Előbb csak széles körökben keringtek körülöttünk, aztán egyre közelebb nyomultak, végül már minntegy ötven imádója egészen szorosan körülvette a napernyőt, amely alatt Marilyn szerényen és illedelmesen üldögélt.
-Szerbusz, Marilyn, minden filmedet láttam!
-Nekem Te vagy a kedvencem!
-Marha jól nézel ki!
-Hadd csókoljalak meg!
Marilyn mindegyikükkel kezet fogott. Lapos kavicsokat hoztak, hogy azokra adjon autogramot nekik. A fiúk szorosan melléje nyomultak, a lányok visítottak, szinte pánik tört ki. Vadul kiáltozva nyulkáltak feléje, mind meg akarták érinteni, kérlelték, szívességekért könyörögtek, ő meg csak nevetett és megpróbálta távol tartani őket magától... Végül azonban nem volt más menekvés csak a víz, s ő belevetette magát egy figyelmesen arra gördülő hullámba és úszni kezdett. Ekkor azonban vad csatakiáltásokkal ötveb barnára sült fiatal test ugrott utána, hogy űzőbe vegye...

-Norman! - halottam elhaló hangját - ments ki!
Sikerült odanyomakodnom melléje, torkom szakadtából üvöltve a gyerekekkel, hogy "Menjetek innen! Eredjetek haza!"
Vakon és dühödten csaptam szét közöttük, aztán aztán mgreagadtam Marilyn karját és megindultam vele a mélyvíz felé. A kitartóbbak oda is utánunk jöttek, fenyegetésekkel kellett riasztanom őket. Vigyorogva nézték, ahogy tapossuk a vizet.
Egyszercsak azonban Marilyn abbahagyta az úszást: -Nem bírom tovább! - mondta könyörgő hangon.
-Hogyhogy nem bírod tovább?
-Akkor is rossz úszó vagyok, amikor bírom! - mondta...
Zihálva kapkodta a levegőt, fejét már csak épp hogy ki tudta atartani a vízből.
-Ide figyelj - mondtam - nem tudsz ráfeküdni a vízre? Próbáld meg! Vegyél egy nap lélegzetet és feküdj hanyatt!

Meg is próbálta, de közben vizet nyelt és köhögés fogta el. Ott úszkáltam körülötte, kicsit kifújtam magam, és megpróbáltam rávenni őt, hogy feküdjön hanyatt a vizen.
-Úristen, hogy így kelljen meghalnom! - zihálta és görcsösen belém kapaszkodott...

Igazi hollywoodi módon menekültünk meg helyzetünkből.
A hangtechnikus motorcsónak berregést kevert a kép alá. Csak épp ez a motorcsónak igazi volt, az igazi, szélesvásznú vízen. A tüskefrizurás legényke odakanyarodott mellénk és kiemelte a motort a vízből. Belekapaszkodtunk a csónak peremébe. Én bemásztam, aztán már csak azt a problémát kellett megoldani, hogyan emeljük be Marilynt is. Akkoriban... nos, sose volt épp cingár teremtés. Végül is azonban sikerült valahogy beráncigálnom; mint egy zsák, úgy terült el a motorcsónak fenekén.
Elnéztem, ahogy ott hever kimerülten, lábát felhúzva; rózsaszínlábkörmén csak úgy csillogott  lakk a napsütésben. A fitalember is jól megnézte magának... olyannyira, hogy a kormányról is megfeledkezett s a csónak már a második szűk sugarú kört tette meg. Rákiáltottam, de ekkor megszólalt  Marilyn:
-Most mit idegeskedsz? Olyan szép ez a víkend!

Saját gépelés! Másolni TILOS! Forrás: Norman Mailer, Marilyn