A távol-keleti világ kezdetben leginkább titokzatosságával keltette fel a nyugati világ érdeklődését. Ma már sok részletét ismerjük a keleti kultúrának, sőt kezd beépülni az életünkbe is, gondolj csak a sushi-éttermekre, a meditációs és a keleti filozófiát oktató központokra, vagy a keleti sportokra, amelyet manapság már hazánkban is bárki űzhet. Sőt, a japán filozófia a nyugati világ építészeit és designereit is megihlette – a minimalista stílus kifejezetten a japán kultúrára épülve nőtte ki magát önálló irányzattá.



A valódi japán lakberendezési stílus azonban sokkal több néhány leegyszerűsített bútor és szőnyeg kompozíciójánál: mint ahogy az életükben, úgy az életmódjukban is mindennek megvan a maga oka és magyarázata.
A japán kultúrát, a művészetüket és a lakberendezési stílusukat is alapvetően a zen filozófia határozza meg. A zen az egyszerűségre tanít, és azt mutatja meg, hogy hogyan tudunk megszabadulni a mindennapok felesleges dolgaitól, amelyek akadályozhatják a szellem szabad áramlását. Rendezett, letisztult környezet megteremtésére ösztönöz, ahol a test a szellemmel és a lélekkel együtt nem ütközik akadályokba. A zen szerint a cél önmagunk megtalálása és a szellemi tisztaság állapotának elérése, amely csakis úgy lehetséges, ha a körülvevő és az önmagunkban uralkodó rend nyugalommal és csenddel párosul. Ha tudatosan törekszel az egyszerűségre, az segíti a koncentrációt, és mindez kihat az életminőségedre és az élet dolgaihoz való hozzáállásodra és vitalitásodra.

A zen és a japán életmód – európai fejjel

Az európai és a nyugati ember számára azért is tűnik egyre vonzóbbnak a japánok által követett filozófia, mert a fejlett országok rohanó világa diktálta tempó és az ezzel járó teljesítmény-centrikus világ okozta stressz közepette egyre inkább "pihenni" vágynak. A zenben megtalálni látszanak a belső békét, az önmagukkal és a világgal való harmóniát, a nyugalmat. Hajlandóak megszabadulni a felesleges hétköznapi külső és belső akadályoktól, a pénz, a siker és a fogyasztási láz helyett pedig egyre inkább az időt, a pihenést és a nyugalmat helyezik előtérbe. A zen filozófia az egyszerűségre tanításával arra is oktatja híveit, hogy hogyan szabaduljanak meg a különböző státusszimbólumoktól, a szükségtelen fogyasztási cikkektől, ehelyett az érzésekre és érzékekre fekteti a legnagyobb hangsúlyt. A zenben összekapcsolódik a test és a szellem, a tér és a fény, valamint az ember a természettel, és legfőbb célja, hogy a teret megszabadítsuk minden olyan dologtól, amely elvonná a figyelmet önmagunktól.

Természetes anyagok, letisztult vonalak, világos színek

A japán otthonokat is a zen szabályai szerint rendezik be, ezért mentesek minden olyan tárgytól, amelyre tulajdonképpen a zen szerint semmi szükség. A japán otthonok világosak, tiszta vonalvezetés, egyszerű minták és átjárható terek jellemzik őket. Ajtók és ablakok helyett eltolható elemeket használnak. Függöny helyett tolóablakokkal találkozni, térelválasztóként pedig szintén tolóelemet használnak, amely tulajdonképpen egy farámából áll, melyet áttetsző papírral borítanak be. Ezekre a tolóelemekre azért van szükség, hogy a ház lakója közvetlenül tudjon reagálni az időjárási változásokra: nyáron egészen elhúzzák őket, hogy ne akadályozzák a levegő áramlását, amely így az egész házat átjárja.



A zen filozófia a minimálisra való törekvésre ösztönöz, de a természettel való harmóniára megteremtése céljából nagy hangsúlyt fektet a valódi anyagok használatára. A természetes és jó minőségű anyagokat olyannyira fontosnak tartják, hogy például a bútorok gyártásánál tudatosan emelik ki a fa tökéletlenségét, eredeti mintázatát.

Míg az európai ember számára a ház az otthont, egy intimebb szférát jelent, ahol minden helyiségnek megvan a maga szigorúan vett funkciója, addig a japánok számára a ház élettér, ahol nincsenek előre meghatározott funkciók, sőt, minden egyszerre több feladatot lát el.
Azokat a berendezési tárgyakat kedvelik, amelyeket mozgatni lehet, összecsukni, egymásba helyezni, gyorsan eltüntetni szem elől. Hogy miért, annak pontosan megvan a magyarázata: egy mára már kihalt szokás ugyanis tiltotta, hogy az emberek személyes tárgyaikat más is láthassa, elkerülve ezzel azt, hogy idegenek következtetni tudjanak a tulajdonos anyagi helyzetére, társadalomban betöltött szerepére és rangjára.



Ez a szokás csupán abban maradt meg, hogy a japánok a mai napig olyan tárgyakkal és bútorokkal veszik körül magukat, amelyek kettős funkciót látnak el, használatot követően pedig gyorsan összecsomagolhatók. A hálószoba például pillanatok alatt nappalivá alakítható az alvószőnyegek feltekerésével, és a nappali berendezési tárgyainak kipakolásával – melyeket általában a szekrényben tárolnak, és nem állnak másból, mint néhány ülőpárnából és egy alacsony asztalkából. A földet „burkolatként” rizsszőnyeg fedi, amely így lehetőséget ad arra, hogy az ember közvetlen kapcsolatban tudjon maradni a földdel.

Forrás:femina