Mary és Leslie, miután becsukódott hátuk mögött az ajtó, nem tudtak mihez kezdeni.

Aztán Leslie füleit beszélgetés ütötte meg. Tisztán hallotta.

- Nem sül le a pofátok? Mindannyian úgy beszéltek róluk, mintha csak tárgyak lennének, amik nem érnek semmit…

- Jól van, felfogtuk, hogy emberek, hogy nincs otthonuk, és hogy a lányt elütötted…

- Mary a neve!

- Jól van! Szóval elütötted Maryt, és most hűde nagyon megesett rajta a szíved, de igazán gondolkodhatnál néha, mielőtt cselekszel!

- Bazdmeg Mikey, nem érdekeltek! Szálljatok le rólam és róluk! Ráérünk holnap átbeszélni a dolgokat, de most hadd pihenjenek ők is!

Ekkor elnémult a szomszéd szoba, maj ismét Gerard hangja csendült fel.

- De egy tapló vagy Bob! De kurvára… na jó, most senki ne szóljon se hozzájuk se hozzám, mert akkor egyel kevesebb tagú lesz a My Chemical Romance!

Mary és Leslie összenézett. My Chemical Romance? Mi a rák akar az lenni?

Vállat vonva körbenéztek a kis fürdőszobában. Nem volt nagy kunszt, láttak ők már fürdőt életükben.

Először Leslie fürdött le, addig Mary háttat fordítva beszélgetett vele. Leslie már meg se lepődött, hogy a víz, ami lefolyik róla, már szinte koromfekete. Elvette az egyik sampont, és alaposan átsikálta a haját, amiből szintén mindenféle lé csöpögött. Még utoljára rendesen ledörzsölte magáról a maradék koszt, majd kilépett a zuhanyból, és a dereka köré tekert egy törülközőt. Odaállt a tükör elé, elcsórt egy borotvát és megborotválkozott. Eközben Mary megfordult, és mikor rápillantott borotválkozó bátyjára, kikerekedett szemekkel megszólalt.

- Jézusom, neked fehér a bőröd?!

Leslie végzett a borotválkozással, és nevetve letette a borotvát a helyére.

- Mindketten eredetileg fehérbőrűek vagyunk, csak a kinti mocsok, ami ránk ragadt, sötétebbnek tűnteti fel a bőrünk. Megmosakszol?

- Még szép! Rohadt szarul érzem magam – Mary nekikezdett a vetkőzésnek, Leslie pedig illedelmesen odébb ment, és háttal állt Marynek.

Mary is bemászott a zuhany alá. Érezte bőréről leszaladni a forró cseppeket, melyek összegyűjtötték a dzsuvát, amit a 2 hónap alatt magára szedett, elvette az egyik tusfürdőt, letusolt, majd hosszú, barna, göndör haját is átmosta, majd kimászott a zuhanyzóból és magára csavart ő is egy törülközőt. Leslie visszafordult hozzá, és elismerően füttyentett.

- Nahát, nagyon szép lett a hajad!

- Ó, izé, kösz – motyogott zavartan Mary, és belemarkolt immár újra egészséges hajába, legalábbis rá lehetett fogni. – Szerinted itt lehet fogat mosni? Nagyon kéne…

- Ööö, kimegyek és megkérdezem.

Leslie először egy magabiztosságot sugalló tartást vett fel, majd kinyitotta az ajtót és kilépett a fiúk elé, akik láthatóan halkan diskuráltak valamiről, de amint meglátták Leslie-t, elhallgattak.

- Öhm… bocsánat, csak… meg akartam kérdezni, hogy lehet-e fogat mosni?

Úgy tűnt, senki nem akarja feláldozni a szent cél érdekében, végül Ray benyögte:

- Nekem… asszem van pótfogkefém… odaadom, jó?

Leslie bólintott, mire Ray elvágtatott mellette, bement az egyik ajtón, és mikor visszatért, egy fogkefét szorongatott a kezében.

- Tessék – mondta és Leslie kezébe nyomta, aki egy biccentéssel megköszönte, és visszavonult a fürdőbe.

****

- Geevel tuti van valami – győzködte már szinte saját magát Mikey.

- Hogy mondhatsz ilyet a testvéredre? Hogy nem bízhatsz ennyire benne? – kérdezte Frank mérgesen.

- Szerintem Gee józanul se normális, érthető, miért hozta el őket – mondta „kedvesen” Bob.

- Én az elején megmondtam, hogy ennek nem lesz jó vége… - mondta „éntudtam” hangsúllyal Ray.

- Ti komolyan ennyire bunkók vagytok? Nem látjátok, milyen he…

Ekkor kilépett Leslie a fürdőszoba ajtaján.

- Öhm… bocsánat, csak… meg akartam kérdezni, hogy lehet-e fogat mosni?

Mindenki alaposan ledöbbent. Ez tényleg az az ipse volna, aki fél órával ezelőtt belépett?! A haja rendezett, világos a bőre, és nincs borostája…

Leslie kicsit elbizonytalanodott, amiért senki nem szólt egy szót sem. Végül Ray észbekapott.

- Nekem… asszem van pótfogkefém… odaadom, jó?

Leslie bólintott. Ray még ránézett egyszer hitetlenkedve a fiúkra, majd berobogott a hálóba, és kint Leslie kezébe nyomta egy „tessék” kíséretében a fogkefét, majd odaállt eredeti helyére.

Leslie, miután becsukta maga mögött az ajtót, Bob szólalt meg elsőként.

- Remélem, azért nem használták el az összes szappant…

- Pff Bob… - Frank megcsóválta a fejét, majd kiment a konyhába Gerard után.

Bob, Ray és Mikey összenézett.

- Ezeknek elment a maradék józan eszük is?

- Én már abban is kételkedek, hogy volt olyanjuk.

- Én… azt hiszem, lehet, hogy igazuk van…

- Mikey, már bocs, de te voltál az első, aki betámadta Gerardot, vagy tévedek!?

- Jah, de… gondoljunk bele… mi nem örülnénk a segítségnek?

- De…

- Ha mi nem segítünk rajtuk, akkor kik? Nem hiszem, hogy akadnának még olyanok, mint Gee és Frank. Most kezdem csak megérteni… - Mikey kezdett tiszteletet érezni haverja és bátyja iránt. Ők szinte első szóra, őszintén segíteni akartak, annak ellenére, hogy hárman voltak ellenük.

- De Mikey. Mit tudunk velük kezdeni? Persze, kaja, pia, biztonságos élet… aztán? Semmit nem tudunk róluk. Tök ismeretlenek, és így fogunk egy fedél alatt élni velük!

- Ha nem leszünk lusták megismerni őket, akkor nem lesz gond.

- Mikey…

- Nem! Megfogjuk őket ismerni!

- Mióta vagy te ilyen erőszakos?

- Nem erőszakos, csak határozott – vett vissza kicsit Mikey.

- Határozott a… na mindegy. Átmegyünk Geehez beszélni?

- Nem, most Frankie van nála…