Lándzsás útifű
(Plantago lanceolata)
Megtalálható réteken, legelőkön, utak mentén, parlagokon, árkokban és gyakorlatilag az egész világon. Rokona a Széleslevelű nagy útifű (Plantago major) semmiben sem marad el tőle, és éppúgy használható, mint a lándzsás útifű. Az útifű elsősorban a légzőszervi megbetegedések ellen használható, különösen erős köhögés, szamárköhögés, tüdőasztma, hurut, de még tüdőtuberkulózis ellen is. Teája máj-és hólyagbántalmak esetén is ajánlható. Gyógyítja a golyvát: friss leveleket szétmorzsolunk a két kezünkkel, kicsit megsózzuk, és így tesszük a nyakra. Hosszabb gyaloglás alkalmával cipőnkbe téve megakadályozza a vízhólyagok kialakulását. Gyógyítja a rosszindulatú mirigybetegségeket is, ilyenkor fel kell rakni a beteg testrészre. Ezekben az esetekben friss majoránnát kell beáztatni olívaolajba, majd 10 napig meleg helyen tartjuk. Az így nyert olajjal bekenjük a beteg testrészt, amire rárakjuk a szétmorzsolt útifűlevelet, és egy kendővel bekötjük.
Teakészítés: 1 púpozott teáskanál levelet adunk 1/4 liter vízhez, csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.
Teakeverék: 1 púpozott teáskanálnyi keveréket 1/4 liter vízzel leforrázzunk. A keverékhez kakukkfüvet és útifüvet veszünk 1:1 arányban.
Levélborogatás: a frissen szedett széles levelű vagy lándzsás útifűlevelet megmossuk, egy deszkán összetörjük és felrakjuk.
Szirup (első változat): két összemarék útifűlevelet ledarálunk húsdarálón. Ehhez a levélpéphez 300 gramm nyerscukrot és 250 gramm valódi mézet és kevés vizet adunk, hogy oda ne égjen. Folyamatos kevergetés közben gyenge tűzön főzzük, amíg sűrű massza keletkezik belőle, amit melegen üvegekbe töltünk. Hűtőszekrényben tároljuk.
Szirup (második változat): a megmosott útifűleveleket nyerscukorral rétegesen rakjuk egy uborkásüvegbe, és jól nyomjuk össze az egészet. A massza leülepedik. A következő napokon újabb és újabb rétegeket rakunk be, míg az üveg meg nem telik. A kertben egy védett helyen lyukat ásunk, és a 3-4x-es pergamenkötéssel lezárt üveget beleállítjuk. Egy deszkalapot teszünk föléje és arra nehezéknek egy követ. A gödröt úgy temetjük be, hogy a deszka és a kő jól látható maradjon. A talaj egyenletes melegének hatására a cukor és a levelek sziruppá erjednek össze. Mintegy három hónap múlva kivesszük az üveget a földből, a levét gyümölcspréssel kinyomjuk (nem kendőn át), egyszer felforraljuk és jól zárható üvegekbe töltjük. Ha az erjesztésnek ez a módja nem kivitelezhető, tartsuk az üveget a napon vagy a tűzhely (kályha) közelében, míg az alján lerakódik a szirup. Ezt a szirupot is fel kell forralni egyszer.
|