A sziklakert olyan szemet gyönyörködtető eleme lehet kertünknek, amely egész évben nyújt látni- és megfigyelnivalót. Megépítése ugyan nem olcsó mulatság és fenntartása is sok kézi munkát igé-nyel, de nagyszerű szórakozás a kertbarátoknak, az esztétikai élményről nem is beszélve.


Sziklakertünk helyét a telek napos részén jelöljük ki, távol a nagyobb fáktól és cserjéktől, melyek lehulló lombjukkal és a lecsepegő vízzel gondokat okozhatnak. Kerüljük az erősen szeles, huzatos helyeket és a belvizes, magas talajvizű területeket. A lejtős részek - ha van ilyen - tökéletesen megfelelnek egy sziklakert számára, különösen, ha déli fekvésűek.

A területet alaposan tisztítsuk meg a gyomnövé-nyektől, majd alakítsuk ki a sziklakert alapját képező vízelvezető réteget. Az a legjobb, ha a sziklakert helyéről 30-40 cm mélységben eltávolítjuk a termőtalajt, és ezt töltjük fel murvával, kőtörmelékkel. Ha a drénezésnek (vízelvezetésnek) más módját választjuk, esetleg a talaj lejtésének köszönhetően erre nincs szükség, akkor is ügyeljünk a gyomtalanításra. A sziklakerti növények legnagyobb ellenségei az évelő gyomok, különösen az agresszívan terjedő tarackok, pl. a tarackbúza, a csillagpázsit, a mezei aszat és az apró szulák. Ezek már egy apró, talajban maradt szárrészről is képesek újra hajtani. Ha tehetjük, már hónapokkal az építés előtt irtsuk a gyomokat.

Gondosan válasszuk ki a szükséges köveket, amelyek legyenek minél nagyobbak. Legszebbek a felszínről származó terméskövek, különösen, ha üregesek és kisebb-nagyobb mélyedésekkel tarkítottak. Választhatunk vulkánikus kőzetet, pl. gránitot, andezitet, bazaltot vagy üledékes fajtát, pl. mészkövet, dolomitot, homokkövet. A vulkáni kőzetek akkor ideálisak, ha mészkerülő növényeket is szeretnénk tartani. Kizárólag egyféle követ használjunk. A kövek mérete alapvető fontosságú. Kavicsokból nem lehet szép sziklakertet létrehozni, inkább nagyméretű darabokat keressünk. Ezeket előre elkészített terv szerint helyezzük el úgy, hogy kétharmad részük a földben legyen. A kövek közötti réseket töltsük ki jó minőségű termőfölddel vagy kisebb kavicsokkal. Fontos követelmény a talajjal szemben, hogy vízelvezető képessége megfelelő legyen. Ennek érdekében keverjünk hozzá nagy mennyiségű murvát vagy durva szemű, folyami homokot. A keverék akkor megfelelően vízelvezető, ha a rálocsolt víz azonnal keresztüljárja, nem ül meg a tetején. Lehetőleg 4-5 követ építsünk egybe, majd hagyjunk helyet a növények számára. Ültethetünk építés közben, vagy a végén, de várhatunk egy pár hetet, amíg a talaj ülepszik és utánatöltjük a talajt. Ne ültessünk túl sűrűn. A növények térigényének megítélésekor gondoljunk a növény kifejlett méretére. Ültetés után minél hamarabb öntözzük meg a növényeket.

Ha megfelelő nagyságú lejtős terület és sok kő áll rendelkezésünkre, építhetünk nagyméretű, lép-csőzetes sziklakertet, ahol az egyes teraszok bőséges helyet biztosítanak a növényeknek. Amennyiben kevés hely kínálkozik a sziklakert kialakítására, akkor szerezzünk be egy nagyobb kőből készült teknőt, vagy egy legalább 30 cm-es magasságú műanyag edényt. A teknőkert felszí-nének megmunkálásakor egy miniatűr természe-tes sziklafelszín létrehozására törekedjünk.

A talajtakarást célszerű a növények betelepítése után elvégezni. A sziklák közül kilátszó talajt 2-3 cm vastag murvaréteggel vagy kőzúzalékkal takarjuk úgy, hogy a növényeket is körülvegye. Ezáltal esztétikusabb sziklakertet kapunk. A takaróréteg a magról kelő egynyári gyomokat is visszatartja, és nem engedi gyorsan kiszáradni a talajt. Sok növény nem szereti, ha a levelei nedves talajjal érintkeznek, a kőzúzalék erről is gondoskodik.

A talajkeverék kiválasztásakor mindig tartsuk szem előtt a növények igényeit. Vannak mészkerülő növények, melyek kizárólag mészmentes talajon nevelhetők. Ezeknek savas kémhatású talajkeveréket kell készíteni, és ugyanígy előfordulhat az ellenkezője: sok faj kifejezetten mészkedvelő.

A sziklakertbe szárazságtűrő, kistermetű növényeket ültessünk egyenként, esetleg kis csoportokban: cserjéket, törpefenyőket, évelőket, párnát képező növényeket, füveket, amelyek idővel benövik a sziklák közötti területet. Az egymástól idegen fajták ne kerüljenek egymáshoz túlságosan közel, mert zavarossá válik a kompozíció.

A kőrakás egyszerűbb módja a szárazon épített fal. Ez is kövekből készül úgy, hogy a köztes hézagokat földdel töltjük ki, és ide ültetjük a növényeket. Mindenképpen kerüljön közéjük kövirózsa, varjúháj, kutyatej, kakukkfű, őszirózsa, levendula, rozmaring.

Vöröss Kata

Forrás:otthonunk.hu