Élettani alapértékek
Az élő szervezetet az őt körülvevő külvilágból folyamatosan különböző hatások érik. Ezek lehetnek a szervezet számára hasznosak, és lehetnek olyanok, amelyek hatására a szervezetben lejátszódó élettani folyamatok rendellenes (kóros) irányban megváltoznak. Az egészséges szervezet a kis mértékű eltéréseket képes visszafordítani, és megőrizni belső állandóságát. Ha azonban a külső hatás túl erős, vagy a szervezet ellenálló-képessége legyengült, akkor a szervezet nem tud alkalmazkodni a változó külső környezeti tényezőkhöz, betegség alakul ki.
A betegségeket nagyon sokféle szempont szerint osztályozhatjuk, pl. a megbetegedés helye szerint, hogy fertőző vagy nem fertőző, gyors vagy elhúzódó a kialakulása és lefolyása stb.
A késedelmes vagy nem megfelelő gyógykezelés tartós vagy végleges egészségromlást, akár az állat pusztulását is okozhatja, ezért a betegségek megállapítása (diagnosztizálás), a gyógykezelés előírása, végrehajtása állatorvos feladata és felelőssége. A lovas feladata az, hogy felismerje a ló megváltozott állapotát (pl. viselkedés, mozgás, étvágy), és ezt a lehető leggyorsabban jelezze (állatorvosnak, edzőnek, istállómesternek stb.).
Az állat szervezetének működését jól jellemzik az ún. élettani (klinikai) alapértékek. Ezek gyorsan és egyszerűen vizsgálhatók, eltérésük vagy változásuk ismerete sok segítséget jelent a kóros állapot felismerésében. Különböző betegségek során legtöbbször az alapértékek emelkedését tapasztaljuk, nagyon ritkán a csökkenését. Az élettani alapértékek a következők:
Testhőmérséklet. Állatoknál a végbélbe vezetett hőmérővel vizsgáljuk. Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 37,5-38,5 ˚C. A testhőmérséklet megemelkedhet melegben, munka alatt/után, ha valamilyen okból nyugtalan az állat, illetve számos betegségben (láz).
Pulzusszám (érverések száma). Az állkapocs szárának belső felszínére szorított ujjal vizsgálhatjuk. Az itt futó verőeret kissé leszorítva számoljuk egy percig a pulzációk számát. Egészséges állatban megegyezik a szívverések számával. Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 30-40/perc. A pulzusszám megemelkedhet, ha a ló nyugtalan, ideges, munka alatt/után, fájdalom vagy betegség esetén.
Légzésszám, vagyis a légvételek percenkénti száma. Legegyszerűbben úgy vizsgálhatjuk, ha a ló mellé vagy kissé mögé állva figyeljük a mellkas/has emelkedését és süllyedését. Egy belégzés-kilégzés számít egy légvételnek. Alternatív módszer lehet, ha az orrtrombiták mozgását figyeljük, vagy kezünket az orrnyílás elé téve érezzük a kilélegzett levegő áramlását. Normálértéke nyugalomban lévő felnőtt lónál: 8-16/perc. A légzésszám megemelkedhet meleg, párás időben, munka alatt/után, fájdalom, láz esetén vagy más betegségek során.
További fontos információt kapunk lovunk egészségi állapotáról néhány más jellemző vizsgálatával:
Nyálkahártyák. Jól vizsgálható nyálkahártya borítja a szemhéjakat és az orrszárnyakat belülről, illetve a ló ínyét és szájüregét. A nyálkahártyák színe jól jellemzi a vérkeringést. A jó keringésű, egészséges nyálkahártya nedvesen fénylik és halvány rózsavörös színű. Ha a nyálkahártya fénytelenné, sápadttá, vörössé, szürkés, sárgás vagy kékes-lilás színűvé válik, az súlyos betegséget jelez. Ugyancsak a nyálkahártyákon vizsgálható az ún. kapilláris újratelődési idő. Ez azt mutatja, hogy az összenyomott kapillárisok mennyi idő alatt telnek meg újra vérrel. Emeljük meg a ló felső ajkát, majd ujjunkkal nyomjuk meg erősen az ínyét. A nyomás helyén a nyálkahártya elfehéredik. Normál keringés esetén 1 (maximum 2) másodpercen belül a nyálkahártya visszanyeri eredeti színét. Ha az újratelődés több, mint 2 másodpercig tart, az súlyos keringési elégtelenségre, sokkra utal.
Dehidráció. Ha a ló szervezete nem jut elegendő vízhez (nem kap vagy nem iszik eleget), vagy túl sok folyadékot veszít (pl. megterhelés miatt), illetve egyes emésztőszervi betegségek esetén a folyadék a hasüregben, belekben pang, az állat dehidrálttá válik, „kiszárad”. Ezt a következőképpen ellenőrizhetjük: csípjük két ujjunk közé a bőrt a ló nyakán, tekerjük meg, majd engedjük el. Egészséges állatnál azonnal kisimul a bőr. Ha csak lassan, több másodperc alatt simul el, akkor a ló dehidrált.
Bélhangok. Normál esetben mindig hallhatunk gurgulázó bélhangokat, ha fülünket horpasz tájékon a ló hasára szorítjuk, vagy fonendoszkóppal itt hallgatózunk. A bélhangok hiánya vagy túl erős volta kólikás megbetegedésre utalhat.
Forrás: Rajtengedély vizsgakönyv | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
