A következő szezonban azonban elégtételt szerzett, megnyerve második világbajnoki címét, pontosan abban az évben, amikor a Ferrari istállója is megadta magát a szponzoroknak, a Fiat színeit viselve. Tom Pryce 1977-ben egy biztost is magával ragadó különös balesetben halt meg Kyalamiban, amikor letért a pályáról. 1978-ban az Arrows, elszakadva a gyengén szereplő Shadow csapatától, csatlakozott a győzelemért vívott küzdelemhez. A Lotus versenyzője Mario Andretti és Ronie Peterson (másodpilóta) káprázatos produkciója végül Peterson halálával ért véget az Olasz Nagydíjon, Monzában. Nem tudva, hogy a csapattársa közel van halálához, Andrettinek sikerült biztosítania a világbajnoki győzelmét két megnyert futammal a kezében. A század a dél-afrikai, Jody Scheckter világbajnoki győzelmével zárult, aki a Ferrari utolsó pilóta győzelmét aratta az elkövetkező 20 évre. A 80-as évekre a Forma 1 világát elhomályosító tragédiák mintha a múltba tűntek volna. Az a néhány baleset, amely következett már csak elszórtságuk miatt is kevésbé megrendítő. A Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) és a Forma 1-es Konstruktőrők Szövetsége (FOCA) közötti hatalomért folyó küzdelem fényjelezve az új évtizedet, vita mely sokáig dübörgött még. Ron Dennis' Project 4 csapata egyesült a McLarennel megalakítva így a később győzelmeiről elhíresült McLaren Internationalt. Alan Jones 1980 első öt futamát megnyerte útban a világbajnoki cím felé. A Williams-el versenyző pilóta második helyre kényszeríthette a Brabhammel futó Nelson Piquet. 1981-ben aztán a Brazil versenyző behajtotta a címet a Williams új argentin pilótája, Carlos Reutemann előtt. A Williams a ferrari számára tragédiákat tartogató 1982-es évben vágott vissza. Gilles Villeneuve Zolderben, a Belga Nagydíjon meghalt. Hockenheimben a pontverseny vezetését átvevő csapattársa Didier Pironi komoly lábsérülést szenvedett egy balesetben. Pironi és Riccardo Paletti (Osella) Kanadában edzés alatt ütközött - Paletti a kórházban elhunyt. négy verseny maradt hátra és Keke Rosberg a Williams-el 16 ponttal volt az olasz mögött. Ennek ellenére bravúros győzelmei meghozták számára a címet. Colin Chapman, a Lotus kiváló pilótája az 1982-es szezon végén hirtelen meghalt. Halála egyben a Lotus fokozatos hanyatlását is jelentette. A brazil Nelson Piquet 2 pontos előnnyel hozott diadalt a Brabhamnek 1983-ban az első turbo töltésű motorral. A győzelmet a kezdő tehetség, Alain Prost, orra elől hódította el, harmadik helyezést nyerve a szezon utolsó futamában Kyalamiban, a Dél-Afrikai Nagydíjon. A TAG Porsche motorral felszerelt McLaren uralta a mezőnyt 1984-ben és a bajnoki címért folyő küzdelem két McLaren versenyzőre maradt, Lauda és Prost. Lauda emelhette fel a trófeát fél ponttal egy óriási küzdelem után, maga mögött hagyva Prostot a kockás zászlónál Estorilban, a szezon utolsó futamán. A McLaren egyesült a TAG-el 1985-re, Prost világbajnoki győzelmet is aratva az erős motorral. A Williams FW11 volt az 1986-os év autója, a szerencsés Nigel Mansell és Piquet versenyzőkkel, bár a csapat végzetes hanyatlásnak indult, amikor Frank Williams egy közúti balesetben leparalizálódott. Az egész éves versengés a Williams pilóták között a McLarennel versenyző Alain Prost győzelméhez vezetett Adelaideben, aki ezzel pontversenyben is győzött. Mansell kereke szétrobbant 19 körrel a futam, sőt a bajnokság vége előtt megfosztotta az angolt a siker reményétől, illetőleg a világbajnoki címtől. A Williams páros a következő évben is egymásnak feszült, de Piquet győzedelmeskedett 1987 legtöbb futamában, meg is nyerve a címet, amikor Mansell nyaksérülést szenvedett a szezon végén Suzukában. 