|
FERRARI
Imi 2008.03.20. 19:58
Bevezető:
Ferrari - az olasz autómárka mára egybeforrt a sportkocsi fogalmával. Enzo Ferrari, aki kora ifjúságától az automobilok bővületében élt rövid versenyzői pályafutása után először az Alfa Romeo versenyistállóját igazgatta, majd a második világháború után már saját konstrukciójú járművekkel aratott sikereket a legkülönbözőbb versenyeken. Ezek a diadalok Olaszországon túl is ismertté tették a Ferrari nevét. Bár Enzo Ferrari érdklődésének középpontjába kizárólag vesenyautók szerepeltek, de a rajongók ostromának nem allhatott ellent, s a negyvenes évek végétől a Ferrari cég életében a verenyautók mellett a sportkocsik is egyre jelentősebb szerepet kaptak. A Ferrari egyik erőssége, s csáberejének ez a szimbiózis: a versenyautók építésében szerzett tapasztalat előbb-utóbb megmutatkozik a szériagyártású típusokon is. Elég, ha csak a kiváló 250 GTO, a 365 GTB/4 Daytona illetve az utóbbi évekből az F40, az F50 vagy éppen az Enzo nevét említjük-, e típusok mindegyikén érezhető a Ferrari verseny-tapasztalata. A Ferrari által gyártott típusok részletes története, s a legfontosabb versenyeredmények alkotják a kötet gerincét, de emellett természetesen felsorakozna a Ferrari történetének kulcsfigurái is Enzo Ferraritól Luca di Montezmelón át Michael Schumacherig.
Enzo Ferrari
Az egyik legismertebb sportkocsimárka névadója, alapítója és lelke, Enzo Ferrari. Élettörténete kilenc évtizedet ölel át. Változatos pályafutása során sikerek és kudarcok egyaránt érték. Az általa létrehozott vállalkozás ma az olasz
Enzo Anselmo Ferrari 1898. február 18-án született Modenában, óriási hóvihar közepette. Az időjárás miatt édesapja, Alfredo Ferrari csak két nappal később tudta értesíteni a hatóságokat, így Enzo Ferrarinak végül két születési bizonyítványt állítottak ki.
Enzo gyermekkora
A Ferrari Modena város egyik tehetős polgári családja volt. Enzo édesapja, Alfredo Ferrari fémáru-készítéssel foglalkozott, elsősorban vasúti pályaudvarok részére készített tetőket, sorompókat stb. Édesanyja Adalgisa Bisbini a háztartást vezette. Ento és bátyja, a két évvel idősebb Alfredo a műhely mellett kaptak közös hálószobát. Édesapjuk nem csupán kiváló mesterember volt, jutott ideje a zenére és kultúrára is. Főleg csellón játszott, de az egyik szobában zongora is állt. Enzo fémből készült termékek között nőtt fel. Bátyjától eltérően őt nem vonzotta annyira az iskola. Míg az ifjabb Alfredo szorgalmasan bújta a könyveket, Enzo inkább az apjától kapott biciklit nyüstölte, patkányokra vadászott vagy az otthon tartott galambokat nevezte be versenyekre. Visszaemlékezései szerint akkoriban ,,operaénekes, sportújságíró vagy autóversenyző,, szeretett volna lenni - s ezek közül egyik sem igényelt felsőfokú iskolai végzetséget. 1903-ban, amikor öszesen 27 db motoros járművet tartottak nyilván Modenában, Alfredo Ferrari vásárolt magának egy DeDion gyártmányú autót. A DeDion-t később más márkák követték, s külön alkalmazott látta el, egy személyben, a vezetési és javítási feladatokat. 1908. szeptember 6-án Alfredo elvitte gyermekeit egy autóversenyre. A külvárosi utak összekötéséből kialakított Circuit di Bologna ötven kilóméteres körpályán többek között a nagyhírű Felice Nazzaro és csapattársa, Vincenzo Lancia is rajthoz állt a vörösre, azaz Olaszország nemzeti verseny-színére festett Fiatok volánjánál. Enzót elbűvölték a színek, a zajok, a látvány.
Torinóban
Egy hideg téli napon került sor a felvételo beszélgetésre, amely a lelkes ifjú számára teljes kudarccal végződött. Diego Seria, a cég egyik mérnöke határozottan közölte, hogy a Fiat nem tud munkát biztosítani az összes egykori olasz katonasofőr számára. Enzo teljesen elkeseredett, de nem adta fel a küzdelmet. Az édesapjától örökölt csekély örökséget felélve Torinóban maradt, s ott ismerkedett össze Romolo Bonacinivel, akivel közösen béreltek szállást. Nem sokkal később egy helyi autószerelő műhelyben állást is kapott. A háború utáni Olaszországban óriási kereslet mutatkozott személyautók iránt, s a kereslet messze meghaladta a kínálatot. Enzo munkahelye, a Giovannoni-féle műhely régi kisteherautókat szabadított meg fölöslegessé vált felépítményüktől, s a csupasz alvázakat különféle karosszéria-építőkhöz továbbította. Enzóra hárult az alvázak utaztatásának feladata, így gyakran megfordult Milánóban, ahol hamar rábukkant a hozzá hasonló lelkekre.
Költözés Milánóba
A társasághoz tartozott Marco Garelli, aki nem sokkal később saját gyártmányú motorkerékpárjairévén vált ismertté, és Ugo Sivocci, aki régebben bicikli - majd autóvesenyző volt, mielőtt a CMN nevű autógyár tesztpilótája lett. A CMN a háború előtt és alatt traktorokat gyártott, a béke beköszöntével azonban az Isota Fraschini autógyár fölösleges alkatrészeiből állított össze túrakocsikat. 1919. húsvétja Enzót már Milánóban találta, ahol a CMN-nél Sivocci munkáját sgítette. Ferrari és Sivocci ráadásul még a Girelli-féle motorkerékpárok félhivatalos gyári szerelőként is tevékenykedtek különféle versenyeken, ami felélesztette a Ferrariban szunyadó versenyszellemet. Hamarosan hozzájutott egy CMN túrakocsihoz - természetesen tekintélyes árengedménnyel - amellyel több helyi futamon is rajthoz állt. 1919-ben a Targa Florion a kilencedik helyen végzett..
Házasság
Mindeközben a magánéletre is jutott ideje: 1923-ban megházasodott. Szíve választottja egy táncosnő, Laura Domenica Garello volt. Igazi mediterrán hangulatú házasság volt, sok veszekedéssel, tengernyi szomorúsággal, és rengeteg nagyszerű pillanattal. Laura és Enzo édesanyja, Adalgisa a kezdet kezdetén nem jöttek ki túl jól egymással, de kapcsolatuk az évtizedek során sokat javult.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
