Galagonya

"Szíverősítő és nyugtató gyógynövényünk"

Népies neve:
gelegenye, fehértövis, Isten gyümölcse, cseregalagonya

A népi gyógyászatban leggyakrabban alkalmazott szívgyógyszerek egyike a galagonya. A növényt évszázadok óta ismerjük, a cserje többnyire kertekben, szántóföldek szélén nő, vadon vagy telepített formában. A kilenc méteresre is megnövő bokor, formára nyesve fehér virágaival, piros bogyóival gyakorta szolgál dekoratív kerítésként is.
Az első ismert feljegyzések egyike 1305 körül keletkezett, s szerzője még köszvény ellen ajánlotta, ám egyes források szerint a népi orvoslás szívpanaszok enyhítésére is használta.
Ez utóbbi alkalmazásmódot igazolták később a 19-20 századi vizsgálatok, melyek szerint a galagonya az egyik legkiválóbb szívre ható gyógynövény. E kutatások során kiderült, hogy a növény úgy erősíti és szabályozza a szívműködést, hogy jóformán semmilyen mellékhatása nincs, s ezért tartós kezelés is végezhető vele.

A galagonya levelében, termésében és virágzó ágvégében egyaránt sokféle vegyület fordul elő: flavonoidok, aminok, triterpénszármazékok, kolin, acetil-kolin, purinszármazékok, amigdalin, pektinek, antocianidinek és proantocianidinek.
Régóta ismeretes, hogy a galagonya hatóanyagai csökkentik a vérnyomást (ha nem is közvetlenül) és a vér koleszterinszintjét, megakadályozzák, hogy koleszterin rakódjon az érfalra, s ritkítják a szívtáji szorító fájdalommal járó (angina pektoriszos) rohamokat is. Jótét hatásuk annak tulajdonítható, hogy a szívkoszorúerek tágításával javítják a szívizomzat vérellátását, elősegítik azokat az anyagcsere-folyamatokat, amelyeknek következtében nő a szívösszehúzódások ereje, s az úgynevezett angiotenzin-átalakító enzim gátlásával fékezik a vérnyomás-növekedést. Az értágítás egyrészt annak tulajdonítható, hogy bizonyos flavonoidok elernyesztik a szívkoszorúerek simaizomzatát, másrészt jó néhány anyagot megakadályoznak abban, hogy a szívbeli erek simaizmát összehúzzák.
Hatóanyagai infarktus után a szívizomzat vérellátását, az ér újraképződését segítik elő, a vérnyomást és pulzusszámot csökkentik, s ezzel együtt fokozzák a szervek és az izmok vérellátását. A 40 év feletti, keveset mozgó, rendszertelenül táplálkozó, dohányzó, nagy igénybevételnek, erős stresszes hatásoknak kitett menedzserek szívműködési zavarainak megelőzésére is kiváló megoldás a naponta fogyasztott galagonyatea.

Egybibés galagonya termés                     Egybibés galagonyavirág

Cseregalagonya                             Cseregalagonya virág közelről

Hogyan gyűjtsük:

A növény virágos leveles ágvégét, hajtásvégét használják gyógyászati célra.
A cserje május-júniusban virágzik, termését októberben szedik.

Hogyan használjuk:

Tea: 2 dl forró vízzel forrázzunk le 1 teáskanálnyi szárított galagonyalevelet, majd 15 perc elteltével szűrjük le. Naponta 2-3 csésze tea fogyasztása javallott.
Tinktúra: Virágból, levélből, bogyóból készül.
Tabletta: A galagonyából készített tabletta porított virágot, levelet, bogyót tartalmaz.
Fűszerként: A galagonya terméséből gyümölcszseléket és mártásokat lehet készíteni.

Galagonyalekvár:

Hozzávalók: 1 kg galagonyabogyó, cukor, víz, csipet tartósító

A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön állandóan kevergetve, sűrítsük. A tetejére tegyünk pici tartósítót.

Érdekesség:

A IV. Henrik (1533-1610) udvari orvosától származó ital, a Sirupus Senelorum a galagonya terméséből készült.

Figyelem:

Gyerekek, várandós és szoptató nők ne használják.
Téves, miszerint a galagonyatea kiváló fogyasztótea, bár kétségkívül ismeretes vízhajtó hatása, de a zsírraktáraktól a tea fogyasztásával nem lehet megszabadulni.
Használata előtt érdemes orvosi kivizsgálást kérni, és tisztázni a betegség súlyosságát.