1988-ban ismét egy neves csapatvezető ment el - a Ferrari alapítója, Enzo Ferrari, az év augusztusában 90 éves korában hinyt el. Ezt az évet Ayrton Senna és Alain prost uralta a McLarennel, autóik a kitűnő Honda V6 turbó motorokkal futottak, amikor Senna nyolc, Prost pedig hét győzelmet tudhatott megáénak. Talán kicsit érthető, hogy az egyetlen futam, amelyet nem nyertek meg az Enzo Ferrari halála után következő nagydíj volt. Utóbbit, a Monza-i Olasz Nagydíjat Gerhard Berger és a Ferrari érzelgős körülmények között nyerte. A tetszetős csata Prost és Senna között 1989-ben folytatódótt, sőt egyre erősebb lett, ahogy a szezon haladt előre. Végül Prost letaszítva a brazil versenyzőt a pályáról Suzuka egyik kanyarjában, eldöntötte a harcot. Annak ellenére, hogy Senna ismét elindult és meg is nyerte a versenyt, később kizárták mivel autóját meg kellett taszítani az elinduláshoz, így a bajnoki címet Prost nyerte. Annak ellenére, hogy a francia pilóta 1990-ben a Ferrarihoz igazolt át, a harc tovább folytatódott. Tanulva Prost egy évvel korábbi leckéjéből, Senna az első kanyarban kitaszította ellenfelét, megtorlást és bajnoki címet szerezve ez által. 1991 újonca Eddie Jordan, és a Jordan istállója kiváló szereplést tudhatott magáénak a 7-Up színeibe öltöztetett Jordan-Ford 191-el, annak ellenére, hogy Bertrand Gachot egy közúti incidens miatt börtönbe került Nagy-Britanniában. A Belga Nagydíjra helyét a fiatal Michael Schumacher vette át. Senna ismét bajnokként fejezte be az évet. Ez alkalommal legnagyobb ellenfele Mansell volt, aki soha nem nyert címet a Williams-el. Végül 1992 bitonyult Mansell sikerévének. Autója, a Williams FW14B szinte verhetetlen volt és az első 10 versenyből 8-at megnyert, biztosítva így diadalát még öt futammal a bajnokság vége előtt. Ezek után megvált a Williamstől, helyét Prost kapva meg. 1993-ban Prost negyedik világbajnoki címét nyerte meg, majd a visszavonulás mellett döntött azzal a hírrel, hogy Senna követi majd a Williamsnél 1994-ben. Senna, bár próbálkozott, de nem járt sikerrel. A tehetséges brazil versenyző Imolában karambolozott ugyanazon a hétvégén, amely Roland Ratzenberger életét is követelte. A 12 év után ismét lesújtó tragédia sokak számára sokkot jelentett, hiszen azt gondolták a modern Forma 1 autók (és pilóták) legyőzhetetlenek. Schumacher a Benetton élén legyőzhetetlennek tűnt 1994-ben és - miután az első 7 versenyből hatot megnyert - 37 ponttal volt Damon Hill előtt, aki Senna halála után a Williams csapatához került. Hill csökentette hátrányát Adelaidere, az év utolsó futamára, csupán 1 ponttal maradt le. Hill Schumacher nyomában volt, utóbbi azonban Prostnak Sennaval szemben 1989-ben Suzukában elkövetett tettéhez hasonlóan, kitaszította Hillt a versenyből. Schumacher első világbajnoki címét tehát nem kifejezetten sportszerű módon szerezte meg. Megismételte tettét a következő évben is, amikor ismét Hill volt a legnagyobb ellenfele, ezúttal azonban sokkal sportszerűbben. Minden összejött Hillnek 1996-ban, amikor végre elnyerte a bajnoki címet. Frank Williams azzal hálálta meg, hogy 1997-re nem újította meg a szerződést. A Williams tovább uralta a versenypályát és Hill korábbi csapattársa Jacques Villeneuve, nyerte meg a világbajnoki címet. Apjának, Gillesnek hatszoros címvédése mintha megjósolta volna ezt a tettét. Egy csandesebb időszak után a McLaren a Mercedesszel szövetkezve ismét az első rajthelyezett autók között tufudhatta magát. A pilóta pedig, aki ebből a kombinációból legjobban profitált, Mika Hakkinen volt. A finn versenyzőt érte az a megtiszteltetés, hogy a Forma 1 50. évfordulóját az 1998-as és 1999-es világbajnoki győzelmével ünnepelhette meg. A Ferrarinál versenyző Michael Schumacher vetett véget Hakkinen uralmának 2000-ben, megnyerve a szezon utolsó négy, illetőleg világbajnoki címét is.