjöhetnél hozzánk…ha akarod.

-Ok. Király. De állj…nem tartasz bulit vagy valamit Szülinapodra?

-Nem, hétvégén tartom.

Bólintott.

-Tudod hol lakom ugye?- kérdeztem.

-Nem költöztetek azóta mióta utoljára ott voltam?

-Nem.

-Akkor tudom hol laksz.

-Ok. Szia.

-Szia.- mosolygott és elindult Kat felé.

Sóhajtottam és megfordultam.

-Whoaa.- mondtam mikor megláttam, hogy Frank mögöttem áll.

-Ohh…kössz. Tényleg ennyire csúnya vagyok?

-Dehogyis!- nevettem- Csak nem tudtam, hogy itt vagy.

Mosolygott és felém hajolt, majd az ajkaink pár másodpercre találkoztak. Megfogtam a kezét és elindultunk ki a teremből.

A nap hátralevő része normálisan telt. Frankkel a suli kapuján sétáltunk ki, mikor vége lett a sulinak és elindultunk haza. Frank pár ajtóval alrább lakik mint én, úgyhogy mindig együtt szoktunk hazamenni.

-Várjatok.- hallottam valaki kiabálását, de figyelmen kívül hagytam. Mikor már az illető a nevemet kiabálta, megfordultam és megláttam Gerardot utánunk rohanni. Utolért és megállt előttünk.

-Helló.- mondta kifulladtan- Ti ketten aztán tudtok roha…

-Mi az?- szólalt meg Frank.

-Um, nem bánjátok, ha veletek megyek?

-Minek?- kérdezte Frank, mielőtt még bármit is mondhattam volna.

Frank azóta utálja Gerardot, mióta elmondtam mi történt kettőnk közt. Arról hogy legjobb barátok voltunk a veszekedésünkig és így tovább… Gerard nem mondott semmit, csak rám nézett ahogy Frank is. Mindketten magyarázatra vártak.

-Ömm…Frank…Gerard azért jön át hozzám, hogy megcsináljuk a bemutatót.

-Oké…

Hárman mentünk haza javarészt csendben. Frankkel kézen fogva, Gerard meg csak jött mellettem. Amit hallani lehetett az a szél volt, a saját lépésünk és ahogy Gerard magában dúdolgat.

-Majd később még felhívlak.- csókoltam meg Franket egy ölelés kíséretében, mikor odaértünk a házukhoz. Bólintott.

-Szia. Szeretlek.

-Én is szeretlek.

-Szia Frank.- köszönt Gee.

-Uhh…szia.- mondta halkan és odament az ajtóhoz. Kivette a zsebéből a kulcsot, kinyitotta az ajtót, integetett és bement.

-Miért utál Frank?- kérdezte Gerard, ahogy a járdán sétáltunk a házunk felé.

-Nem utál.

-Oh, ne már. Nyilvánvaló hogy utál.

-Akkor nem tudom.- hazudtam.

Kinyitottam az ajtót és bementünk, Gerard pedig követett. A nappaliba mentem és megláttam a szüleimet a kanapén ülni.

-Szia anya, apa.

-Szia édes.- mosolyogtak- Milyen volt a suli?- kérdezte anya.

-Uh…uncsi.- nevettem- Nekünk most leckét kell csinálni, úgyhogy felmentem a szobámba.- fordultam meg hogy felmenjek.

-Nektek?- kérdezte apa, mire én visszafordultam.

-Igen, nekem és…Gerardnak.

Mostanra már Gerard is odaért hozzánk, anya és apa pedig felálltak.

-Awww, újra barátok vagytok?- kérdezte anya, miközben mindketten mosolyogtak.

Felhúztam a szemöldököm.

-Ömm…nem…csak egy bemutatót csinálunk együtt.

Mindkettőjük mosolya hirtelen komolyságra váltott. Tudom, mindig is kedvelték Gerardot. Mindig próbáltak bátorítani, hogy beszéljek vele és béküljünk ki.

-Most felmegyünk.- mondtam gyorsan és felmentem. Gerard megint követett.

-Ez a hely nem változott túl sokat.- mondta felfelé menet.

-Igen.- bólintottam.

Felértünk a szobába. Kinyitottam az ajtót és felkapcsoltam a villanyt.

-A szobád se.- nevetett és körülnézett.

-Tudom, nem változtam túl sokat.- nevettem.

-Úristen!- odament az ágyamhoz és felvette a mackót az ágyról.

Ha megnyomtam a mackón a szívet, akkor azt mondta hogy „Legjobb barátok egy életre”.

Gerard adta nekem a 10. szülinapomra. Bár már megutáltam Gerardot, nem volt szívem kidobni.

-Ez még meg van?- fordult felém a macival a kezében.

Csak halkan nevettem, de nem szóltam semmit.

-Mi történt…veled és velem?- kérdezte halkan.

-Népszerű lettél.- válaszoltam simán és odamentem az asztalomhoz.

Bekapcsoltam a gépet és megfogtam egy füzetet és egy ceruzát. Megfordultam és megláttam, hogy Gerard az ágyon ül és a macit nézi. Eléggé zaklatottnak tűnt. Lassan odamentem hozzá és leültem mellé.