Harmadik fejezet

-részlet-

"...Barna hajú, karcsú lány lépett be, bordóvörös estélyi ruhában. Megállt egy pillanatra, azután megfontolt léptekkel kersztülsétált a teraszon, és leült az egyik üres asztal mellé. Vislekedésében nem volt semmi kihívó, semmi rendkívüli, mégis egy elpróbált színpadi jelenet hangulatát sugallta. - Ejha! -vetette hátra Mrs. Ottebourne turbános fejét. - Ez a kislány azt hiszi magáról, hogy valaki! Poirot nem válaszolt. Figyelt. A lány úgy ült le, hogy kényelmesen rálásson arra az asztalra, amelynél Linnet Doyle foglalt helyet. Poirot jól látta, hogy Linnet előrehajol és mondd valamit, majd feláll és átül egy másik székre. Ily módon arca most épp az ellenkező iránybe nézett. Poirot elgondolkozva bólogatott. Öt perc múltán a másik lány átment a terasz túlsó végébe. Ott ismét leült, cigarettára gyújtott, elégedetten kényelembe helyezte magát, és mosolygott. Tűnődő tekintetét azonban - mintha öntudatlanul tenné - egy pillanatra sem vette le Simon Doyle feleségéről. Egy negyedóra elteltével Linnet hirtelen felállt, és visszament a szállodába. Férje szinte azonnal követte. Jaqueline de Bellefort mosolyogva fordította meg a székét. Újabb cigarettára gyújtott, és a Nílust bámulta. A mosoly egy pillanatra sem tűnt el az arcáról..."

CopyRichtbyLilly