Végre eljött az a nap amit Wendy annyira várt, de ez a nap csak szomorúságot hagyott maga előtt. Miután a két ismeretlen nő gyilkossági kísérletet szeretet volna lekövetni Sam ellen, a lányok visszarepültek Londonba ahol az édes anyjuk várta őket. Így hát Wendynek csak a magány jutott. Mikor vasárnap reggel felkelt első dolga az volt, hogy berontott jó kedvel a lányok szobájába és mikor belépett csak két üresen maradt ágyat talált, nagy nehézségek árán tudta vissza fojtani a könnyeit, amik már akkor úgy tűntek, hogy lassan kitörnek belőle.  Ez után a sokk után a fürdőszobába vette az utat és ruhástól a zuhany alá állt és engedte, hogy a jéghideg víz az arcára és a testére zuhanjon, ekkor már nem bírta tovább a könnyei utat törtek és ő engedte, hogy az emlékei ezt még jobban megkeserítsék. Nagyjából egy óra után készült össze teljesen (persze rendesen is lezuhanyozott XD) majd a lakást elhagyva taxiba szállt és egyenesen a reptérre ment. Majd egy fárasztó út után megérkezet Londonba.

                                               **********

Még egy óra - gondolta magában és egyedül várt a csarnokban ahol elvileg Gerardékkal kellet volna találkozniuk. Ott ült és már minden utas elhagyta a termet, csak üres padok álltak már körülötte. Már lassan letelt az egy óra mikor is egy zilált kócos hajú férfi lépett be a csarnokba.

-         Wendy! Wendy hol a francban vagy?! – ordította

-         Mikey!!!- hirtelen felkaptam a fejem és ott ált. Azzal ki ejtettem a kezemből az agyon gyűrött újságot majd oda rohantam hozzá átölelni, közben nyomtam egy puszit a szájára majd rögtön el is engedtem és zavartan pislogtunk, mint az ötévesek. Elindultunk kifelé ahol már Frank várt ránk és taxiba szálltunk, hogy egyenesen a hotelbe menjünk. Az út alatt, talán ha 2 percet dumáltunk azt is Frank, aki mint mindig egy halom csokis papírral ajándékozta meg a sofőrt annak legnagyobb bánatára. Nagyjából negyed órával késöbb kiszálltunk és elindultunk elfoglalni a szobánkat, de utólag kiderült, hogy nincs több szabad szoba ezért választanom kellet a fiuk szobája közül, egyértelmű volt, hogy nem Mikey választom az incidens után, de nem akartam, hogy ő is meg sértődjön, így hát elkértem a szobakulcsokat és rámutattam egyre ami Ray-é volt. A szoba két részből állt (inkább egy külön lakás volt az egész) egy nagyon nagy nappaliból, amiben volt konyha és egy hálószobából + fürdőből.

-         Stipi stop enyém a kanapéééééééééééé – rohantam oda, mert már Ray el akarta foglalni azt.

-         Nem, az enyém te vagy a lány- mondta sértődötten mintha minden álma az lenne, hogy a kanapén aludjon.

-         Nem! Az enyém, mert én jöttem később, és már ki is dobtam a kispárnámat - amit minden utazásra magammal viszek, mert csak azon tudok aludni.

-         Jó rendben, de ne panaszkodj- vágta oda és elment a többiekhez, majd megfordult és hozzá tette- Mikey szobájában leszünk, Siess.

-         Oké vettem az adást- Jézusom pont oda. De én nem akarok Mikey szobájába menni mi van, ha elmondta a többieknek, akkor mi lesz??- tettem fel magamban a kérdést, kicsit piros arccal. Lassan baktattam a folyosó végén lévő szobához, de közben meg álltam a tükör előtt és meg igazítottam a hajam, ami a fejemhez képest jobban nézett ki.  Oda értem, persze az idő, mint ahogy ilyenkor szokás iszonyúan gyorsan telt. Bekopogtam a szoba ajtaján és vártam a válaszra.

-         Szabad szól ki Gerard- annyira meg ijedtem, hogy egy kicsit hátra hökköltem. – mi az nem kell félned, nem harapok hehe, nah gyere be mááááááááá- és azzal be lökött az ajtón úgy hogy én a kanapén átesve kötöttem ki Frank és Mikey között. (nah szép pont ez kellet nekem és a pofámról is éghet a bőr -.-’) próbáltam az uncsitesókám^^ másik oldalára át vergődni, de megakadályozott legnagyobb sajnálatomra.

-         Khmmm itt maradsz és…-kezdte de Gee fejezte be a mondat végét – és elmondjátok h mi a bajotok. Frank mondta, hogy egy szót váltottatok mikor beszálltatok a kocsiba. –  uhhh -.-’ gondolhattam volna hogy most jön az hogy az én feladatom  a világ minden percében Mikey mellet legyek és feladatom, hogy megvédjem a gonosz unikornisoktól. Mikey kezdet bele a szövegelésbe.

