Kinyomtattam az utolsó oldalt is és kivettem a nyomtatóból a lapot.

-Kész.- mosolyogtam.

-Végre.- sóhajtott Gerard és hátradőlt a széken.

Nevettem és a gép órájára néztem. Már este 8 óra. Már majdnem 5 órája ezen dolgozunk.

-Gerard, maradsz vacsorára?- kiabált fel anya- Rendeltünk pizzát.

Ránéztem és láttam, hogy nem nagyon tudja mit válaszoljon. Tudtam, hogy azelőtt mindig nagyon szerette a pizzát, ezért válaszoltam helyette.

-Igen anya.- kiabáltam le.

Visszanéztem Gerardra, aki mosolygott és elpirult.

-Ömm…van egy bolt a sarkon, igaz?- kérdezte pár perccel később.

-Igen, miért?

-Valójában szükségem lenne cigire.

-Téged kiszolgálnak?

-Néha, eljössz velem?

-Ömm aha persze…csak átöltözöm. Nagyon utálom ezt az egyenruhát.- mondtam és lenéztem a szörnyű kék egyenruhámra.

-Hát…szép lábaid vannak.- mondta a lábaimat nézve.

Felhúztam a szemöldököm.

-Ööö…kösz.

-Megvárlak kint.- kacsintott és becsukta az ajtót.

Ráztam a fejem és odamentem a szekrényemhez. Kivettem egy farmert és egy fekete Iron Maiden pólót. Felvettem és kimentem az ajtón. Gerard már várt.

-Szeretem ezt a bandát.- bólintott a pólóm felé.

-Még szereted az Iron Maiden-t?- kérdeztem meglepődve.

-Nyilvánvalóan.

-Nos, minden megváltozott rajtad kivéve a zenét, mert még mindig ugyanazt hallgatsz.

-Nem változtam sokat.

-Oh, ne már Gerard, nagyon sokat változtál. Valld be.

-Hát…csak egy kicsit…de csak a korom miatt.

-16 vagyok és még mindig ugyanolyan, mint régen.- mondtam és elmentem mellette le a lépcsőn. Hangosan sóhajtott és követett.

Mikor leértünk, bementünk a nappaliba és elmondtam apának, hogy hova megyünk.

-Vegyél fel kabátot, hideg van kint.- mondta.

-Csak ide a sarokra megyek.

-Chelsea, meg fogsz fázni.

Sóhajtottam és megfogtam a szürke pulcsim, felvettem és elindultunk Gerarddal.

A boltba sétáltunk és apának igaza volt. Rohadt hideg volt! Bementünk a boltba, a pénztárhoz.

-Hello, Gerard. Hogy vagy drágám?- beszélt egy nő barátságos hangon.

-Hi, jól, kösz. Te?

-Igen, én is jól, kösz. Mit adhatok?

-Egy doboz Marlboro Red-et.

Bólintott és a mögötte lévő fiókból kivett egyet, majd visszafordult Gerardhoz.

-3 font lesz.- mondta.

Gerard belenyúlt a zsebébe és kivette a pénzt. Odaadta a nőnek és elvette a cigit.

-Kösz. Szia.- mosolygott és elindult az ajtó felé. Követtem.

-Látszólak nagyon ismered.- mondtam és elindultunk vissza hozzánk.

-Igen, Kat anyukája.- mondta és kivett egy szál cigit- Kérsz egyet?- nyújtotta nekem.

-Nem…kösz.

-Ahogy gondolod…- visszarakta a zsebébe.

Ahogy hazafele mentünk éreztem, hogy engem bámul. Végül ránéztem.

-Mi van?

-Semmi, csak…jól nézel ki…maradtál ugyanaz a régi Chelly.- mosolygott.

Ahogy meghallottam a nevet ’Chelly’ nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak és ne piruljak el.

-Kösz…Geeward.

Nevetett és én is.

Az út hátralevő részét csendben töltöttük. Nem bírtam ki, hogy ne vessek rá egy gyors pillantást. Bár utáltam nézni, amikor az emberek dohányoznak, de Gerard olyan aranyos volt, ahogy kifújta a füstöt. Nem tudtam eldönteni, hogy most szeretem őt, vagy sem. Az egyik felem azt mondta, hogy nagyon NEM kéne, mert nagyon szeretem Franket…de…a másik felemmel úgy éreztem, szeretem Gerardot.

A könnyek már csípték a szemem, ahogy ezeket a zavaros gondolatokat hallgattam. Úgy éreztem, nagyon szeretném most azt kiabálni, hogy „Gerard szeretlek!” de nem tudtam eldönteni, hogy tényleg szeretem-e vagy sem!