Frank, ügyelve arra, hogy az ajtó rendesen csukva legyen, Gerard mögé lopódzott, aki a kávésbögréjét baszkurálta.

- Minden rendben? – kérdezte halkan Frank, mire Gerard összerezzent.

- Ne hozd rám a frászt!

- Ejj, ilyen ijesztő volnék?

- Hülye. Hogy jöttél be ilyen csendesen?

- Van már benne rutinom – vigyorgott sejtelmesen Frank.

Gerard lesütötte a szemét a földre, és a sok éjszakára gondolt, mikor Frank megszerezhette ezt a jártasságot…

- Teljesen egyetértek veled Gee. Nem hagyhattuk ott őket.

- De eleinte te is tiltakoztál. Tuti van a háttérben valami, és tudom is, hogy mi…

Frank állánál felemelte Gerard fejét, majd lágyan megcsókolta. De Gerard nem enyhült.

- Tudom, hogy csak azért ugyanaz a a véleményünk, mert kibaszott jó vagyok az ágyban.

- Ki mondta, hogy jó vagy az ágyban?

- Hát… izé… te – dadogta zavartan Gerard.

- Ha most látnád az arcod… smink se kell úgy elsápadtál.

- Kössz.

Frank megint megcsókolta Gerardot, és most már mindketten vigyorogtak.

- Megbocsátottál?

- Meg. De tudom, hogy csak miattam vállaltad őket.

- Na jó, kicsit! De szerintem se lett volna helyes otthagyni egy boccsal őket.

Gerard megölelte Franket, majd ráemelte őt a pultra, hogy valamennyire egy szinten lehessenek.

- Szeretlek – mondta lágy hangon Frank.

- Szeretem ha szeretsz – vigyorgott Gerard.

- Te egoista barom!

- Te kis hülye buzi!

- Hé, én csak biszex vagyok!

Gerard ismét megcsókolta Franket, majd a pólója alá nyúlt, közben ezer gondolat cikázott át a fején.

Hogy ment Franknek, hogy ennyire megfeledkezzen a feleségéről? Neki mindig Lyn járt az eszében. Szerette a feleségét, de szerette Franket is. És valahogy mégse. Nem szerethet őszintén egyszerre két embert senki. De ő mégis. Frankben megvolt az, ami Lynben nem, és fordítva. Együtt egészítették ki egymást, és most nagy szüksége lett volna egy egész emberre, akit tényleg szerethet…

Bár ő kezdett bele a játékba, mégis finoman eltolta magától Franket.

- Mi a baj? – kérdezte csillogó szemekkel Frank.

- Most nem lehet, boccs. Kint vannak a többiek, csak egy ajtó választ el minket tőlük.

- De hát ők is tudnak a dologról már! És különben is, múltkor nem zavartattad magad, mikor kint kártyáztak mi meg bevonultunk beszélgetni azt baszás lett a vége!

- Frank! Miért beszélsz így bazdmeg?

- Te csak ne dumálj nekem a szép beszédről bazdmeg – vigyorodott el Frank.

Gerard is halványan elmosolyodott, és épp megcsókolni készült volna Franket, mikor az ajtó hirtelen kinyílt, és jéé, egy Bob állt ott.

Szakálla fölött szabályos, kör alakú piros folt jelent meg, olyan zavarba jött, pedig nem az a típusú ember.

- Öööööööööööö bocsi a zavarásért ööööööööööö csak szólni akartam, hoggyizééééé… Leslie és Mary végzett – Bob mire ezt kinyögte már az egész feje rákvörös lett, ami igen elütött szőke hajától és szakállától.

Gerard elengedte Franket, előtte végigsimított barátja combján, majd kiment Bob mellett. Frank is kicsit zavarban volt, pedig ő erőltette volna a dolgot, hogy a konyhában, itt és most Gerard magáévá tegye.

- Bob, kopogtatásról nem hallottál még? – kérdezte kicsit szemrehányóan Frank.

- Bocs, nem tudom, mikor akartok dugni – és Bob követte Gerardot, Bobot pedig Frank követte, bár ettől a kijelentéstől neki is főtt a feje. Azért ennyire ne legyenek tisztába a valóságos Frerarddal…

****

Leslie és Mary, miután végzett a fogmosással, kiléptek a fürdőből, hatalmas gőzt kieresztve a fő térségbe.

Mikey, Ray és Bob alig győzték csodálni azt a két embert, akiknél mocskosabbat még nem láttak a világon.

De nagyot csalódtak, mikor megszólalt a testvérpár: ugyanolyan csúnyán beszéltek, mint pár órával azelőtt, még ha udvariasan fogalmazva is.

- Ööö… Gerard azt mondta ad nekünk ruhát… - kezdett bele Leslie kicsit félve.

A fiúk egymásra néztek, majd Mikey és Ray egyszerre mutatott Bobra, Bob pedig Mikey-ra mutatott:

- Te mész!

- Nem ér! Miért pont nekem?! Mikey Gerard öccse, ő szembesüljön azzal, ha valami van!

- Pont ez az, az öccse vagyok, nem akarok szembesülni semmivel!

- Nekem meg a hajam égnek állna a látványtól – tette hozzá Ray.

- Na, az jól nézne ki… bassz miért nekem… áhh megyek – Bob felállt a kanapéról, majd odament a konyhaajtóhoz, és tétovázva benyitott.

Hát nem örült túlságosan a látványnak.

- Öööööööööööö bocsi a zavarásért ööööööööööö csak szólni akartam, hoggyizééééé… Leslie és Mary végzett – Bob még életében nem volt zavarban ennyire.

Mary és Leslie kíváncsian kukucskált Bob elé, de az istenért se tudták volna megállapítani, hogy egy ilyen nagydarab ember mitől jöhet ennyire zavarba.

Aztán Leslienek átfutott egy furcsa gondolat az agyán…

Bob utat engedett a fiúknak, és Gerard már terelgette is őket a hálókabin felé, de Leslie még jól hallotta a szóváltást Bob és Frank között:

- Bob, kopogtatásról nem hallottál még?

- Bocs, nem tudom, mikor akartok dugni.

Kezdett félni a vállát noszogató Gerardtól…