-         Semmi… csak az történ, hogy…- uram isten elfogja mondani neeeee, most direkt bántani akar, azt nem élném túl, de ha meg teszi esküszöm, hogy kap egy maflást - szóval veszekedtünk mert ő nem szeretett volna eljönni a Used koncertre ki röhögni Bertet- mi? Milyen konci persze ezt is én tudom meg utoljára, nah szép így vagyok be avatva a dolgokba, majd én is így mondom el, hogy már rég meghalltam, csak itt kísértem őket vagy ilyesmi. Ezért még meg lakolnak, de Mikey jól átvágja a többieket.

-         Mi?- vágtam oda és oldalba böktem- Még hogy én ugyan már ő nem akart jönni fél hogy Bert megkörnyékezi- nevettem, ő meg csak pirult erre a többiek is röhögésbe törtek ki.

-         Amúgy mikor is kezdődik a koncert??- kérdezte Frank két eperfagyi és egy szelet csoki között.

-         Még három óra múlva- nézett a faliórára Bob, de Wendy neked szerintem készülődnöd kéne, hisz a lányok mindig késnek-hehehe, iszonyúan vicces Bob. Gondoltam.

-         Tévedsz, ti többet készülődtök, öhhh Mikey ráérsz elkísérni??- néztem oda és elővettem a leg aranyosabb arcomat. Mire ő kissé értetlenül állt Ray mellet.

-         Persze, hogy elkísér- vágta hátba Ray

**********

Egy ideig szótlanul sétáltunk egymás mellet, már rég elsétáltunk a következő emeletre, mikor nagy nehezen megtörtem a csendet.

-         Figyelj Mikey nem akartam, hogy a többiek kinevessenek, csak…

-         Csak mi? Jobb szegény kicsi Mikeyt szívatni, hogy ne hogy  sajátmagának kelljen szégyenkeznie miközben a másik megvédi, és biztos az idióta bátyámmal is meg beszélted, hogy kellemetlen helyzetbe hozol a reptéren…- meg döbbentem, még sosem láttam Mikey-t ennyire feldúltnak. Még vagy öt percig papolt kiabálva, hogy mit képzelek magamról, csak úgy fogom és megbántom… , míg ő próbál hihető magyarázatott adni.

-         Nem!! Nem beszéltem Gerardal és nem találtunk ki semmit, de tudod mit, inkább nem magyarázkodok itt neked, mert azon is kiakadnál, mint most. Kár, hogy így alakult minden!! Szia. – úgy siettem a szobám felé, ahogy tudtam, nem gondolkoztam azon, hogy vajon mások hallották e, inkább azzal foglalkoztam, ha lehet minél előbb lezuhanyozhassak és össze készülődjek, meg megpróbálni olyan képet vágni amiről senkinek nem jut az eszébe oda jönni, hogy mi a bajom. Berohantam a szobába az ajtót nyitva hagytam, az idegességtől még azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok.  Nem gondoltam volna, hogy Mikey ennyire képes felhúzni magát azon ahogy szivattam. Fogtam magam bevágódtam Ray ágyára és bőgni kezdtem, próbáltam minden bánatomat kisírni, hangom a párna elfojtotta. Nagyjából egy óra így telt el mikor is valaki becsukta az ajtót. Nem néztem oda nem akartam tudni, hogy ki az. Az illető közelebb jött. Most már oda néztem, mert féltem, hogy valaki meg akar ölni aminek talán jobban örültem volna, de nem megölni jöttek sajnos Mikey volt az. Megdöbbenve állt ott.

-         Mi az mit nézel? Most örülsz?? Nyugi csak három napra jöttem- néztem rá kisírt szemmel.

-         Nem, nem örülök… nem akarlak így látni. Nem csak miattam…

-         Mi?

-         Nem csak miattam sírsz, hanem a lányok miatt is ugye? Nem jöttek el, csak nem mondtad el, hogy miért- aggódóan nézett.

-         Ne Mikey ezt hagyjuk későbbre…- néztem rá kérően.

-         Nem most mondod el, mert aggódom érted! Nem értem teljesen meg változtál mióta elmentünk, nem ismerek rád, teljesen padlón vagy. Szerintem Több kilót is fogytál és a szemed sem olyan szép, mert ki van sírva állandóan és tudod elgondolkoztam, amit a reptéren műveltél és tudod rájöttem, hogy te szarabbul érzed magad, mint én- ezek a tények valóban igazak voltak.

-         Na jól van elmondom. Elvették tőlem őket…- most megint potyogni kezdtek a könnyeim.

-         Mi!? Ki volt az és miért?- nézett megdöbbenve

-         Mrs. Kays, a gyámügyesektől, és azért „mert a lányoknak az anyjuknál a helye”- elcsuklott a hangom.

