9.fejezet

  2008.08.09. 15:58

Gerard megpróbált nem Bob, Ray és Mikey savanyú képére figyelni, akik rendesen meg akarták beszélni a dolgot, inkább Lesre és Maryre mosolygott.

- Na, látom rendbe szedtétek magatokat – felállt a kanapéról, és intett Franknek, hogy ő is tegye ugyanezt, aki szintén felállt Gerard hatására (xD) – beágyazok nektek a kanapén, azt mehettek is aludni – itt a trióra nézett, akik felpattantak, majd elsiettek egy-egy „jó éjt” közepette a hálóba, Gerard pedig követte őket, majd kihozott pár párnát meg két takarót. Közben a többiek titokban ellenőrizték, hogy minden cuccuk megvan-e. Mikor megnyugodtak, hogy semmit nem csórtak el, ledőltek az ágyra, de még mindig aggódtak, hogy mi lesz itt éjszaka, féltek egyben a Frerardtól, valamint Leslietől és Marytől. Jó, nem pont az járt a fejükben, hogy a két férfi túl hangosan nyöszörögnének, vagy hogy Leslie és Mary éjszaka elvágnák a torkukat, de nem tudhatták, mire számítsanak.

Gerard lerakta a két kanapé végébe a párnákat, majd a takarót leterítette rájuk.

- Ha éhesek vagytok, ott a konyha – rábökött az egyik ajtóra – igaz a hűtőben hideg levegőt hamarabb találtok, mint kaját, de van kenyér a kenyértartóban, meg van a szekrényben pár üveg gyümölcslé… nincsenek hűtőben, mert Ray mostanában érzékeny a hidegre – itt következett egy szemforgatás – … mosdó tudjátok merre, azt hiszem, egyelőre többet nem kell mondanom. Rendben?

Leslie és Mary, mint a jól olajozott gépezet, egyszerre bólintott és bökött ki egy igent.

- Hát akkor… - kezdett bele Gerard, de mielőtt beállhatott volna a fülfeszítő, kínos csönd, Frank elmosolyodott.

- Mi megyünk is. Jó éjt! – karon ragadta Gerardot, aki engedelmesen követte barátját, Frank úgy integetett a testvérpárnak, mintha hosszú évekre búcsúzna, majd eltűntek az ajtó mögött.

Mary és Leslie is intett, hogy jó éjt, majd mikor eltűnt mindenki, összenéztek.

- Hű. – ennyit tudott kinyögni Mary.

- De látod, hogy buzik? Frank belékarolt (DK-nek: beléhatolt xD) meg minden…

- Aaaaajj ne kezdd megint – emelte fel tekintetét Mary és hőbörgött. – Különben is, mi ebben olyan félreérthető? – Leslie zavarba jött.

- Hát.. ööö… ölelgetik egymást… - Mary felröhögött.

- Emlékszem mennyit ölelgetted a régi haverod, Ryant…

- Fog be a pofád! – sziszegte a fogai között Leslie, Mary pedig megszeppenve nézett Lesliere. Nem értette, mi van, szerette cukkolni, és mindig jól elvoltak egymás szívatásával, sosem veszekedtek, és most meglepte, hogy bátyja így viselkedik.

- Les mi a ba…

- Kuss! – mondta, szinte kiabálta Leslie, még fújt egy párat, majd a harag lángja a szemében lassan elaludt, izmai ellazultak, majd bocsánatkérőn nézett Maryre. – Ne haragudj, én csak…

Mary megrázta fejét és legyintett, majd félrehúzta a takarót, leült, magára húzta, fejét pedig a kényelmes párnákra hajtotta. Most különösen jól esett, amúgy is mindig a földön aludt, ráadásul miután elütötték, akárki akármit is mondott, igenis fájt neki, és szerinte igenis megsérült valamije, csak az orvos nem akart vele foglalkozni több okból kifolyólag, ráadásul jó színész volt, és úgy tett, mintha jól lenne. Igazából ő se akarta, hogy az orvos akármit is csináljon vele. Utálta az orvosokat…

Leslie kicsit megkövülten állt, és meredt Mary volt helyére. Aztán lassan megrázta fejét, feleszmélt, majd ő is úgy tett, mint Mary, csak a nagyobbik kanapén. Neki is jól esett a puha takaró és a párna, még a kanapé is, mert hát mégis csak puhább, mint a talaj. Behunyta szemét, majd megjelent előtte Ryan arca. Utoljára 14 évesen látta. Az osztálytársa volt, és egyben legjobb barátja, akire mindig számíthatott. Aztán, nem sokkal azelőtt, mielőtt szülei meghaltak, Ryan az apjával elköltözött messzire, és a kapcsolat megszakadt. Nem azért, mert nem keresték egymást, hanem mire eljutottak volna odáig, hogy tudjanak beszélni, Leslie utcára került Maryvel.

16 éve nem tudott róla semmit. Maradtak róla emlékek, csak ez alapján tudott tippelni, mi lehet vele. Talán boldogan él a feleségével és a gyerekeivel, egy szép családi házban, jól keres, és minden összejött neki. Az apját ismerve nem elképzelhetetlen, pénzes családból származott, és sok befolyással rendelkezett. Régen is mindenki eltörpült Ryan mellett, a legmárkásabb ruhákat kapta, és mindig csokistejet kapott, míg mások az épp savanyodni készülő tejen nyammogtak.

De Ryant és Lesliet nem akadályozta ez a tény a barátkozásban, még ha Leslie családja a ranglétra alján is állt. Ők voltak a legjobb barátok a világon. Együtt verekedtek meg mindenkivel, és kiálltak egymás mellett, segítettek a másiknak mindenben. Leslie mikor Ryan ki volt kicsit szülei válása miatt, sokat vigasztalta ölelésekkel, és néha elcsattant egy-egy puszi is a homlokra…

Álmodozón emlékezett vissza azokra a pillanatokra. Ha ez a Gerard segíteni fog rajtuk, remélte, hogy lesz esélye megtalálni Ryant. Most, hogy Mary így elgondolkodtatta, rájött, hogy vissza akarja kapni régi barátját.

Végül a nappalira csend borult és sötétség, és a testvérpár eltette magukat másnapra.

 

****

 

Frank és Gerard, miután becsukódott mögöttük az ajtó, körbenéztek, úgy tűnt mindenki alszik, vagy legalábbis félálomban volt, Frank átkarolta Gerard nyakát és magához ölelte, ő pedig Frank dereka köré fonta karjait és szenvedélyes csókban olvadtak össze. Talán arra volt jó ez az egész, hogy amíg Jamia és Lyn távol vannak, pótolják a szeretet, amit a lányok nem tudnak a távollétben megadni, gondolkodott Frank. Talán. Talán több is van a dologban, nem tudta. Annyit tudott, hogy ha nincs Jamia, akkor Gerardot kívánja, de ha ottvan a felesége, szinte egymáson csüngenek.

Ahogy a csókban teljesen egymáshoz simultak, eltotyogtak Gerard ágyáig, majd lehuppantak, mire az ágy ezt egy nyikorgással díjazta. De a két férfit nem érdekelte, Gerard a hátára döntötte Franket, majd nyakát kezdte csókolgatni, Frank pedig Gerardot simogatta pólója alatt, és ahogy mocorogtak az ágyon, az egyre jobban nyikorgott. Aztán valaki felmordult és mocorogni kezdett az ágyában, mire Frank és Gerard riadtan pillantott a hang irányába…