Írta: Deandra
A mű eredeti címe: Warmth
Fordította: Vígh Anna-Mária (Minou)

Jogi nyilatkozat: A történetben szereplő helyszínek és nevek kitalálója és tulajdonosa J. R. R. Tolkien. A történet Deandra munkája, a fordítás az enyém. Engedély nélkül máshol közölni tilos!

Melegség

- Éomer? Te vagy az? – motyogta Lothíriel álmos hangon, mikor a hálószoba ajtajának nyílását hallotta. Férjét Aldburgba szólította a kötelesség, és nem lehetett tudni, mikor tér vissza onnan. A királyné ilyenkor általában fennmaradt, hogy üdvözölje férjét, mikor megérkezik, de ezen az éjszakán a kimerültségtől elnyomta az álom.
- Igen, szerelmem. Talán valaki mást vártál? – csipkelődött a férfi.
- Csitt, te bolond! Bújj az ágyba, fázom! – dünnyögött Lothíriel, ám férje hallotta a hangján, hogy nem is volt igazán mérges rá.
- Ah, tehát csupán egy ágymelegítőre vágysz, nem is személy szerint rám. Le vagyok sújtva! – Éomer, magában mulatva, gyors léptekkel keresztülszelte a szobát és levetette páncélját, majd néhány fahasábot dobott a tűzre.
Lothíriel egészen felélénkült, hátára fordult, és férjére mosolygott, a gyenge fényben figyelve, ahogy levetkőzik, majd magára veszi éjjeli ruháit.
- Hiszen ez felháborító! – rövid hatásszünetet tartott, majd hozzátette, - Én Rohan királynéja vagyok. Nem egyéb, mint a legkiválóbb ágymelegítő jár nekem! Így hát csipkedd magad, uram, mielőtt találok valakit, aki több együttműködéssel kész betölteni ezt a pozíciót. Egy kutya is egészen megfelelő lenne!
Éomer felhorkant.
- Úgy, szóval egy kutya! Azt hiszed, ilyen könnyen helyettesíthetnél? Én a legkiválóbb minőségű ágymelegítő vagyok!
- Te ittál? – kérdezte a nő gyanakvó hangon. – Elég őrülten viselkedsz ma éjjel, mi mással magyarázható ez?
Éomer kuncogva csúszott be a takarók alá, és magához húzta feleségét, mire az felsikkantott.
- Te nyomorult! Egyáltalán nem is vagy meleg! Menj innen!
Ám a férfi nem engedte szabadulni öleléséből, szilárdan tartotta karjaiban, és forró csókot nyomott ajkára. A nő küzdelme abban a pillanatban alábbhagyott, és ujjaival a férfi hajába túrva szenvedélyesen viszonozta a csókot.
- Hmm… - sóhajtott lágyan, mikor ajkaik elváltak egymástól. – Máris kevésbé fázom. Talán mégis megfelelsz a célnak.
Éomer szorosan átölelte a feleségét, és nevetett.
- Ez örvendetes hír, ugyanis túl fáradt vagyok, és igazán nincs kedvem ahhoz, hogy megküzdjek bárkivel, aki megpróbálná elvenni a helyemet az oldaladon. Aludj, szerelmem. Ígérem, teljesítem a kötelességem ma éjjel, és minden éjjel, amikor csak tehetem.
Lothíriel mosolyogva odabújt férjéhez, és hamarosan ismét álomba szenderült.