-         Bocsi nem tudtam… csak tudod az ami délután történt, kicsit meglepett,nem magyarázta azt hogy, ilyen szarul vagy, csak így utólag gondoltam bele, és azt hittem, hogy Gerardékkal össze beszéltetek, hogy gúnyoljatok ki, azt hittem hogy elmondták…

-         Sajnálom titkolni akartam ezt az egészet, hogy ne nézzetek le, de mit nem montak el Frankék?

-         Hogy mikor „elszöktem”… valójában csak ezért mentem el, hogy meg vegyem neked- azzal elő vett egy ezüstösen csillogó apró láncot. Majd közelebb jött hozzám és a nyakamba akasztotta. Igazán szép nyaklánc, volt rajta egy póniló ábrázatú medál is.

-         Köszönöm-néztem rá könnyes szemmel és át öleltem.

-         Rád gondoltam, jah szerintem jobb, hogy ha elkészülődsz- nézett rám mosolyogva és közben a fürdő felé tolt- amúgy nincs harag ugye?- kérdezte.

-         Nincs, meg vársz?? – kérdeztem

-         Hát, ha nem veszed zokon- nevetett

Egy óra múlva már azon tanakodtam köntösben, hogy mit is vegyek fel, persze azért véleményt is kikértem így hát a sötétkék csőgatyám mellet döntöttem és egy fekete pólót is sikerült ki bányásznom a táskám legaljából. Két perc után Ray is berontott, hogy „belője a séróját”, de szerintem hallgatóztak a folyosón, vagyis amennyire ordítoztunk az egész szálló hallotta. Így hát 10 perc után hárman indultunk el a kisbuszhoz, de még Mikey fejére fújta a szokásos lakk adagját és Gerard még megivott vagy két „csésze” kávét, de elötte még letámadtuk Franket.

-         Frank te tényleg így akarsz jönni??- röhögte el magát Bob

-         Miért? –szerintem jól nézek ki, s azzal a tükörben bámészkodott. Nos hozzá kell tenni Franknek  iszonyúan rosszul állt, a baseball sapka és a rózsaszín szőrme sál, így hát meg rohamoztuk mind az öten. Hurrá sikerült meg győzni, hogy úgy jó lesz, ahogy mi mondjuk.

Lassan meg érkeztünk a stadionhoz, kicsit korábban, mint kellet volna, de már akkor túlságosan sokan voltak. Az út eléggé vicces volt. Épp a gyerekkori emlékeket elevenítettük fel Bobnak, és persze ők is sok mindet elmeséltek, amíg én szerintük „táborozni” voltam.

Lassan befurakodtunk, egy nem túlzsúfolt sarokba, de amint gyűlt a tömeg, szinte egymás lábain tapostunk. Egy fiatal banda lépett fel akik nem voltak annyira rosszak, de a közönség persze nem őket várta. Majd egy óra szenvedés után jött a Used. Persze Franky várta a legjobban. Közel egy óra után ennek is vége lett, így be ugrottunk egy sör sátorba. Mikey oda furakodott Ray és én közém.

-         Hogy vagy?- kérdezte egy széle vigyorral

-         Köszi már jobban- válaszoltam

-         Maradjunk még léci léci- könyörgött Frank

-         Rendben maradunk, öhh Wendy te is maradsz? Kérdezte Bob

-         Nem, köszi, inkább visszamegyek a hotelbe, kicsit fáradt vagyok.

-         Én is megyek, ha nem bánjátok- persze ki más lehetett volna, mint nem Mikey

-         Sziasztok

-         Jó éjt- köszöntünk el mindenkitől

Ez után kettesben sétáltunk Mikeyval, gondoltuk inkább nem fogunk taxit, ilyen időben meg pláne. Meleg nyári este volt, és az ember szívesen időzött ilyenkor kinn a szabad levegőn. Le akartuk vágni az utat így egy kihalt utcán mentünk át. Hirtelen egy puffanást hallottunk, és éreztem, hogy a fájdalom belém hasít, hogy egyre hidegebb lesz, és hogy a kezeimet már mozgatni is alig tudom. Lenéztem és láttam hogy a világos pulóveremen egy sötét foltban átázott, Mikey felé fordultam és összeestem. Ezután csak foltokra emlékszem, meg arra, hogy Mikey telefonált és végig fogta a kezem.

-         Fázom, nagyon – bizonyára sok vért veszthettem

-         Itt vagyok, nem hagylak magadra!!! – Karjába vett és elvitt egy világosabb helyre.

-         Mikey- köhögtem és közben könnyeztem- tu…tudnod k.. kell val…valamit

-         Tsss!! Most nem szabad beszélned- hangja remegett- Mindjárt itt a mentő

-         Sz..szeretlek – Aztán már semmi. Súlytalanul feküdtem a térdén. Aztán egy fehérfény és már csak a sziréna hangját hallottam.